Hogyan dolgozta föl a 20. század traumáit, a háborút, 56-ot, az elveszített illúziókat, a diktatúrát, a hazugságokat?

„Ha sírni tudnék, a rettenetes tengerhez mennék,
de könnyeim kora lejárt, vége a lírai fényűzésnek,
vért akar az ábránd, kiderült, a tündéri párna helyett
fekete tőkén a fej s már skarlátban a balsors fölötte áll…”
A Zöld Angyal – részlet

„Mint aki föltámadt, visszasandítok ágykoporsómra, ím, csupa dér, csupa gyémántló forgács. Boldog vagyok: több deret kínlódtam ki magamból, mint az idei tél, mint a tavalyi tél.
...
Csupa jóságos óhaj vagyok. Nem tudom, hol raboskodnak a sültgalambok. De szalagok, flitterek, viszonylagos viszonylatok közt is tudom, hogy hol van Anyám. Iránytűként fordulok távoli Anyám iránt, aki egész nap a fal mellett áll mereven téli vendégségben. Nem ül, hanem áll, hogy dologtalannak ne lássék. De seprüt se foghat, csak áll és hallgat. Válla tövéig a kezei zuzmarából. Nézzük egymást a játszó tüneményeken át. Ő mondta, ha megfagy az ember, előtte édeset álmodik. Szeretnék állva megfagyni, már tetőtől talpig csönd vagyok, csönd.” Elvarázsolt kastély – részlet 

De valahogyan mégiscsak muszáj tovább menni, nem?

„...moha-labdává lett a téboly
hallgatom álomi beszédem
szívemnek bilincs-oldozás
szól a fejemnek: feledj szépen
szerveid siess rendbeszedni
mintha nem történt volna semmi.”
Álomi beszédem – részlet 

Milyen visszatekinteni odaátról?

„Életem, amit elhagyott,
mintha most újra elérné,
most lényegül a valóság
emlékezéssé.
De a deres évek sűrüje
nem altat, nem andalít,
robogó szívem szimatolja
önmaga ős nyomait.
Megnyílt a hegyen a homály,
sír a sas, bogár muzsikál...
...
s minden, ami sorsomat fonta
itt van, a szívemig ért.
Ó, miért is kellett kiválnod,
e földből messzire kilátnod!
Bajod a világ, mondhatod.
...
vendég vagy itt s elitélt,
félálom kell, hogy kinyujtózz
vigaszért, játékokért.”
Sír a sas - részlet

Mi aggasztja leginkább?

„Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!”
Ki viszi át a szerelmet – részlet 

Miért ennyire fontos a szerelem? 

„tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!”
Tűz – részlet

Mi a küldetése a költészetnek?

„A költészet, de mondhatom így is: a költő küldetése legnyíltabban érződik az ars poetica-szerű költeményben. Gondoljunk Petőfi, Ady, József Attila költői hitvallására. De minden igazi versből sugárzik, vibrál a küldetés. Izgat, vagy lázít a jóért, pörlekedik a rosszal és elfogult mindig. Nyugtalanul elégedetlen másokkal és önmagunkkal. Akár komor, akár pajkos, emberit fejez ki folyton. S mert rámutat az embertelenre, elkészíti helyét az emberinek...
...
Félszárnyú madár a költészet, ha nincs közönsége. Ezt alázattal mondom, de kihívó meggyőződéssel állítom, hogy költészet nélkül nem jut el az ember az eszményi jövőbe, amiről nemcsak a költők álmodoznak. Költészet nélkül csak félszárnyú lenne az emberiség.” 
A küldetés – részlet

Hogyan látja magát 100 évesen?

„Erős volt hitben, igaz marad mindig,
szolgál a világért emberül.
Forgatja, szívja, égeti a nappal,
arca, ha álmodik, földerül.
Fecsegők cifra sallangját elfujja.
Pártot áll, szózata: vas-zene.
S tüzel, mert tudja, nagy baj lesz, ha újra
befagy az ábrándok tengere.”
Kovács – részlet (A Nap jegyese c. kötetből)

Mit mondana jelenkorunkról?

„A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk, hogyan használják a nyelvet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfordulnak a sorskérdésektől, jó, ha játékba, fájó, ha szótlanságba. A csönd filozófiája se mai keletű. Fullánkja megszúrta Csokonait is, de hiába, feketesége elragadta Rimbaud-t, de örökre. Előttem kényelmes állapot a csönd, holtak nyugalma. Kényelmes a szájhősködés is, de ez erkölcstelen. A szó igaz hőse akarok lenni. Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély.” Adok nektek aranyvesszőt – részlet

Szokott álmodni a jövőről?

„Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!”
Himnusz minden időben – részlet 

Szabados Éva

A címlapkép a Fortepan szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője: Fortepan / Hunyady József.

Forrás: 
Nagy László: A Nap jegyese (1954)
Magyarul Bábelben
konyvtar.dia.hu
dokk.hu
Könyves Magazin