Gróf Cziráky Béla 1852-ben született Lovasberényben. Tanulmányai végeztével a hivatalnoki pályára lépett. 1872-ben fogalmazó volt az igazságügyi-, majd később a belügyminisztériumban. 1884-ben Fejér megye főispánja, 1885-ben titkos tanácsos, 1891-ben osztályfőnök a külügyminisztériumban, 1896-ban főudvarnagy, 1900-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagja lett.

Cziráky Béla 1886-ban kezdett el dolgozni a győri Rábaszabályozó Társulatnál, 10 évig a véleményező bizottság tagja, majd 1896-tól 1911-ig bekövetkezett haláláig, 15 éven keresztül a Társulat elnöke volt.

1911. október 16-án a Rábaszabályozó Társulat gróf Cziráky Béla emlékére díszközgyűlést hívott össze, hogy méltóképpen megemlékezzenek a nagyra becsült néhai elnökről, továbbá szorgalmazták, hogy emléket állítsanak tiszteletére. Így született döntés arról, hogy a Rába és Kisduna torkolatánál egy hatalmas, vasbetonból készülő obeliszket állítanak, amelyen reliefképét is elhelyezik.

Az emlékművet 1913. október 5-én avatták fel, az eseményről a Dunántúli Hírlap aznapi száma már tudósított is:

A 24 méter magas, vasbeton obeliszk tervezője Zielinszky Szilárd, kivitelezője Melocco Péter volt. A nagy méretű, ovális alakú, bronz dombormű Cziráky arcképével Horváth Adorján alkotása. A márványlapon olvasható szöveg:

„Gróf Cziráky Bélának az 1896-tól 1911-ig volt örök érdemű elnökének emlékére építtette a Rábaszabályozó Társulat 1912-ben.”

Az emlékművet, amely az első vasbeton szerkezetek egyike volt hazánkban, 2015-ben felújították.

A folyóirat és a képeslapok a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Dunántúli Hírlap 1913. október 5-i lapszáma, illetve a Gróf Cziráky szobor, illetve a Versenyuszoda képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla

Forrás:
Győri Hírlap, 1911. október 17., Cziráky Béla gróf emlékezete
Dunántúli Hírlap, 1911. október 17., Gróf Cziráky Béla emléke
Kisalföld, 1991. május 16., Két gróf és az obeliszk
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv