Az elmúlt fél évtizedben kicsit közelebb kerültem a textilművészethez, mivel a budapesti Nemzeti Színház új díszfüggönyének készítési folyamatát dokumentálom fényképezőgépemmel. Eddig is csodáltam azt a munkát, amit a textilszövők, gobelin készítők, hímzők folytattak, de ez a munka „életközelbe” hozta számomra ezt a művészeti ágat.

Böcskei Győző kanonok, a győri székesegyház esperes plébánosának köszöntő gondolatai után Kustán Melinda textiltervező−iparművész nyitotta meg a kiállítást. Érdekes volt végighallgatni a gondolatait, a kiállító művésszel közel fél évszázados kapcsolatban áll, együtt kezdték pályafutásukat a pécsi Művészeti Szakközépiskolában.

A kiállítás „izgalmát” számomra többek között az adja, hogy betekintést ad a mű születésébe. Egymás mellett látható a megfestett textilterv és az elkészült szőttes, falikép. Figyelemmel követhetők a munka során az esetleg bekövetkezett változások az alkotási folyamatban.

Elgondolkodtató volt számomra Varga Bernadett bemutatkozó írásának egy-egy részlete:

„Faliképeket és szőnyegeket szövök. Mindig érdekelt a kép, a képiség megjelenése a textilen belül. Mikor beszélhetünk arról, hogy az előttünk levő textil már nemcsak „falvédő”, hanem kép is egyben? Nehéz a határvonalat meghúzni, főleg, ha nonfiguratív alkotásról van szó. Vannak persze a képiségnek alaptörvényei, de ezek ma egyre elhalványulnak. A másik dilemmám a kép témája. Egyre inkább azt gondolom, hogy minden képben egyetlen mondanivalónak kell megjelennie. Annak az alaptörvénynek, amely életünk, amilyenek vagyunk, amivé válnunk kell a lélek kiteljesedése útján.”

„A művészet irányítója és fő ösztönzője sokáig az egyház volt. Napjainkban az ismert történeti folyamatok következtében ezt a vezető és támogató szerepét elvesztette. Szomorúan figyeltem fel az utóbbi időben arra, hogy a vallásos tárgyú képek, textilek készítése hozzá nem értők kezébe került. Mintha az okleveles művészek elfordultak volna az egyháztól, és a munkájuk hiányából keletkezett űrt a hozzá nem értők, és tájékozatlanok próbálták kitölteni. Úgy érzem, kötelességem hívő emberként és művészként egyaránt harcba szállni az egyházművészetben uralkodó giccs és tehetségtelenség ellen. Készítettem néhány egyházi munkát: miseruha, püspöksüveg, egyházi zászlók, Piéta stb., mintegy új alternatívaként az egyház és a hívő emberek felé.”

„Témában és technikában a tradicionális dolgok érdekelnek. A tradicionálison belül is lehet újat mondani, nem szükséges felrúgni hozzá az összes „formát”. Lényeg a mondanivaló, ami számomra az emberiség történetét átívelő, örök kérdésre adandó válaszokból áll.”

Javaslom, hogy menjenek el a Szombathely mellett élő művész Győrben látható kiállítására, és töltődjenek fel a művészet és a hit kapcsolatával.

Fotó és szöveg: Szabó Béla

Fotógaléria: Áldozathozatal − Varga Bernadett kiállítása a Triangulum Galériában

Szabó Béla fotói

17 kép