A különleges japán esztétika egyik alapfogalma a zenben gyökerező wabi-sabi, amely gyakorlati tanácsok formájában testet öltő évezredes bölcsesség. Ma is sokat meríthetünk belőle, ha szeretnénk ápolni mára egyre nagyobb veszélyeknek kitett kapcsolatainkat. Ebben Beth Kempton kiváló könyve, a Wabi sabi – útmutató a belső békéhez inspiráló kalauzként szolgálhat számunkra.

„A wabi-sabi világa utat nyit a szeretetnek.” (Beth Kempton)

Minden egyes fogalom, amelyek összjátékából egy igazi japán teaszertartás megszületik, mély és összetett jelentést foglal magában.

A harmónia (Va) egyszerre a természettel és másokkal való egység érzése, az egymásra hangolt érzékenység, amelyekből létrejöhet az emberek közötti érintkezés ideális állapota.
A tisztelet (Kei) abból fakad, hogy a másikat úgy és olyannak fogadjuk el, amilyen. Ez megnyilvánul a japánokra annyira jellemző kedvességben, alázatban és tapintatban is.
A tisztaság (Szei) egyszerre utal a fizikai és lelki tisztaságra. Hiszen a teaszertartásra érkezők megtisztulnak, mielőtt a szobába lépnének. De a szív tisztaságára is utal, illetve a státusztól és az anyagi dolgoktól való szabadságra is. Mindez megnyitja az utat annak a lelki igénynek, hogy a felszíntől függetlenedve a legjobbat keressük egymásban.
A nyugalom (Dzsaku) egy aktív, mégis békés állapot, amely csak akkor tölthet el bennünket, ha az előző hármat már gyakoroltuk.

„A nagyvonalú lélek átlényegítheti kapcsolataink élményét.” (Beth Kempton)

A wabi-sabi egyik legalapvetőbb tanítása az, hogy senki sem tökéletes. Ahogyan mi magunk, úgy mások sem. Ha elfogadóbbak lennénk, ha a szemünk és racionális eszünk ítélkezése helyett megtanulnánk a szívünkkel látni egymást, teljesen megváltozna emberi érintkezéseink minősége. A szív képes átérezni a „mindennel való egységet”, azt, hogy mindannyian kapcsolódunk egymáshoz. A mély elfogadás lehetővé teszi, hogy társainkban megpillanthassuk, ami igazán lényeges. Erre ad kiemelt lehetőséget a teaszoba, ahol elgondolkodhatunk egymáshoz fűződő kapcsolatainkon és átértékelhetjük őket.

Ennek az eszményi viszonyulásnak a gyakorlásához az akadályozó tényezőket is érdemes figyelembe venni. Például azt az emberi jellemzőt, amit Beth Kempton „megerősítő torzításnak” nevez. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer valakiről eldöntöttük, hogy „jó” vagy „rossz” ember, akkor az elménk igyekszik olyan bizonyítékokat keresni, amelyek részrehajló meggyőződésünket alátámasztják. Így látásunk egyre inkább elhomályosul, elveszítve az értékes objektivitást. Ha mindezt felismerjük, akkor megpróbálhatunk változtatni, például arra is bizonyítékot keresni, hogy tévedünk.

„Akinek a szíve a Tea felé hajlik, az készült fel rá, hogy a dzsaku teljes nyugalma és csendje felé közelítsen.” (Uraszenke)

Ha valaki mégis bosszant a viselkedésével, nem kell feltétlenül elfogadnunk, de a japán módszer szerint még abban is megpróbálhatunk keresni valami jót, ha nem is ezt diktálják az ösztöneink. A szív szemével nézve pedig a konkrét tett mögé láthatunk. Ha megértjük a másik ember „történetét”, sokkal elfogadóbbá és megértőbbé válhatunk, sőt segítőkészebbé.

Van egy japán kifejezés, amely azt a különleges képességet fedi, amikor valaki képes felismerni, mennyi minden van a szavak között: „olvasni a levegőt”. Ennek segítségével rá tudunk érezni, hogy a másik embernek valójában mire is lehet szüksége. Például milyen fájdalom rejlik egy haragos reakció mélyén. A japánok szerint a harmonikus légkör kialakításához szükségünk van az intuíciónkra, az érzelmi intelligenciánkra és az empátiánkra.

Beth Kempton remek könyve nemcsak nemes eszményeket fogalmaz meg, de átadja a praktikus megvalósításhoz szükséges gyakorlati módszereket is. Például megoszt három kérdést, amit elővehetünk a konfliktushelyzetekben a higgadt, hatékony és emberséges kommunikáció előmozdításához:

1. Mit érzek valójában? Mi rejtőzik a düh vagy a csalódás azonnali reakciója mögött? (Például lehet magány, félelem, bűntudat vagy szomorúság.) Ez segíthet elvenni az azonnali reakciónk élét, és oldani a helyzet okozta frusztrációt.

2. Mi történik, és a velem szemben álló miért mondja azt, amit? Ha odafigyelünk rá, és próbáljuk megérteni az ő szemszögét is, megérthetjük, még ha nem is értünk vele egyet. Ez segíti, hogy visszanyerjük a higgadtságunkat, s hatékonyabban kommunikálhassunk.

3. Mit akarok mondani, és miért érzem szükségét annak, hogy ezt mondjam? E kérdés segíthet felismerni, amikor megoldás helyett csak a kis egó akar egyenlíteni és megnyerni a vitát.

A mindennapokban nagyon sokszor élünk meg visszatérő szituációkat. Néha mintha ismételnénk ugyanazokat a mondatokat, mert hiányzik a figyelem egymásra, hiányzik az igazi jelenlét, az őszinteség. Így gyakran elbeszélünk a másik mellett, és a beszélgetés értelmetlenné, sőt akár bántó játszmává is válhat. Pedig minden kapcsolatunkban érték rejlik, valami, amit megtanulhatunk belőle. Ha komolyan fontolóra vesszük a wabi-sabi évezredes bölcsességét, bizonyára segíteni fogja, hogy találkozásaink az Élet színpadán betölthessék a maguk szerepét, és lehetővé váljon az egymásnak szóló „üzenet” átadása.

Szabados Éva

Forrás: Beth Kempton: Wabi sabi – útmutató a belső békéhez

A képek a Canva alkalmazásból származnak.