Három évvel korábban, 1907. szeptember 9-én nemcsak gyakorlatot tartottak, hanem valóban olyan hatalmas tűvész pusztított a malomban, melyhez hasonlóval a tűzőrség még nem találkozott. A tűzkatasztrófa miatt a helyi és a fővárosi sajtó által is nagy támadások érték a győri tűzoltóságot. A város törvényhatósági bizottsága a katasztrófa után komoly lépésre szánta el magát, és bizottságot küldött ki a reformok kidolgozására. Tizenegy pontban fogalmazták meg a tűzoltóság megreformálására és korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseiket. Megválasztották a város első hivatásos tűzoltó parancsnokát, Erdély Ernőt, akit 1908-ban az önkéntes testület is parancsnokául választott. Miután Erdélyt megválasztották a város hivatásos tűzoltóságának és az önkéntes tűzoltó testület parancsnokának, rohamos mértékben megindult a győri tűzoltóság fejlődése: mintaszerű, fegyelmezett, egymást kiegészítő, tökéletes intézménnyé fejlesztette, amely rövid időn belül nagy hírnévre tett szert az egész országban, és még azon túl is.

1910-ben megkezdődött a tűzoltószerek komoly gyarapítása, gőzfecskendőt szereztek be, illetve a tűzbiztonság fokozása érdekében teljesen kiépítették a tűzcsaphálózatot. Ebben az évben kezdte meg a testület a gyakorlatait, azonban nemcsak a tűzoltóság udvarán, hanem kimentek a veszélyesebb gyárakhoz is, hogy a tűzoltók a helyi viszonyokkal alaposabban megismerkedjenek, és vészhelyzet esetén hatékonyabban tudjanak működni.

1910. augusztus 2-án a Back-malom emeleti raktárhelyiségében pusztító tűz is ennek a gyakorlatnak a része volt, hogyha egy esetleges újabb tűz ütne ki a malomban, akkor eredményesen tudjanak fellépni. A gyakorlat azzal kezdődött, hogy tíz óra előtt két perccel dr. Szauter Ferenc tanácsos összeköttetést kért telefonon Erdély Ernő tűzoltóparancsnokkal. Wennes Jenő polgármester éjjeli riasztást rendelt el, miszerint ég a Back-malom. A tűzoltóságon végigsivított a riasztócsengő, és néhány pillanat alatt talpon volt az egész őrség. Alig két perc alatt útnak is indultak, begyújtottak a gőzfecskendőbe, és a Magirus létrával már száguldottak is a lovak. A riasztástól számított hatodik percben megálltak az utcán a Back-malom előtti hidránsnál, és Erdély parancsnok rövid, erélyes vezényszavakkal utasította a tűzoltókat a mentésre. A nyolcadik percben már készen álltak az első emeletnél, és a tizedik percben már kilövellt az első vízsugár. Mivel nyugati szél fújt, újabb két sugarat szereltetett fel a parancsnok, és azzal részben védte a szomszédos épületeket, részben támadta a jelzett tűzfészket. A gőzfecskendőt beállították az udvarra, de az csak a harmincadik percben adott sugarat. Először egy, majd kettő, végül három sugárral dolgozott, a víz utánpótlását a gyár hidránsai biztosították. A tűzoltók feladatát azzal kombinálták, hogy találjanak megoldást arra, hogyan tudják táplálni a gőzfecskendőt, ha a malom vizét valamilyen oknál fogva nem tudják használni. A legénység rövid vezényszavak után a gőzfecskendőt az utcára tolta, a legközelebbi városi hidránshoz, és már az onnan nyert vízből oltották a tüzet.

A riasztáson a hivatásos és az önkéntes tűzoltók, valamint az éjjeli őrséget teljesítő állandó napszámosok vettek részt. Az önkéntes tűzoltók többsége a tűzoltókocsik kivonulásáról tudta meg, hogy munka várj rájuk. A lelkiismeretes munkát végül a polgármester szüntette be, és elismerését fejezte ki Erdély parancsnoknak a látottakért, a gyors kivonulásért és a teljes csendben végzett pedáns munkáért.

Wennes Jenő polgármester másnap, augusztus 3-án a tűzőrséget tekintette meg, ahol a következőket mondta: „Szép, üdvös és tanulságos volt az éjjeli riasztás, mely míg egyrészt bizonyosságot tett arról, hogy a tűzoltóság vezetése avatott kezekben van letéve, s hogy meglevő tűzoltóságunk nívós, másrészt bizonyosságot tett arról is, hogy a tűzoltóságot nagyobbítani kell, s költségmegtakarítási szempontból is, a meglevő szerek fenntartására kisebb áldozatokat – melyek azonban csak befektetésül szolgálnak – megtagadni nem szabad.”

A folyóirat és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Dunántúli Hírlap 1910. augusztus 4-i lapszáma, valamint a Nádorváros képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Dr. Salgó Károly: A Győri Önkéntes Tűzoltó-testület története, Győr, 1920.
Győri Hírlap, 54. évf., 167. sz. (1910. 08. 03.) 2. o.