Ferdinandy György utolsó kötetében egyaránt találunk a gödöllői gyermekkor éveit újramondó szöveget (Szól a kakas), szűkebb pátriáját megrajzoló sorokat (Túl a Sashegyen, Leltár), vagy éppen azt a gondolatot, hogy nem lehet véletlen, hogy a régi emlékek éppen most keresik fel (Háziállatok). Mindegyik írásnak jelentése van, üzenetértékkel bírnak. A Ferdinandy-univerzum ezen galaxisában valamennyi prózája az ő tapasztalataiból, emlékeiből áll össze – végtére is mit tehet az író, aki hazulról nem csak idegenbe, hanem egy kontinensnyire szakadva él?

Jobb híján álmában „meglátogatja a múltat”, megírja az egyaránt hazájának számító Sashegyet és Pestet, Gödöllőt és Strasbourgot, San Juant és Miamit. Pontosítja (vagy ahogyan ő fogalmaz: kisatírozza a fehér foltokat) az életművében hiányosnak számító részleteket, újramond és újraír számtalan történetet. Családi titkokat tár fel, társadalmi igazságtalanságokon háborog, irodalmi kérdéseket elemez. És talán végkövetkezetésként az olvasható ki mindezekből a sorokból, amit – élete utolsó anyanyelvű interjújaként a Magyar Nemzetnek mondott: „Az elfranciásodásom nagyon festőinek tűnhet, akárcsak a későbbi elspanyolosodásom, de mégis az lett volna a legjobb, ha a Strasbourg egyetemen szerzett diplomámat berakom szépen a kofferembe, és hazajövök. Akkor magyar író válhatott volna belőlem. Sajnálom, hogy nem így történt.”

Az író, költő, kritikus, irodalomtörténész Ferdinandy György Budapesten született 1935. október 11-én. Az 1956-os forradalom idején még egyetemistaként hagyta el Magyarországot. 1964-ig Franciaországban élt, kőművesként, orosz fordítóként és könyvkereskedőként is tevékenykedett. Közben 1957 és 1969 között a Strasbourgi és a Dijoni Egyetemen tanult, 1959-ben előbbi intézményben szerzett irodalomtörténeti doktori címet. 1964-től a Puerto Rico-i Egyetem tanára lett. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt, 1976-tól 1985-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es évektől kezdve aztán Budapestre tette át székhelyét.

Munkásságát többek között Márai Sándor- (1997), József Attila- (2000), MAOE Életmű- (2006), Déry Tibor- (2008) és Arany János-díjjal (2015) ismerték el, 2011-ben pedig kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével. A francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tudhatta a tagjai között. Második felesége María Teresa Reyes kubai származású és Puerto Ricó-i identitású egyetemi professzor, lektor és műfordító volt. A floridai Miamiben hunyt el 2024. január 7-én.

Több mint 70 kötet fűződik Ferdinandy György nevéhez: esszék, elbeszélések, novellák, versek, regények, mese, színmű, riportok, kritikák, jegyzetek. Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is. Köteteit német, bolgár nyelvekre is átültették. Farkas Gábornak a Magyar Művészeti Akadémia honlapján írt elemzése szerint Ferdinandy novellisztikájában mikszáthi derűvel anekdotázik, a hangnemen rendre átüt a humor. Esszéi csaknem az élőszó közvetlenségével hatnak. Mégis minden látszólagos könnyedsége ellenére írásai mélységesen komolyak és elgondolkodtatók. Munkássága egy öt évtizeden át tartó írói identitás- és feladatkeresés. Hazátlanság és hazatalálás, elindulások és megérkezések, idegenségérzet és sors-szembesülés ambivalenciája húzódik meg alapvetően hagyományosnak ható, mégis modern prózájának minden sorában.

Ferdinandy György Szól a kakas című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, Wikipédia