A nádorvárosi körforgalomnál lévő kis műhelybe lefelé hat lépcső vezet, nem egy ultramodern szerviz, de mindennel felszerelt, ami a cserékhez, javításokhoz szükséges. Már odalent, kellemes hűvösben, zárás után beszélgetünk Háry Tiborral, a város kisiparának még mindig meghatározó tagjával, az 1928 óta működő cég utolsó képviselőjével.

Nem bánta meg, hogy felmenői, nagybátyja és édesapja, Háry Tivadar ezt a sorsot, a gumijavító mesterség továbbvitelét szánták neki. Nyolcadikos kora előtt, az 1975-ös nyári szünetben már dolgozott ugyanebben a műhelyben, ahol nagybátyját még mester úrnak kellett szólítania. A céget nagyapja alapította, a belvárosban, az Árpád utcában két helyszínen is működött. Automobil akkor még kevesebb gurult az utakon, voltak viszont lovas kocsik, és adott munkát a gumicsizmák, a cipőre húzható kalucsnik, a gumilabdák javítása, ezek utóéletébe anno még Háry Tibor is belekóstolhatott. A jelenlegi helyre költözés 1970-ben történt, miután a város lakásokat épített a főútvonallal párhuzamos utcában: ötvenöt éve ez a Bartók Béla úti sarki ház alagsora szolgálja a gumijavító ipart. A szakmát beszélgetőtársunk a 401-es képzőben tanulta, de havonta háromszor a fővárosban, egy vegyipari szakközépiskolában kellett egyebek között kémiából, fizikából, munkavédelemből tanulnia és beszámolnia. Bánatára Pesten is vizsgázott, együtt érettségiző diákokkal, de a gumijavító szakmunkás oklevél mellé még kellett újabb öt esztendő a mesterlevél megszerzéséhez.

Keresztapja és nagybátyja, Háry Elemér nemcsak gumit javított, hanem az időszak virágzó textiliparának nyugati import gépeihez is gyártott gumi alkatrészeket. Sőt, aratás idején nem egyszer éjnek idején kellett kombájn gumibelsők javítása miatt kinyitni a műhelyt. Hősi időszak volt – sóhajtja Háry Tibor, de mindennek már vagy negyven éve, azóta viszont a közlekedés teszi ki munkája döntő részét. Nagyot változott a világ a gépkocsiállomány ugrásszerű gyarapodása következtében. A forgalom dandárja október közepe és december közepe, illetve március közepe és május közepe közé tehető, az autótulajdonosok gumi évszakváltásaihoz kapcsolódva. De kevesen tudják, hogy Háry mester vállalja robogók, fűnyírók, kistraktorok, kisteherautók kerekeinek javítását is, egyedül a ma divatos rollerekre mond nemet. Ami műhelyének sajátossága, hogy a nagyobb gumijavítók által nem, vagy csak napokkal későbbre vállalt kisebb munkákat az embereken segíteni akarás szándékával ő megcsinálja.

Háry Tibor nagyjából fél évszázada szolgálja a hivatását. Fiatalon mellette még sportolt, a Győri Dózsa labdarúgó szakosztályában a serdülőtől a felnőtt csapatig évtizeden keresztül viselte az akkor a jobbszélsőnek járó 7-es számú mezt. Hobbija volt a zenélés, dobolt a Park zenekarban, ez is kitett egy évtizedet. A felszerelése még ma is megvan a régi kis stúdiójában, de már csak ritkán veszi kézbe a dobverőket. Fia és unokája, Roland és Félix Nürnbergben élnek, viszont párkapcsolata, a nyugdíjasan dolgozó óvónő Németh Szilvia unokái őt nagypapájuknak tekintik. Mikor a jövőről, a terveiről kérdezem, elgondolkodva néz a távolba, mert ez a legnehezebb kérdés, amelyre még nincs meg a válasza. Fizikailag sem könnyű már a mai tempóban helytállni, vallja meggyőződéssel, három éve van a nyugdíjig. Azaz pont 2028-ig, amikor a Háry Gumi fennállásának a századik évfordulóját ünnepli. Nem lesz könnyű döntés…

Mohay Gábor
Fotók: Mohay Gábor

Fotógaléria: Háry Tibor gumijavító mester

Mohay Gábor fotói

4 kép