Horváth József PhD (ny. igazgatóhelyettes, Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér) levezető elnök köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Győr története 2. tizenhét tanulmányt tartalmaz 15 szerzőtől két nagy fejezetben, amelyből ezúttal csak egy színes, sokoldalú vázlatot kapnak az érdeklődők, hogy legyen elképzelésük az említett közel háromszáz esztendőről. Köszönetét fejezte ki a szerzőknek a munkájukért, megemlítve még Szabó Béla fotóművészt, Tanai Csaba képszerkesztőt és a kivitelezésben a tördelést végző Visionext Stúdiót, valamint a Palatia Nyomda részéről Radek Józsefet.

A bevezető gondolatok után következtek a húszperces összegző előadások.

Elsőként Nemes Gábor PhD (igazgató, Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ) Egyház, társadalom és vallásosság a késő középkori Győrben címmel ismertette témáját. Elöljáróban a város egyházi topográfiájára vethettünk néhány pillantást, amelyhez az előadó hozzáfűzte: Győr középkori formájában kevéssé városias jellegű volt, sokkal inkább a részben városias, részben falusias településrészek laza kapcsolatának hálózata. Minden egyes rész központját egy-egy szakrális intézmény, templomok, kolostorok képviselték. A kutató a monográfiában arra vállalkozott, hogy ezeknek működéséről, szerepéről adjon minél teljesebb képet, megkísérelve egykori helyük lokalizálását, amely olykor a meglévő források alapján szinte lehetetlen, vagy legalábbis nem egyértelmű.

A győri egyházi társadalom élén a megyéspüspök állt, és a püspökség mellett sokrétű feladatkörrel bírt. 1453-tól tulajdonképpen a 18. század végéig a vármegye ispánja és az egyházmegyei püspöki hatókörű szentszéki bíróságnak is a feje volt, tehát egyfajta bírói jogkört gyakorolt. Politikusként, államférfiként sok időt töltött távol (királyi tanácsban ült, kancelláriát vezetett vagy éppen bandériumot, kincstartóként székelt), gyakran tartózkodott Budán a király környezetében. Ez azért is érdekes, mert a feladatait emellett itthon is el kellett látni, így nagy szerephez jutottak a „helyettesei”, akik hárman voltak. Segédpüspöke végezte a pasztorizációt (papot, oltárokat, templomokat szentelt, bérmált), a szentszéki bírósági ügyeket a jogi végzettségű vikárius intézte (házassági perek, végrendelkezés, egyházi személyek feletti ügyek), földesúri birtokaival a jószágkormányzó vagy udvarbíró foglalkozott (tized, ítélkezés, egyéb). A kutató a győri püspökök származását, jövedelmét vizsgálva számos érdekes eredményre jutott: a győri püspökök a középmezőny alsó részébe sorolhatók presztízsük alapján a vizsgált időszakban, a pozíció birtokosai többségében magasan képzettek, udvari szolgálattal bírtak, így a pozíció „ugródeszkaként” szolgálhatott magasabb feladatkörök elnyerésére (például Nagylucsei Orbán egri püspök, Bakócz Tamás egri püspök, majd esztergomi érsek is lett).

A város egyházi életében markánsan volt jelen a székeskáptalan, jelentős birtokokkal rendelkezett (a mai Újváros, a környező települések közül Abda vagy Gyirmót például), a püspök tanácsadója (gyakran ellentmondója) volt. A székeskáptalan konkrét hierarchiára épült (nagyprépost, olvasó-, éneklő-, őrkanonok stb.). A források magas iskolázottságról árulkodnak, így a városi értelmiség elitjéhez tartoztak. Betöltött feladataik közül kiemelkedik a sublector, aki ténylegesen vezette a hiteles helyi irodát (a mai közjegyzői feladatok elődjeként fogható fel). Érdekes az is, hogy nem a székesegyház környékén, hanem külön káptalani városrészben laktak (a Széchenyi tértől az Árkád felé lévő területen). A kutató egy Szent Katalinról elnevezett ispotály létezéséről, a káptalani iskoláról és szerzetesrendek (domonkosok, ferencesek, johanniták) meglétéről, a céhek vallásos életben betöltött szerepéről, egy elveszett győri ereklyéről, a város zarándokközponti szerepéről is tett említést. Megállapította, hogy a klerikusok aránya (4-5%) a korszakban elég magas, Győr egyházias arculatú mezővárosnak tekinthető.

A 16. századot H. Németh István PhD (osztályvezető, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) Győr kiemelkedésének évszázadaként jellemezte, egy olyan időszakként festette le, amikor Új funkciók jelentek meg a város életében. Ennek körülményeit a globális világjelenségek teremtették meg: oszmán hódítás, Nyugat- és Kelet-Európa között munkamegosztás, magyarországi (mező)városok szerepének változása. A késő középkori alapokon nyugvó Győrt a másodrendű városok középmezőnyében találjuk az időszak elején, jelentős káptalani hatalommal. Az oszmán hódítás hatására, amelynek következtében Buda elveszítette központi szerepét, a másodrendű városok, mint Bártfa, Eperjes, Temesvár, köztük Győr szerepköre megváltozott, fontossága erősödött. Megindult az erődváros kialakítása, módosultak a társadalmi viszonyok, a hadsereg mint legnagyobb hatalom erőteljesen megváltoztatta a társadalmi viszonyokat. Ez utóbbi sokszor negatív felhangot kap. Nyilván, akiknek a jogait ezáltal megnyirbálják, azokra negatívan hat, de fejlődést is hozott, amit az állam finanszírozott. Megkezdődött ugyanis egy komoly erődítés kiépítése, amely a 16. század közepén már állandó főkapitányi központ volt. A katonaság számára az ellátással kapcsolatosan például szállásokat, kocsmákat foglaltak el, ami nyilván kieső bevétel lett a város számára. Csak a század második felére nyerte el az erőd a végleges formáját, a város arculata is átalakult, katonacsaládok költöztek be, de katonai innovációk is megjelentek (egészségügy, járványügy, tűzrendészet kapcsán). Következményeként a városi társadalom átkereteződött, és létrejöttek egy garnizonváros alapjai.

Győr korábban is a nagyállat-kerekedés egyik központja volt, ez a szerepe a korszakban erősödött, és sok tekintetben fejlődést is hozott: katonai innovációk, fejlettebb infrastruktúra (szabad királyi város irányába mutat), biztonságosabb kereskedés és a legelőterületek növekedése, katonai–védelmi szempontú elhelyezése, kereskedők mint kémek bevonása biztonság erősítésére. Fő megélhetést a marhakereskedelem biztosított, hatására a város a régiókon túlmutató központtá nőtt, kettős irányultsága (Itália és Bécs irányába) a 16. század második felében vált jelentőssé. Ennek kapcsán komoly vagyonosodás indult meg.

Győr kézművességét az alacsonyabb szintű ipari termelést képviselő céhes rendszer jellemezte: a katonaságot is kiszolgáló szabó, posztónyíró, szűcs, varga, szíjgyártó, kovács és kőfaragó, strukturáltabb élelmiszeripar, erősödő fegyverkészítés. A felvevőpiac változása kimutatható. Győr és a vidék kapcsolata is átalakult, a várost övező kiterjedt mezőgazdasági területeket az erődítés felépülésével korszerű védművek választották el, amelyhez a külvárosok lerombolása is hozzájárult.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina