Karácson Imre teológiai doktor, történész, orientalista, katolikus pap 1863. február 19-én született Veszprém vármegye Torna nevű községében. Középiskoláit Veszprémben, Sopronban és Győrben végezte. Már ebben az időben nagy érdeklődéssel foglalkozott a francia és a török nyelvvel.

A középiskola befejezése után elöljárói a budapesti központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy a Pázmány Péter alapította Tudományegyetemen végezze hittudományi tanulmányait. Egyetemi évei alatt részt vett a növendékpapság Egyházirodalmi Iskolájában.

Tanulmányai elvégzése után Zalka János püspök 1885. július 6-án, a győri székesegyházban pappá szentelte. Először Rábacsanakon, majd Szanyban és Gyömörén volt káplán. 1887-ben a püspöki udvarba került, szentszéki aljegyző lett. 1888. május 18-án doktorrá avatták.

1889. július 1-jétől a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézet tanára, majd igazgatója lett 9 évig. Ezt követően Péren teljesített szolgálatot plébánosként, és a kerület esperesévé is kinevezték.

Karácson már papságának első éveiben foglalkozott a magyar–török emlékek felkutatásával. 1906-ban, miután II. Rákóczi Ferenc hamvait hazaszállították, a magyar kormány kérte a Rákóczi-emigráció kutatásának engedélyét, melynek elnyerésével már csak a szakember kijelölése volt hátra. Thallóczy Lajos miniszteri osztályfőnök Karácson Imre kiküldetését szorgalmazta, hiszen addigi török irodalmi tanulmányaival és a török történetírók fordításával már bizonyította rátermettségét.

Karácson 1907. április 6-án érkezett meg Konstantinápolyba, ahol azonnal megkezdte a lelkes munkát. Sok utánajárás után bejutott több neves török levéltárba, ám nem bukkant Rákóczi-iratokra. Másfél évig tartó kérvényezés után szultáni engedéllyel beléphetett a Szeráj levéltárba, ahová európait azelőtt még nem engedtek be. Nagy szorgalommal gyűjtötte az emigrációs dokumentumokat, és egyes okmányait külön-külön lemásolta, majd lefordította. 1910-ben hazaküldte a teljes kéziratot Thallóczy miniszteri osztálytanácsosnak.

Karácson Imre kutatásai során gyakran volt beteg, sokszor meghűlt a nyirkos, sötét pincehelyiségekben. Egészségi állapota folyamatosan gyengült, írásaiból pedig kiderült, hogy depresszióval is küzdött. Egyszer munkája során egy rozsdás szeggel megsértette az ujját, mellyel nem foglalkozott. Gyenge szervezete nem tudott megbirkózni a fertőzéssel, és 1911. május 2-án vérmérgezésben meghalt. A Rákóczi-emigrációról szóló könyve megjelenését már nem érhette meg. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök személyesen rendelte el hamvainak hazaszállítását. Ideiglenesen a belvárosi temetőben, később a nádorvárosi köztemető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra.

Karácson Imre haláláról az Ikdam című konstantinápolyi napilap is megemlékezett. Részletesen vázolta munkásságát, és kifejezte részvétét a magyar nemzetnek.

Temetése után a város vezető köreiben megérlelődött a terv, hogy emlékét a város közönsége megörökítse. 1915. szeptember 26-án ünnepélyes keretek között adták át Tóth István szobrász alkotását az Eötvös-parkban.

Az eseményről a Győri Hírlap 1915. szeptember 28-i számában olvashatunk (2–3. oldal, részlet):

Az emlékmű közepén Karácson plasztikusan kiemelkedő alakja látszik, amint egy okmányt tart a kezében. A hátteret Konstantinápoly körvonalai töltik ki. Az emlékmű felirata: „Dr. Karácson Imre győregyházmegyei pap, történetíró született 1863. évi február hó 19. napján Torna községben, Veszprém megyében. Meghalt 1911. évi május hó 2. napján Konstantinápolyban. A török–magyar érintkezések e lelkes kutatóját eredményes munkája közben a tudomány vértanújaként szólította magához a jóságos Isten. Emlékét e szoborral örökítette meg Győr Szabad Királyi Város közönsége és tisztelői. Non omnis moriar! – Nem halok meg egészen!” – tudatja az utolsó mondat.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Hírlap 1915. szeptember 28-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Bene István: Karácson Imre élete és művei, 1863-1911: halálának 25. évfordulója alkalmából
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv
Győri Hírlap, 1915. szeptember 28. 2−3. o.

A címlapkép forrása: Bene István / Karácson Imre élete és művei, 1863−1911: halálának 25. évfordulója alkalmából (Győr, 1936.)