Az 1848−1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg: elsőként a „főbűnösök”, a csehországi Olmützben Batthyány Lajos, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.

A tisztségéről 1848. október 2-án lemondó Batthyányt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le, majd a haditörvényszék felségárulás vádjával kötél általi halálra, de kegyelemre ajánlotta. Batthyányt Pestre szállították, ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy októberben megerősítette az ítéletet. Aradon szeptemberben 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt jóváhagyta, de Gáspár András büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták.

A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés évfordulójára időzítették. Batthyány a kivégzés előtti éjjelen a börtönben nyakon szúrta magát, de életben maradt, így a jobbára köztörvényes bűnözőknél alkalmazott akasztás kivégzési módját a helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!” Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe lett.

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezt követően a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi.

Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy azért nem került a kivégzőosztag elé, mert 1850 februárjában, megtébolyodva halt meg börtönében. A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat in effigie (távollétükben, jelképesen) végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték.

A győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében számos kötet található az aradi vértanúkról, közülük választottunk most négyet. 1890-ben jelent meg Varga Ottó (1853−1917) történetíró, állami főgimnáziumi tanár Aradi vértanúk albuma című könyve Arad sz. kir. város közönsége és az aradi „Kölcsey-Egyesület” megbízásából. A rendkívül igényes kiadvány a történelmi háttéren túl bemutatja a halálra ítélt magyar hősöket, amelyhez az eredeti kézírásos levelek másolatait is csatolták, mindezeken túl pedig versek, illetve az emlékezetükre állított művészeti alkotások is láthatók−olvashatók a lapokon. (A Kisfaludy Károly Könyvtárban elérhető kötet csak helyben használható.)

A tizenhárom aradi vértanú – 140 éve történt címmel Csorba László (1952) magyar történész, egyetemi tanár, az MTA doktora írt könyvet 1989-ben, amelyben a „tények erejével” veszi végig a kivégzettek életútjait, igazolván Kossuth Lajos hasonlatának súlyos igazát: „Arad pedig – a magyar Golgota.” 1910-ben került ki a kolozsvári Jókai Irodalmi Nyomdából Az aradi tizenhárom vértanu története 1848−1910 című kötet, amely ugyancsak a halálraítéltek életéről szól, egyenként mindössze néhány oldalon, de szívet−lelket megérintő, irodalmi igényű mondatokkal fogalmazva meg az utolsó órák rövid kis momentumait. Katona Tamás (1932−2013) történész, tanár, író, műfordító válogatásával, bevezetésével és jegyzeteivel ellátva jelent meg 1991-ben, a Kriterion Könyvkiadó égisze alatt az Aradi vértanúk naplói című kötet, amely gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok naplóját és feljegyzéseit, Lázár Vilmos ezredesnek a várfogságban, kivégeztetése előtt írt emlékiratait, valamint Schweidel József tábornok aradi fogságának naplóját tartalmazza.

Magyarország kormánya 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak.

Szilvási Krisztián

Forrás: oktober6.kormany.hu, Wikipédia, moly.hu