Az 1950-es években járunk, a nyolcadikosok között játszódó történet az általános iskola befejezésével járó izgalmakat eleveníti meg. Az események kiindulópontja, hogy a tanárok észreveszik, az osztálykönyvből eltűnt néhány érdemjegy. Három bukásra álló lány a vétkes, ám bűntársukká akarják tenni a jeles tanuló Erzsit is, a regény hősnőjét, akinek eltüntetik egy véletlenül becsúszott egyesét. A pedagógusok természetesen nyomozásba kezdenek, a gyanú pedig Erzsire terelődik.

„Mit csináljon hősnőnk? Elárulja osztálytársait? És ha nem, miként háríthatná el másképp magától a vádat? Az erkölcsi kérdést még csak bonyolítja a kor gyanakvó, rideg szemlélete és képmutatása. Így a kislány szinte a történelemmel, az ötvenes évek szellemével kerül összeütközésbe” – írta Lengyel Balázs irodalomtörténész, a könyv első kiadásának szerkesztője.

Az olvasó a főszereplő, a polgári famíliában nevelkedő Erzsi szemén keresztül látja a történetet. Nem elég, hogy a gyanú szembeállítja őt barátaival és az iskola rendjével, akkoriban aki nem munkás- vagy parasztcsalád leszármazottja volt, „rossznak” minősült: mindenhonnan a szocialista embertípus kialakításának össznépi rémálma riogatott, így egy ilyesfajta gyanú könnyedén ellehetetleníthette az egész hátralévő életet is. Szerencsére azonban vannak olyanok, akikbe Erzsi kapaszkodhat, hogy lelkileg ne zuhanjon a legmélyebb rétegekbe: rokonok, egy barátnő és a lassan szárba szökkenő szerelem.

A jó és rossz összeütközése a gyerekek világában sokkal élesebb, mint a felnőtteknél. Ebben a korban mindent a hangulat vezérel – egy minden külsőnek kiszolgáltatott, kiszámíthatatlan és irányíthatatlan erő. A felnőttkor határára érve a gyerekek a senki földjére lépnek: ez a „már nem” és a „még nem” birodalma. Erzsi sem tud a roppant nehéz helyzetből sértetlenül kiszabadulni, noha igyekszik megvédeni az igazságot, megőrizni társai megbecsülését, valamint a maga igazát is.

A Lyukak az osztálykönyvben máig megőrizte aktualitását, miközben körülöttünk minden megváltozott: a történelmi kor, a társadalmi helyzet, az iskolai élet adottságai, szellemisége, a kamaszlányok mindennapjai. Az alapkérdés azonban ettől függetlenül sem évült el. Mezey Katalin elmondta, hogy a regény egy nyolcadikos lányok között zajló történet, amely a főhősök személyiségfejlődési folyamatát mutatja be. „Miként érik meg egy kamaszlány, és döbben rá arra, hogy milyen felelősséggel jár a barátság vagy akár a legegyszerűbb konfliktushelyzet, erről szól a történet.”

Mezey Katalin 1943. május 30-án született Budapesten, Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar‒népművelés szakon. 1963 óta jelennek meg írásai. Az egykori Kilencek költőcsoport tagja, pályakezdése az Elérhetetlen föld című antológiához kötődik. 1970-től kezdve újságíróként, szerkesztőként is tevékenykedik. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2012–2022 áprilisa között az Irodalmi Tagozat vezetője. Az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője. Nevéhez egyaránt fűződnek verseskötetek, regények és elbeszélések, valamint egy dráma is.

Mezey Katalin 2019-ben vehette át a 19. Győri Könyvszalon Alkotói Díját, 2024-ben pedig Örökség című kötete kapcsán találkozhattunk vele ugyanitt. Lyukak az osztálykönyvben című regénye kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, moly.hu, kultura.hu, magyarnemzet.hu, Wikipédia