Ha arányt kellene mondania, a kitüntetésből mekkora rész jutna a kommunikációnak és mennyi a községi önkormányzatnak?

Pontos arányokat nehéz mondani, de azt gondolom, hogy elsősorban az előbbi munkám elismerésének szólt. Természetesen fontos számomra az alpolgármesteri megbízatás is, de a nagyobb hangsúly az egyetemi kommunikációra jut.

Fiatal éveiben, gimnazistaként milyen jövő foglalkoztatta?

Sok más fiatalhoz hasonlóan még én is elég bizonytalan voltam a jövőmet illetően. Jellemző, hogy a győri Révai Miklós Gimnáziumban matematika tagozaton tanultam, így kézenfekvő lett volna ennek felsőfokú folytatása. De közben fokozatosan rájöttem, hogy az én utam inkább a bölcsészet felé vezet. Sokat olvastam, szerettem a magyart és a történelmet is. Osztálytársaim fizikus, matematikus, közgazdász, építész pályán találták meg a helyüket, én azonban nem reál vonalon, hanem történelem szakon tanultam tovább, még anélkül, hogy láttam volna a végleges célt.

Melyik hivatása öltött testet előbb: az újságírói vagy a közéleti?

Az újságírás, amely azzal kezdődött, hogy a Pécsi Tudományegyetem elődjénél, a Janus Pannonius Tudományegyetemen egy kollégiumi lapot alapító csapat tagja lehettem, 1993-ban. Ennek kiadására létrehoztunk egy újságíró-egyesületet. Jól döntöttünk, mert egy év múlva új rektori vezetés lépett hivatalba az egyetemen, és némi tapasztalatunk birtokában bennünket kértek fel, hogy a semmiből alkossunk egy kéthetente megjelenő egyetemi újságot. Ennek következtében 1998-as diplomaszerzésemig nemcsak történelem, hanem lényegében – ha nem is hivatalosan – újságíró szakon is képezhettem magam. Vezető pozíciókat töltöttem be egy olyan csapatban, amelynek mindent saját magának kellett megteremteni, a témákat, a lap struktúráját, dizájnját, rovatait, címlapjait, de mi végeztük a hirdetésszervezést, a nyomdai megrendelést és a terjesztést is. Noha végzettséget nem adott, de a gyakorlatban tanultak aztán kiváló ajánlólevélnek bizonyultak.

Mai tudásanyagából mennyit köszönhet a megyei lapnál eltöltött huszonegy évnek?

Nem túlzás, hogy nagyon sokat, sőt a jelenlegi munkámban is tudom használni a Kisalföldnél kiépített kapcsolataimat. A szövegek írása, a szerkesztési feladatok itt sem kevésbé fontosak, az egyetem kommunikációjában pedig lényeges a médiával kialakított kapcsolat helyi és országos szinten egyaránt.

Végül is mi késztette váltásra?

Van, aki azt mondja, hogy a fejlődés érdekében hétévente nem árt váltani, nos, én háromszor hét év után változtattam. Szerettem ugyan a napilap újságírói, szerkesztői munkájában a változatosságot, de kaptam egy jó lehetőséget az egyetemtől, és úgy éreztem, hogy ez számomra már több perspektívát jelent.

Mi a tapasztalata, mennyiben más az ország egyik legnagyobb felsőfokú tanintézményének a kommunikációját irányítani?

A hasonlóság az újságírással csak látszólagos. A mi munkánk nem közvetlenül újságírói munka, inkább az intézményi kommunikáció fejezi ki a lényegét. Feladatunk az egyetem sokszínűségét, minőségét minél többeknek hitelesen bemutatni. A hangsúly a hiteles szón van: kommunikációnk tartalmának valósnak kell lennie, mert ha nem így lenne, tizenhatezer hallgatónk és több mint ezer munkatársunk szemében hiteltelenné válnánk.

Honnan hová jutott el a közéleti tevékenységében?

Az egyetem elvégzése után, 1998-ban hazajöttem a valamivel több, mint nyolcszáz lakosú Győrsövényházra. Éppen választási év volt, önkormányzati képviselő édesapám pedig nem folytatta a munkát. Ugyan nem közvetlenül ezért, de elindultam, és 23 évesen nagy többséggel, a második legmagasabb szavazatszámmal kerültem be az önkormányzat testületébe. Tudat alatt valahol mindig motivált a közösségért tenni akarás gondolata, ami ezáltal valóra vált, majd 2006-ban a polgármester felkért alpolgármesternek. Első szóra vállaltam. Elsődleges feladatom a polgármester munkájának a segítése. Természetesen nem főállású, hanem társadalmi megbízatású vagyok, de folyamatosan részt veszek a fejlesztések előkészítésében, a programok szervezésében, a tervezésben. És a hivatásomból következően aligha meglepő, hogy hozzám tartozik a község kommunikációja, így honlapjának és a közösségimédia-platformjainak a kezelése.

Soha nem okozott gondot a két hivatás közötti esetleges ütközés?

Már csak azért sem, mert a községi feladatok nem időhöz kötöttek. A testületi üléseket rendszeresen este tartjuk, a mai világban pedig sok mindent lehet telefonon, számítógépen és a munkaidőn túl intézni.

Hogyan tölti nyilvánvalóan szűkre szabott szabadidejét?

Elsősorban a családommal, feleségemmel és a három gyermekemmel. Egyébként nagyon szeretek olvasni, különösen a szépirodalmat kedvelem. Mind az egyetem, mind a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér könyvtárának rendszeres olvasója vagyok. Emellett hobbim Győrsövényház történetének kutatása, a témában a harmadik könyvem jelenik meg novemberben. Szakítok időt a sportolásra is, hetente három-négy alkalommal futok hat-tíz kilométert, évente tíz fölötti az általam teljesített félmaratoni távok száma. Hogy el ne felejtsem, szeretem a Forma–1-et és a futballt is. A középső fiammal nagy Barcelona-szurkolók vagyunk, de többször voltunk a magyar válogatott mérkőzésén is az új Puskás Arénában.

Végül egy megkerülhetetlen kérdés: Hancz Gábor hol látja magát öt év múlva?

Nem szoktam hosszú távú terveken rágódni. A helyemen vagyok, remélem, öt év múlva is ott leszek. A fiaink tizenhárom, tizenhat és tizenkilenc évesek, és abban bízom, hogy ugyanilyen harmóniában éljük meg az ő jövőjük szempontjából is meghatározó éveket.

Mohay Gábor
Címlapfotó: Adorján András / Széchenyi István Egyetem