Milyen alapvető kérdéseinkre kereshetjük a választ a Játékos nevelés című kötetben? Lawrence J. Cohen amerikai pszichológus, író olvasmányosan mutatja be, hogyan csatlakozhatunk a játék révén gyermekeink világához, segítve őket:

• kifejezni és megérteni a komplex érzelmeket
• legyőzni a haragot és a félelmet
• önbizalmat szerezni és tisztelni a sokszínűséget
• játékos módon kezelni a testvérek közötti rivalizálást
• hatalmi harcok nélkül együttműködni

Talán nincs is olyan szülő, aki ne küzdene megoldhatatlannak tűnő nevelési kihívásokkal. Kinek a fegyelmezés, kinek a gyermeke szorongásai adják fel a leckét. A könyv szerzője, aki magánpraxisban végzett pszichoterápiás és játékterápiás munkája mellett gyakran tart előadásokat iskolákban és közösségi csoportokban, valamint világszerte vezet szülői workshopokat, átfogóan néz rá a leggyakrabban felmerülő problémákra. Rámutat, hogy a nehézségek mögött gyakran a felnőttek saját feloldatlan sérelmei állnak. Például az eltemetett, azaz a maguk idejében ki nem fejezett érzelmek, amelyek nem tűnnek el azzal, hogy letagadjuk őket. A mélyből továbbra is kifejtik hatásukat, és amikor a gyermekünk intenzíven kifejezi fájdalmát, haragját vagy akár örömét, a saját érzéseink is aktiválódhatnak.

Az agresszió kezelése különösen fontos terület, amelyben a játéknak nagy hasznát vehetjük, például az egy időben érkező humoros felvetéssel elvehetjük a dolgok élét, de a legjobb, ha együtt játszunk a gyerekekkel. A Tanuljunk meg hancúrozni! című fejezetben a hogyanról is többet megtudhatunk, és felülírhatjuk téves berögződéseinket a birkózással kapcsolatban, ha vannak. Jó tudni, hogy mekkora lehetőséget rejt ez a sok otthonból száműzött forma a gyerekek önbizalmának erősítésére. A pszichológus hatalmas segítséget ad a szülők számára a kezelhetetlennek tűnő hisztirohamok, verekedések hátterében álló motivációk és szükségletek feltárásaval is. 

„A játék lehet az a híd, amely újra megteremti a szülő és gyerek közötti mély érzelmi köteléket.”

Ez a mondat mottója is lehetne a kötetnek, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen miért is játszanak a gyerekek, és mi történik, ha ez a csodálatos dolog hiányzik az életükből. Lawrence J. Cohen szerint a játék nem más, mint a világ felfedezésének leghatékonyabb módja, sokoldalú lehetőség a mély érzelmek kifejezésére, a másokhoz való közeledésre, a stresszes helyzetek feldolgozására és egyszerűen csak a gőz levezetésére. Ezért olyan fontos és olyan sikeres a „játékos szülői szerep”, amely segíti a melegszívű kapcsolódást a szülők és a gyerekek között.

Ha a gyerekek nem tanulnak meg játszani, vagy ahogy a szerző fogalmaz: „nem tudják arra használni a játékot, hogy kompetensnek érezzék magukat a világban, visszahúzódnak a Tehetetlenség Tornyába…” Ez a szomorú állapot megnyilvánulhat passzivitásban, elutasító zárkózottságban, de akár erős agresszióban is. Az orvosság maga a játékosság, amely segít önbizalmat meríteni, hogy ki lehessen lépni a fájdalmas elszigeteltségből.

„...a nevetés az Elszigeteltség Erődjét nyitó egyik kulcs” – olvashatjuk a Kövessük a kuncogást! című fejezetben, ahol a pszichológus olyan egyszerű, mégis kincset érő játékokra emlékeztet, mint például a farkasszemnézés, amelyben kombinálódik a humorforrás és a szemkontaktus. A szülő a játék révén könnyebben közel tud kerülni gyermekéhez, és igazán így fog tudni megtanítani neki bármit is. A közös időtöltés lehetőséget ad, hogy támogatást adjon neki a nehézségei leküzdésében. Lawrence J. Cohen arra is felhívja a figyelmet, hogy a játék segítségével szülőként gyógyíthatjuk gyermekeink lelki sebesüléseit is.

A kötet lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lehetnek a problémás helyzetekben, de akár a mindennapokban is. Legfőképpen pedig abban, hogy a kiváló szerző által bemutatott játékos nevelés életünk természetes részévé válhasson.

„Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék, az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés – a hajmosás! –, sőt a „rosszalkodás” is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá – tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig.” (Vekerdy Tamás)

Lawrence J. Cohen Játékos nevelés című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szabados Éva