Az ötödik parancsolat egyértelműen Umberto Eco A rózsa neve iránti hommage: középkori kolostor, titokzatos haláleset, filozofikus háttér, rejtély és intrika. A főhős, Paulus barát, a vándorló pálos szerzetes a krimi és a történelmi regény határán mozog: egyszerre nyomozó, bűnökkel szembenéző tanú és önmaga elől menekülő alak. A mű legnagyobb erénye atmoszférateremtésében rejlik: a dermesztő hideg, a romos apátság, a némasági fogadalmat tett szerzetesek alakja és a gyanakvás légköre erősen vizuális és sötét tónusú világot teremt. Az intertextuális játék (latin idézetek, utalások Eco regényére, biblikus motívumok) posztmodern keretet ad a történetnek.

Az erőteljes előkép (Eco) néhol mintha túl nagy súllyal nehezedne rá: a cselekmény és a figurák helyenként inkább tisztelgésnek hatnak, mint önálló konstrukciónak. A narratíva erősen a „gótikus krimi” kliséire épül, a karakterfejlődés háttérbe szorul a hangulat és a rejtély kedvéért.

A rövidprózák közül több szorosan kapcsolódik az életmű nagyobb egységeihez (pl. a Nyugat őre, a Nunquam retrorsus, a Förgeteg és az Anjou Károly karácsonya az Anjouk-sorozat világát gazdagítja), míg mások önállóan kísérleteznek történelmi és biblikus témákkal (Betlehem). A Titkos levél Adson de Melkhez egyértelműen metatextuális játék: a levélforma egyszerre idézi meg és írja tovább Eco világát. Az 1347 a pestis érkezését sűríti egypercesbe – tömör, balladisztikus hatású szöveg, amely a Lázár evangéliuma előzményeként is olvasható.

A kötet írásai közös tematikus magot rajzolnak: halál, bűn, bűnhődés, vallás és történelem. Mindegyikben hangsúlyos a történelem allegorikus olvasata, ahol az emberi szenvedést és erkölcsi dilemmákat nagyobb kulturális vagy teológiai horizont világítja meg.

A kötet erőssége a történelmi hűség és a narratív invenció kettőssége: a szerző alapos történeti háttérismerete minden íráson átüt, miközben a rövidprózák engednek a kísérletezésnek, hangulati játékoknak, posztmodern átiratoknak. Az ötödik parancsolat és a kapcsolódó szövegek révén a magyar irodalomban ritka műfaji ötvözet jelenik meg: krimi, történelmi regény, horror és spirituális parabola.

A novellák minősége némileg hullámzó: míg a Betlehem vagy a Nunquam retrorsus kimagaslóan erős, más szövegek inkább irodalomtörténeti érdekességként hatnak (pl. a tizenöt évesen írt A jutalom). A válogatás sokszor „írói műhelynaplóként” is olvasható – bepillantást enged a pályaformálódásba, de nem minden darabja állja meg egyformán a helyét önálló műként.

Az ötödik parancsolat és egyéb történetek egyszerre nosztalgikus és kísérletező könyv. Tisztelgés a mesterek (Umberto Eco, Lőrincz L. László) előtt, és saját irodalmi világépítés alapköve. A kötet erénye, hogy képet ad egy szerző útkereséséről és a későbbi nagyregények előtanulmányairól. Bár kissé egyenetlen, irodalomtörténeti és olvasói szempontból mégis egyaránt fontos dokumentuma annak, hogyan születik meg a középkori témákat feldolgozó prózaíró saját hangja a kortárs magyar irodalomban.

(Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat és egyéb történetek, Athenaeum Kiadó, 2024, 208 oldal, ISBN: 9789635434213)

Bíró Szabolcs Az ötödik parancsolat és egyéb történetek című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Nagy Jakab

Bíró Szabolccsal a Győri Szalon 2014 júniusában itt csinált interjút, 2015 októberében itt, 2023 decemberében pedig itt, 2016 decemberében Peiker Éva beszélgetett vele, Filó Tamás pedig itt tett fel neki kérdéseket 2021 októberében.