A múlt sötét árnyaival ismét szembenézni nem könnyű. Büki Lajos azonban most is teszi, amit kell, az életéről mesél, amely időnként összefonódott az országos történésekkel, az 1956-os forradalom győri és nagypolitikai eseményeivel. Egy olyan ügy mellé állt, amelyben hitt, azután pedig a hallgatás ideje következett. Több mint negyven éven át titokként őrizte magában a múlt emlékeit. A rendszerváltás elsöpörte a tilalmakat, elérkezett az emlékezés és a megszólalás ideje, és Büki Lajos – bármilyen fájdalmas is – fontosnak érezte, hogy azok helyett is szóljon, akik ezt már nem tehetik meg.

A történelemformáló események győri vetülete és ’56 szellemisége mellett életének más nehéz időszakai is megelevenednek visszaemlékezéséből. A hányattatott gyermekkor hadiárvaként, vagy az öt és fél év fegyház megpróbáltatásai máshogyan, de szívszorítóak, akárcsak az a jelenet a család életéből, amikor a rendszerváltás után a már felnőtt lányukkal – aki még ’56-ról mint ellenforradalomról tanult – tudatták az igazságot. Az olvasóban nyilván felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges ennyi terhet elviselni, túlélni egy ember? A válasz kiolvasható a könyvből. A már gyermekként kialakuló különleges hozzáállása az élethez filozofikus gondolatként fogalmazódott meg benne a börtönévek alatt: indulatoktól való mentesség, sorsba való belenyugvás. Büki Lajos pontosan megértette az epikuroszi bölcsek üzenetét, magáénak érezte, elfogadta, alkalmazta ezt a hozzáállást.

A kötet erőssége a hitelesség, bár nem történelemkönyvet forgatunk, hanem Büki Lajos saját visszaemlékezését. Egy interjúban a győri hős ezt nyilatkozta: „Nekem fontos volt az, hogy amit elmondok, az ne meseszerű legyen, hanem elfogadható, hiteles, ezért kerestem elő a nálam szunnyadó írásokat, felvételeket, amelyekkel igazolni tudtam a velünk történteket.” A megtörtént eseményeket rengeteg, zömében saját gyűjtésből származó dokumentummal támasztja alá, nemegy közbeszédben keringő, téves megállapításokat is megcáfolva. A szólás jogával élve több szálon igyekezett feltárni a tényeket, tisztázni forradalmártársai nevét, többek között az életével fizető Török Istvánét, aki már nem tudta elmondani az igazságot.

A börtönévekkel, valamint a hosszú hallgatással és munkával telt évtizedekkel válik kerek élettörténetté a visszaemlékezés, amelynek másik erőssége az élményszerű előadásmód. Büki Lajos „gyűlölet nélkül” igyekezett élni az életét, de ezúttal megszólalni, emlékezni is, és soha nem gondolt arra, hogy mindez könyv alakban is a nyilvánosság elé kerül. Szerencsére keresztezte útját Szeghalmi Balázs, akivel már 2006 óta ismerik egymást, többször dolgoztak fel ’56-os témákat közösen, így a ma már 87 éves győri hős az időközben baráttá vált újságíró ösztönzésére vállalkozott az igazság feltárására.

A lokálpatrióta győriek és azok, akik meg akarják érteni a XX. századot, bizonyára élvezettel forgatják majd Szeghalmi Balázs Gyűlölet nélkül – 1956 hősének, Büki Lajosnak a történetét, de azoknak is melegen ajánlom a könyvet, akik szívesen megismerik egy rendkívüli személyiség pozitív életszemléletét.

A Gyűlölet nélkül – 1956 hősének, Büki Lajosnak a története című kötet megtalálható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében. Szeghalmi Balázzsal és Büki Lajossal készült interjúnk mellett a kötet 96. Ünnepi Könyvheti bemutatójáról is hírt adtunk korábban magazinunkban.

SzaSzi
Fotó: Canva, Fortepan/ETH Zürich