A Rábca a 16. században a városon kívül, Abda és Pinnyéd között ömlött a Dunába, és az épülő győri vár árokrendszerének vízellátására vezették a mai Bercsényi liget helyére. A vár építéséhez a téglát Szigetben égették, így ezen körülmény olyan híd építését követelte, amelyen a szállítótaligák közlekedhettek. Az állandó fahíd sokáig kiszolgálta a lakosságot, azonban amikor eljárt felette az idő, a város egy új vashíd építését határozta el. A negyven méter hosszú híd vasszerkezete a Radó sétatéri Rába-hidakkal együtt, hozzájuk hasonló kivitelben, Resicán készült el. Az új vashidat a Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat tervezte és építette, amit 1894 februárjában adtak át a forgalomnak.

Győrsziget nagyon sokat szenvedett az árvizektől, így a város 1907-ben arra az elhatározásra jutott, hogy Pinnyédtől egészen a Dunáig, az úgynevezett Tákón keresztül új medret vág. Az árvízveszély csökkentése céljából vissza akarták vezetni a Rábcát eredeti, 16. századbeli helyére. Költségcsökkentés miatt Sziget északi részén, a községi füzeserdő és kaszáló területén ásták meg az új medrét. A régi meder helyén ma a Bercsényi liget található.

A híd átszállítása hatalmas szenzációnak számított, tömegek szerettek volna részesei lenni annak a látványnak, amikor a műtárgy megemelkedik. Az elszállítási munkálatok megtervezéséért és kivitelezéséért a legnagyobb elismerés Martin János és Langer Károly főmérnököt illette. Az elszállítás megkezdésekor két uszályt a híd alá vontattak, és vízzel töltötték meg őket. Az egymás mellett álló uszályokra gerendából máglyát ácsoltak egészen a hídpályáig, és megkezdték az uszályokból a víz kiszivattyúzását, a felhajtóerő felemelte az egész hidat is. A kellő magasságra emelés után az uszályokat a régi meder végétől a Dunán az új meder torkolatáig vontatták, és onnan az új mederben a Szarvas utca végéhez. Ott az uszályokat ismét vízzel telítették mindaddig, amíg lassú, egyenletes merüléssel a hidat az előre megépített hídfőre helyezték.

A Győri Friss Újság a következőképpen számolt be az indulásról: „A közönség csendben, még a lélegzetét is visszaszorítva nézte az úszó hidat, de midőn az a Velencei-kávéház előtt elhaladt és az ott felállított zenekar rázendített a Rákóczi-indulóra, éljenezni kezdett. Éljenezték Martin és Langer főmérnököket, kik a nehéz munkálat megkezdése óta dicséretes és fáradhatatlan tevékenységet fejtettek ki és munkájuk sikere által nemcsak maguknak, hanem az egész magyar mérnöki karnak is becsületet és tiszteletet vívtak ki.”

A hidat a második világháborúban, 1945. március 28-án a a németek felrobbantották, és csak 1948. április 15-én kezdték el a híd kiemelési munkálatait. A teljes, eredeti állapotban történő helyreállítása 1958 nyarára történt meg. A pinnyédi Rábca-híd jelenleg az egyetlen vashíd, amely őrzi eredeti, megépítéskori formáját.

A folyóirat és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Újság 1908. augusztus 5-i lapszáma, valamint a Rábca-híd képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Galgóczi József, Mentes Zoltán: Győr‒Moson‒Sopron Megyei Hidak Története, Győr, 1993. 36‒37. o.
Győri Friss Újság, 9. évf., 178. sz. (1908. augusztus 6.) 1. o.