A kutyára azt mondják, az ember leghűségesebb barátja, társa. Európa nagy részén elvesztette évezredes gazdasági hasznát, kedvtelésből tartott állat lett belőle, napjainkra sok helyen egyenesen családtaggá vált a kutya.

Az északi kutyák évezredeken keresztül segítették az Északi-sarkkör felett élő emberek mindennapjait. Részt vettek a vadászatokon, és a legfontosabb szerepük a szállítás volt. Ezeket az állatokat fogták be a szánok elé és szolgáltak igavonóként.

A kutyákkal foglalkozó tudósok szerint ezeknek az ősi szánhúzó fajtáknak az elődei a mai Mongólia területén alakulhattak ki 35.000 évvel ezelőtt. A kutatók úgy vélik, hogy az emberek körülbelül 25.000 évvel ezelőtt vándoroltak kutyáikkal az Északi-sarkkörtől északra, és nagyjából 3000 évvel ezelőtt kezdték el ezeket a kutyákat szánhúzásra használni. Ezek a munkakutyák hihetetlen teherbírásukkal még a legzordabb körülmények között is képesek maximális teljesítményt nyújtani.

Messze, az északi vadonban, az amerikai kontinensen tört ki az utolsónak is nevezett alaszkai vagy Klondike-i aranyláz 1896-ban. Hatalmas tömegek érkeztek a térségbe, és az úttalan vidéken a szánhúzó kutyák jelentették az egyetlen teherszállítási lehetőséget a téli időszakban, amely az év jelentős részére jellemző volt. Gondoljuk csak Jack London A vadon szava vagy a Fehér agyar című regényeire, amelyek történeteit ez az időszak inspirálta. Buck története az északi szánhúzók története is egyben.

Az alaszkai és kanadai vadonban 1908-ra a bányászok és más északi lakosok már elkezdték a szánhúzó kutyák versenyeztetését sport és szórakozás céljából.

1925 telén az alaszkai Nome városában diftériajárvány jelei mutatkoztak. A tél kellős közepén az oltóanyag odaszállításának egyetlen lehetséges módja a kutyaszán volt. Húsz hajtó és mintegy százötven kutya öt és fél nap alatt teljesítette az 1085 kilométeres távot. A szérumfutás résztvevőinek hősiessége a korabeli sajtó és rádió egyik fő témája lett. A beérkező fogat vezérkutyája, Balto emlékét New Yorkban, a Central Parkban szobor őrzi. Ennek emlékére rendezik meg a világ egyik legkeményebb szánhúzó kutyaversenyét, az Iditarod-ot.

Napjainkra a szánhúzó kutyaversenyek nagy átalakuláson mentek végégig. A 2025. október 11−12-én megrendezett XIII. Szigetköz-Vének kutyás futó, kerékpáros, dogscooter kutyafogathajtó verseny, Gerald Schinzel emlékversenyen készült fotóim talán érzékletesen adják vissza ezt az unikális világot: bár a hóhiány új eszközök és sportágak megszületését hozták, de a legfontosabb a kutya és az ember összhangja maradt.

Szöveg és fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: XIII. Szigetköz−Vének kupa

Szabó Béla fotói

25 kép