Családias környezetben és bensőséges hangulatban vehettünk részt Székely Vera családterapeuta előadásán a Marcalvárosi Fiókkönyvtárban (9022 Győr, Lajta utca 27/A.). Az előadóról tudni kell, hogy 1976-ban jött Győrbe a 6. katonai kórházba aneszteziológusként, előtte a pécsi szülészeti klinikán dolgozott. Egy súlyos vérképződési betegség miatt azonban pályát kellett módosítania, így a pszichológia felé fordult. Mint mondta, ma már hálával és szeretettel emlékezik vissza azokra az évekre.

A szocializáció pszichológiai és szociálpszichológiai szempontból is nagyon érdekes − kezdte előadását a családterapeuta. Az emberi kapcsolatok, érzelmek és viselkedésformák tanulásának folyamata ez. A születésünktől a kör bezárulásáig, a halálunkig tart. Különféle szakaszokkal, különféle periódusokkal és különféle pszichológiai jelenségekkel találkozhatunk ez idő alatt.

Az első nagyon fontos szakasz születésünkkor a bevésődés (imprinting) folyamata. Az a néhány perc, amikor az újszülöttet az anya mellkasára helyezik, nagy jelentőséggel bír. Ha ez elmarad, annak súlyos pszichés következményei lehetnek: az érintés, a kötődés hiánya az egész életre kihat. Előadónk példaként említette a kórházban otthagyott gyermekeket. Nem sírnak, teljesen reakciómentesek, mivel a bevésődés nem történt meg náluk. Sajnos már a háromhetes vagy egyhónapos babánál is megfigyelhető a súlyos pszichés állapot megléte. Konrad Lorenz osztrák zoológus, ornitológus volt az, aki az imprintinget kiskacsákon tanulmányozta behatóbban. A vizsgálatok során megfigyelhető volt, hogy az újszülött egyed ahhoz az élőlényhez kötődött, akit először pillantott meg.

A bevésődés nélküli gyermekek személyiségéből az az alapdolog hiányzik, amit Erik H. Erikson neves fejlődéspszichológus egyszerűen csak ősbizalomnak nevezett – folytatta a családterapeuta. Ha ez megrendül, ennek hatásai − a szocializáció folyamata során − a bölcsődében, az óvodában, az iskolában és felnőttként a munkahelyünkön is megmutatkozik kapcsolatainkban.

Pszichológiai szemmel nézve az óvodai szakasz nagyon érdekes. Ugyanis, ha a pedagógiai módszerek jól működnek, akkor az az óvodai csoport is jól fogja magát érezni. Az iskola alsó tagozatában a racionalitás az iránymutató, a felső tagozatban pedig gyakran az ego válik meghatározóvá. Egy adott személynek nem az értékeit becsüljük, hanem a külsőségek válnak fontossá. A középiskolában a gyermek identitásának kialakulása figyelhető meg. A családi tradíciók, a családi modell és a családi viselkedés az, ami nagyban meghatározza személyiségünket – mondta az előadó.

A felsőoktatás és a munka világa is új kihívásokat tartogat számunkra: kommunikációs nehézségek, konfliktushelyzetek sora várnak ránk. Megjelennek a nehezen kezelhető generációs problémák is. Székely Vera hangsúlyozta: a mai társadalomban gyakran nem tudunk beszélni egymással, elfelejtünk egymással igazán kommunikálni, pedig a konfliktusmegoldási módszerek a személyiségünkből fakadnak. Feltehetjük a kérdést: a genetika vagy a környezet meghatározó ebben? – zárta előadását a családterapeuta.

Az előadás az Országos Könyvtári Napok 2025 rendezvénysorozatának részeként, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával valósult meg.

LSzimonetta
Fotó: LSzimonetta