Az új főispán székfoglaló beszédében elsőként a hős honvédekről emlékezett meg, akik vérükkel védték meg hazánkat a bolsevik veszélytől. Ezt követően programja ismertetésére tért ki. Ennek keretében fontos feladatként emelte ki a falvak kulturális fejlesztését, az iskolán kívüli népművelést, az ifjúság szellemi és testi nevelését. Kiemelt figyelmet tervezett a termelés fokozására fordítani, a gazdákat támogatni, az ipart és a kereskedelmet fejleszteni. Kötelességének tartotta a szociális és egészségügyi helyzet segítését, a szegények, a háború által sújtott özvegyek, árvák, rokkantak pártfogását.

Kászonyi Richárd csak rövid ideig töltötte be a főispáni tisztséget. 1944 márciusában a Sztójay-kormány került hatalomra, és a város önkormányzati szerepköre jelentősen lecsökkent. A főispán leköszönt a vezetői posztról, és ezután kizárólag szociális ügyekkel foglalkozott. A nyilasok hatalomra kerülése után, október 21-én kérte nyugdíjazását. A háború befejezéséig és azt követően is Győrben maradt a családjával. A nyilas vezetők nem alkalmaztak erőszakot ellene. A szovjet megszállás alatt elfogták és internálták.

Népbírósági perére 1946 januárjában került sor. Az ellene felhozott vádpont, hogy 1944-ben tagja volt annak a bizottságnak, amely a zsidó vallásúak számára gettót létesített, és népellenes fasisztabarát hivatali működést fejtett ki. Ma is nehezen érthető, hogyan fogadhatta el egy szociálisan érzékeny és segítőkész, a helyi autonómia iránt elkötelezett ember a zsidóság ellen elkövetett diszkrimináló intézkedéseket. A volt főispánt első körben felmentette a bíróság, de népügyészi fellebbezésre került sor 1947 elején, ahol bűnösnek találták, és hat hónapnyi börtönbüntetésre, továbbá három évi politikai jogvesztésre ítélték. Mivel 1946. január 16-tól októberig internáló táborban fogva tartották, a bíróság a börtönt letöltöttnek vette, és szabadon távozhatott.

Kászonyi Richárd családjával együtt még 1946-ban Budapestre költözött. Állást nem kapott, alkalmi munkából éltek meg. Folyamatos rendőri felügyelet alatt állt, minden lépését figyelték. 1955. szeptember 8-án hunyt el Budapesten, krónikus szívbetegségben.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Nemzeti Hírlap 1943. augusztus 15-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom: Torma Attila: Győr vármegye főispánjai, Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér 2017.