1894-től tanult Győrött, a Bencés Gimnáziumban. Mindvégig jó tanuló, gimnáziumi évei alatt többek között az önképző-kör aljegyzője, majd főjegyzője volt. Kitűnt szorgalmával, munkabírásával, nyolcadik osztályos diákként például részesült a Bésán-Alapítvány ösztöndíjában, önképzőköri irodalmi dolgozatát kiválóra értékelték. 1896-ban érettségizett jó eredménnyel. Ezt követően jogot hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, államtudományi államvizsgát tett Budapesten, jogtudományit Kolozsvárott.

19 éves korában, 1897-ben lépett Győr város szolgálatába. Különböző pozíciókban ugyan, de haláláig a város alkalmazottja maradt. Napidíjasként kezdett dolgozni, de már ugyanabban az évben számgyakornok lett. 1898-ban számtisztté választották. Három évvel később, 1901-ben II. osztályú aljegyzővé, újabb három elteltével I. osztályú aljegyzővé lépett elő. 1906-ban árvaszéki ülnökké választották, egy évvel később tanácsnoki kinevezést kapott. Ezt követően hosszabb ideig maradt ebben a pozícióban. 1904. február 7-én feleségül vette Oszwald Irént. Már a századfordulót követő években aktívan vállalt részt vallási, illetve sportegyesületek tevékenységében. Feleségével együtt tagja volt például a Győri Katolikus Körnek, titkára a Győri Torna Egyesületnek.

Éberth Géza az 1910-es évektől kapott jelentősebb megbízatásokat, neve ebben az időszakban vált ismertté országos szakmai körökben: a Városok Lapja címet viselő közigazgatási szaklap hasábjain egyre több alkalommal szerepelt, majd az 1920-as évektől megszólalásai, publikációi állandó hivatkozási pontot jelentettek. 1912-ben többek között Wennes Jenő polgármesterrel és Erdély Ferenc főmérnökkel együtt kidolgozták a városi kenyérgyár létesítésének terveit, de részletesen foglalkozott az első győri községi takarékpénztár lehetőségével. Utóbbi kezdeményezések már jelzik, hogy a város pénzügyeit érintő tevékenysége mellett figyelme főként a szociálpolitika felé irányult.

Az első világháború és a Segítő Iroda

Éberth Géza az első világháború idején a hátország viszontagságait, a folyamatosan nehezedő helyzetet igyekezett tompítani a Segítő Iroda vezetőjeként. A Segítő Iroda a háború kitörését követően alakult meg, 1914. augusztus 6-án. Kezdetben a hadbavonultak családtagjainak gondozását vállalta fel, idővel azonban lényegében a város teljes szociális ellátását igyekezett koordinálni. Működésének alapelve az volt, hogy „a világháború sújtottjait a hatóságnak és a társadalomnak együttes kötelessége gondozni és gyámolítani”. Többek között a gyermekelhelyezés, a gyermekétkeztetés, a munkakeresés- és közvetítés, vagy éppen a segélyezés területén tevékenykedtek. Éberth ennek a szervezetnek a vezetését látta el Wennes Jenő polgármester megbízásából. A Segítő Iroda a Városháza földszintjén rendezkedett be. A tanácsnok pénzügyi munkakörét sem hagyta el, a Segítő Iroda vezetését emellett folytatta.

A nehézségek ellenére Éberth hamar országos ismertséget vívott ki a Segítő Iroda élén. 1915 júniusában a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal értékelése szerint „Győr városában a rokkant ügy fejlődésnek egy előrehaladottabb stádiumában áll, hogy ott a rokkant katonákról a gondoskodás a háború kezdete óta megtörtént”. A szervezet azzal a kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy mielőbb alakuljon meg győri bizottságuk is, melynek vezetőjeként Éberth Gézát látnák szívesen. 1915 júliusában Farkas Mátyás eleget tett a kérésnek, a városi tanácsos vezetésével megalakult a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal városi bizottsága.

Rokkant katonák Budapesten, 1915-ben (Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár):

A Segítő Iroda terhelése az erdélyi menekültek 1916 szeptemberi tömeges érkezése idején nőtt meg kiugróan, ennek a krízisnek a kezelését döntően a tanácsos vezetésére bízták.

Fontos kiemelni, hogy az Éberth Géza irányításával működő Segítő Iroda szemléletében megelőzte korát. Ez az Országos Hadigondozó Hivatal felállításával vált világossá, amely az 1917. évi 900. M. E. számú rendelet nyomán alakult meg, 1917 márciusában. A szervezet volt hivatott a hadirokkantakról és családjukról, továbbá a hadiárvákról és a hadiözvegyekről gondoskodni. Korábban, a háború első felében a hadisegélyezés és a rokkantellátás kezelését tekintették elsődleges feladatnak, ezeket a hagyományos intézményrendszer keretein belül próbálták kezelni. A hadiárvák ellátását például a még békeidőben is meglehetősen lassan reagáló Árvaszékek igyekeztek koordinálni, a szétaprózódott és bürokratikus ellátórendszer felügyeletét pedig a túlterhelt Belügyminisztérium látta el. Jelentős lépésnek számított az Országos Hadigondozó Hivatal létrehozása, majd Esterházy Móric rövid miniszterelnöki ciklusa idején a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium megalakulása. Ezek számos feladatot átvettek a Belügyminisztériumtól, többek között a közegészségügy, a betegellátás, valamint a közjótékonyság ügyeit.

A győri Segítő Iroda ugyanezeket a feladatokat vállalta fel a városban, és mint láttuk, már jóval korábban létesült. A városi árvaszékkel és önkéntes segítő szervezetekkel együttműködve működtettek egy gondozói hálózatot. A hadirokkantak, hadiözvegyek, árvák segítése, családjaik ellátása, támogatása tartozott feladataikhoz. A várost 80 körzetre osztották, minden körzetre 30–40 rászoruló család jutott. A Segítő Iroda által koordinált, döntően önkéntes gondozók a rájuk bízott családok életét nyomon követték, a bekövetkező pozitív vagy negatív irányú változásokról rendszeresen referáltak a szervezet vezetőjének. Jól mutatja a Segítő Iroda „előrelátását”, hogy hasonló pártfogói hálózat és tanácsadói szerep létrehozásáról országos szinten csak az említett 1917. évi 900. M. E. számú rendelet határozott.

A városok és a helyi közösségek szükséges szerepvállalását a szociálpolitika területén tehát Győrött hamar felismerték, ehhez Éberth Géza tanácsos és Farkas Mátyás polgármester jelentősen hozzájárultak. Az Országos Hadigondozó Hivatal felállítása Győrött sajátos „konfliktust” is eredményezett. Létrehozásával együtt ugyanis szabályozták a községek szintjéig megalakítandó szervezeteket. A város jelezte, hogy szükségtelennek tartja új szervezet felállítását, mivel már korábban megszervezte és folyamatosan működteti a Segítő Irodát, mely lényegében ugyanazt a feladatot látja el. A Győri Hírlap 1917. március 22-én finoman, de büszke öntudattal jelezte is, mit nehezményeznek a győriek: „A hadi gondozó szervezet, amelyet tegnapi számunkban a miniszterelnök szabályzata nyomán országos vonatkozásban ismertettünk, Győrött a mozgósítás első napjai óta megvan. A győri szervezet a helyi viszonyokból eredő kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanaz, mint amelyet a miniszterelnök rendelete most az egész országra megteremt. Alapja szintén az a gondolat, hogy a világháború sújtottjait a hatóságnak és a társadalomnak együttes kötelessége gondozni és gyámolítani.”

Az Országos Hadigondozó Hivatal vezetőjének helyszíni tájékozódása után el is fogadták a győriek érveit, így névváltoztatást követően a Segítő Iroda folytathatta tevékenységét, immár Hadigondozó Népiroda néven. Az ügy ugyanakkor rámutatott arra, hogy a helyi viszonyokat jobban ismerő városok gyorsabban és jobban meg tudták szervezni a feladatellátást, mint a központi hatalom.

Éberth Géza a világháború idején tehát egy, a kor viszonyaihoz képest kétségkívül előremutató, komplex megközelítést alkalmazó szervezetet vezetett és alakított, amely a fokozatosan romló viszonyok között a lehetőségekhez mérten jól szervezte a rászorulók ellátását. Ugyanakkor a Győr polgármesterének küldött, keserű hangvételű jelentéseiből kivehető a tisztviselő „szélmalomharca”: feszültséget jelentett, hogy bár egy országos szinten is példaadó szervezetet vezet, az eredményekkel mégsem lehet elégedett, hiszen az egyre nagyobb válság idején mind többen és többen szorulnak ellátásra. Nem csodálkozhatunk, hogy Éberth több alkalommal is átadta volna a Segítő Iroda vezetését. A tanácsos ugyanakkor azt is világossá tette jelentéseiben, hogy a Segítő Iroda létezése és munkája nem korlátozódhat kizárólag a háborús időkre. Utalt arra, hogy a majdani békeidőben is fenn kell tartani a hálózatot, sőt új feladatok ellátását is fel kell vállalnia a városnak.

Éberth Géza erőfeszítéseit 1917 decemberében a II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel jutalmazták. Kitüntetését olyan győri polgárokkal vehette át egy időben, mint dr. Petz Lajos, Győr szabad királyi város tiszti főorvosa, Erdélyi Ferenc főmérnök, Nagy Mihály rendőrfőkapitány helyettes és Weöres Boldizsár árvaszéki elnök. A város szociálpolitikai intézkedései a háborút követően is az első világháború idején kialakított működési elv és szemlélet jegyében szerveződtek.

Beszámoló a győri tisztviselők kitüntetéséről (Városok Lapja, 1917. december 29.):

Az első világháborút követő évek

Éberth Géza a háború utolsó évében, 1918-ban vette át Győr város pénzügyi igazgatását. Idejét a Tanácsköztársaság bukásáig döntően az élelmezési ügyek szervezése kötötte le. Az élelmiszerhiány napjaiban hálátlan feladat volt ez: több alkalommal látogatott Budapestre a polgármester társaságában, hogy elérje a város élelmezési helyzetének javítását. A kritikus helyzetben nem csoda, hogy személyét érték bírálatok, elsősorban az élelmiszerek minőségét illetően. Ennek ellenére a Tanácsköztársaság idején is megőrizte pozícióját, töretlen volt iránta a bizalom, elismeréssel szóltak munkájáról és a város érdekében tett erőfeszítéseiről. Szakértelmére és hivatástudatára égető szüksége volt egy szakmai hiányosságokkal küzdő rendszernek. A Tanácsköztársaság bukását követően, 1919 szeptemberében, mikor több tisztviselőt is eltávolítottak hivatalából, Éberth maga ellen kezdeményezett vizsgálatot, hogy tisztázza a diktatúra idején betöltött szerepét. Jellemző azonban az irányába megnyilvánuló bizalomra, hogy a városnál történő további alkalmazását illetően fel sem merülhetett kétség.

1919. március 15-én megjelent, Kelen Imre által készített karikatúra a munkába merülő Éberth Gézáról (Győri Élet):

Éberth Géza figyelme, munkássága az 1920-as évektől a városok pénzügyei felé fordult. A kivéreztetett, eladósodott városok továbbra is pénzügyi önállóságuk növelésére, önálló törvény megszületésére vártak, akárcsak az első világháborút megelőző években. A Városok Országos Kongresszusának állandó bizottsága 1920-ban pénzügyi előadónak kérte fel és nevezte ki a győri tisztviselőt. A szervezet megbízásából látott hozzá a városok háztartásának rendezésére alkalmas javaslatok megfogalmazásához. Munkásságát végül a Városok Lapja hasábjain megjelent tanulmányok, valamint két önálló kötet jelzi, melyek állandó hivatkozási pontok a várospolitikával foglalkozók számára. 1921-ben a városok költségvetésének rendbetétele kapcsán konkrét javaslatokat fogalmazott meg, melyeket rendszeresen idéztek, munkája például az országgyűlési viták során is hivatkozási pont lett. Könyvformában 1924-ben jelent meg, Tervezet a városgazdasági ügyek rendezéséről címen. Második kötete, A magyar városok pénzügyi és beruházó tervezete 1931-ben látott napvilágot.

Éberth Géza kétségtelenül nehéz, válságos időszakban vállalt hivatalt Győr városánál. Olyan területeken dolgozott, melyeket az első világháború, majd a nyomában kialakuló gazdasági és társadalmi sokk, még később pedig a nagy gazdasági világválság a legsúlyosabban érintett. Szakmai tevékenységét először a szociálpolitika területén fejtette ki, döntően hozzájárulva egy korát megelőző szervezet és egy viszonylag jól működő helyi szociálpolitika kialakításához. A háború után a városok pénzügyi és gazdasági önállóságának szélesítése, a városok hitelpolitikája került figyelmének középpontjába. Elismertségét önálló munkái és a róla szóló szakmai és emberi méltatások jelzik.

Éberth Géza, Győr Szabad Királyi Város tanácsnoka, polgármesterhelyettese 1933. október 1-jén hunyt el. A tisztviselőt többek között Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere, a Városok Országos Kongresszusának elnöke méltatta a Városok Lapja hasábjain (1933. november 15.):

Munkáira még a szocialista korszakban is hivatkoztak városokkal, városi pénzügyekkel foglalkozó tanulmányokban. Akadt azonban példa személyének „befeketítésére” tett kísérletre is. A Kisalföld 1958. szeptember 17-i számában a nagy gazdasági válság idején tetőző munkanélküliség ügyében említik Éberth Gézát. A megyei napilapban ekkor, mint az érzéketlen, Horthy-rendszert kiszolgáló tisztviselő jelenik meg. Szögezzük le, hogy a tanácsos szociális elkötelezettségét és szakmai felkészültségét látva ez a beszámoló kritikával kezelendő.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Acsay Ferenc: Értesítő a pannonhalmi Szent Benedek-Rend Győri Főgimnáziumáról az 1895. 1895–96. isk. év végén. Győr, 1896.
Borbély Tamás: Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917–1918. (Győri Tanulmányok 42.) Győr, 2020.
Cieger András: A közigazgatás autonómiájának nézőpontjai 1848–1918. In: Autonómiák Magyarországon 1848–2000. Szerk.: Gergely Jenő. Budapest, 2005. 25–62.
Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából – Levéltári Évkönyv. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 1999. 343–368.
Kozári Monika: A dualista rendszer. 1867–1918. Budapest, 2005.
Győr szab. kir. városi és Győr−Moson−Pozsony k. e. e. megyei fejek. Szerk.: Palatinus József – Halász Imre. Győr, 1931.
Torma Attila: Győr városa az I. világháború alatt. Győr, 2016.
Völgyesi Zoltán: Harctértől a hátországig. Az első világháború gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországon a levéltári források tükrében. Budapest, 2016.

A címlapkép forrása: Városok Lapja, 1933. október 15. A 2. kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye itt található: FORTEPAN / Adományozó: Országos Széchényi Könyvtár.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.