Mi van a zsebemben? címmel érkezel a Győri Könyvszalonra novemberben. Úgy fogalmaztál az előadással kapcsolatban, hogy „elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy előlépjek, hogy az eljátszott szerepeken túl megismerjen a közönség engem”. Milyen az „igazi” Gubik Petra, aki a reflektorfény ragyogásán kívül létezik?
       
Én nem is az „igazi” jelzőt használnám, inkább a színházi maszk nélküliségre gondoltam. Amikor az ember nem egy megírt, megrendezett szerepet játszik, hanem a maga ura. A saját kis művészetem vállalása ez, a nagyérdemű előtt, egy zenei – hát remélem, élménybe – bugyolálva.

Az est során versek, dalok, történetek, saját gondolatok egyaránt előkerülnek majd, zenekari kísérettel és még homokanimációval is kiegészülve. Hogyan lehetne összefoglalni a produkciót, milyen érzések és üzenetek befogadására nyújt lehetőséget ez az előadás?
       
Szerettem volna csinálni valamit úgy, hogy közben senkinek ne kelljen megfelelni. A koncertest két évvel ezelőtt indult útjára, egy szál akusztikus zongorával. Azóta kiteljesedett formációvá alakultunk, Tempfli Erik zongorista, Frankie Látó jazz-hegedűművész, Fonay Tibor nagybőgő és Tar Gergely ütőhangszeres előadóművész személyében. A zenei együtt lélegzés mellett az irodalom is hangsúlyt kap, hiszen a verseknek is ugyanúgy megvan a zeneiségük, ritmusuk, valamint a képzőművészetet is beemeltem, élő homokanimáció formájában, amit Szlávik Ágnes grafikusművésznek köszönhetek. Végül, de nem utolsósorban pedig, a győri koncertre vonósnégyessel egészülünk ki, Friderikusz Péter vezetésével. A célunk, hogy kis képzeletbeli post-iteket helyezzünk az emberek zsebébe, egy-egy emberi üzenettel, hitről, békéről, szeretetről, szerelemről, életről-halálról, félelemről, vagy épp a boldogságról.

Igazi multikulturális tehetséggel rendelkezel, a színészet és éneklés mellett verseket írsz, dalszövegeket jegyzel, illetve diplomás etnográfus vagy. Honnan ered ez a kulturális elkötelezettség, mikor és hogyan jöttél rá arra teljességgel, hogy a művészi kifejezésmód illik leginkább a személyiségedhez?
       
A saját szerzeményeim, foszlányaim versben és dalban is jó ideje a fiókomban tobzódtak már. Vártam valamire, hogy mire? Talán a megfelelő partnerekre. Most úgy érzem, megérkeztek, mind a színpadon, mind a szerzőtársakban gondolkodva. Hogy honnan ered? Biztosan a családomból. Hiszek a közösség formáló erejében, a vidéki levegőben, amit magamba szívtam, a helyben, ahol felnőttem és annak hatásaiban, másrészt apámból és anyámból vagyok, szóval biztos, hogy oroszlánrészük van abban, hogy az lettem, aki. A másik pedig az, hogy a színház a második otthonom, ezt nem is szeretném letagadni soha, nem is lehet. A színművészet pedig egy rendkívüli komplexitást, összetett látásmódot, sokszínűséget megkívánó szakma, ami egyszerűen az évek alatt a sejtjeinkbe épül. Gyerekként is nagyon sokféle dolog iránt érdeklődtem, és én úgy hiszem, hogy ez a tudásszomj felnőtt koromra sem csillapodott bennem. Mindig van hová fejlődnünk, van mit tanulnunk, tapasztalnunk, megismernünk a világból, magunkból, legyen az a múltunk vagy a jövőnk, akár a jelenünk.

Jártál már Győrben, fűződik emléked a városhoz?
       
Sokszor. Nagyon szép és hangulatos városnak ismertem meg, és az emberek nyitottsága a kultúrára is magával ragadó. Igazán megtisztelő lehetőség, hogy november 15-én a Győri Nemzeti Színház színpadára léphetünk a saját koncertestünkkel.

Hol jársz most azon a művészi úton, amelyre már az általános iskolai évek alatt ráléptél? És talán ami még fontosabb: hová „tartasz” úgy a színjátszás, mint a zene területén?
       
Én ezen mostanában sokat gondolkodom. Minden közhely nélkül, szerintem pont ott vagyok, ahol lennem kell. Nagyon sokat dolgozom, és igyekszem tisztán látni magamat. Hajlamos vagyok olykor csak a hiányosságaimra fókuszálni, aztán megállok, és végiggondolom, honnan is indultam, és hol tartok most. Ilyenkor nem kifejezetten az eddigi pályámra gondolok, hanem például egy aktuális projektre, amit sikerült eredményesen végigvinnem. Én tudom, hogy az a kislány, aki anno csak ábrándozott arról, hogy egyszer majd a színművészettel keresse a kenyerét, de igazán nem is mert bízni abban, hogy ez majd valósággá válik, nagyon büszke lenne rám. A jövőbeni színházi szerepeimről még nem beszélhetek, de sok szép lehetőség talált meg, amit én is alig várok már. Zene terén pedig újabb lemez kiadására készülök, szóval most az újabb dalokon, szövegeken dolgozunk. Remélem, a közönség is hamarosan hallgathatja majd!

Gubik Petra Mi van a zsebemben? című koncert estjére 2025. november 15-én, szombaton, 19 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Jegyek az előadásra itt válthatók.

Szilvási Krisztián
Fotók: Herboly Balambér (címlapkép), Éder Vera

Fotógaléria: Mi van a zsebemben? – Gubik Petra koncert estje

Éder Vera fotói

6 kép