Hogyan kezdődött a pályája az 1975-ben kapott diplomát követően?

Az okiratot Várkonyi Zoltántól vettem át, aki biztosított arról, hogy egy esztendő múltán a Vígszínház tagja leszek. Már előtte belengette, hogy egy év vidéki szereplés után felvisz az ország akkori legnagyobb színházába, ahová előtte is mindig vágytam. Tizenegy év alatt tizenegy változó amplitúdójú pályát futottam be mint fővárosi színész, de mindent megért az a tény, hogy óriásokkal játszhattam együtt. Abban az időben rengeteg tévéfilm is készült, legalább negyvenben játszottam fő- vagy mellékszerepeket, ezeket a filmeket néha még ma is műsorra tűzik a különböző adókon.

Ilyen biztató kezdet után miért hagyta ott a fővárost?

A Vígszínház a legjobb színházként korosztályomból is a legjobbakat foglalkoztatta, és én egy-két kivételtől eltekintve a másodvonalba kényszerültem. Úgy éreztem, hogy nekem életművet kell építenem, ami azután a Győri Nemzeti Színházban teljesedett ki.

Művészetére kik gyakorolták a legnagyobb hatást?

A tanáraim közül Montágh Imre, akinek emléktábláját az én kérésemre avattuk fel az ötödik kerületi polgármesterrel a valamikori lakóházán. A Vígszínház szinte összes nagy művésze a barátságába fogadott, meg kell említenem közülük Darvas Ivánt és Ruttkai Évát, akik természetesen színész idolok voltak már ifjúkoromban. Ezenkívül szinte családi kötelékek fűztek a Lorán Lenke−Kozák László házaspárhoz. Fontos volt számomra Mensáros László barátsága, varázslatos egyénisége most is gyakran felbukkan emlékeimben. Verebes Istvánnal pedig karmikus a kapcsolatom, tizenhét évesen az egyetemi Universitas Együttesben ő tett a pályára, ötven év után tavaly dolgoztam vele újra színházban, mégpedig a Karinthyban, Fejes Endre ikonikus művének, a Vonó Ignácnak az előadásaiban.

Befutotta-e a remélt pályát, eljátszotta-e a remélt szerepeket?

A kérdés első felét nem nekem kell eldönteni, de itt, Győrben az összes nekem való főszerepet eljátszhattam, amire a pályám elején vágytam. És olyan főszerepeket is, amelyekről azt hittem, nem nekem valók, de ezekből tanultam a legtöbbet.

Hogyan sikerült kitartania Győr mellett?

Minden változik, így a győri sem az a színház már, ahová harminchét éve leszerződtem. A színház maga a díszlet ebben a metaforában, és szinte úgy érzem, hogy csak a díszleteket tologatták körülöttem. De a legnagyobb vonzerő maga Győr városa, amely az évek során otthonommá nemesedett.

Milyen céllal, tervekkel vette kézbe az aranydiplomát?

Az aranydiploma nem érdem, mint egy kitüntetés, ez egy állapot. Sokan gratuláltak, én meg csak toporgok az elmúlt ötven év nagy játszóterén. Csinálom tovább, amíg bírom, és amíg szükség van rám. Jelenleg sincs hiány feladatból, játszom a Hárman a padon, a Primadonnák, A hülyéje, a bemutató előtt álló Mona című darabokban. Tavasszal pedig A só című ifjúsági előadásokra kezdünk próbálni.

Maszlay Istvánnal korábban a könyvekről itt beszélgettünk.

Mohay Gábor
Portréfotó: Hegedűs Bence – 4K Media Studio

Fotógaléria: Maszlay István szerepeiből

Németh Mihály és Csobay Dániel fotója

2 kép