Az esemény sokszínű, barátságos hangulatát megalapozták a nyitó plenáris ülés köszöntői, előadása, illetve a díjak, szakmai elismerések átadása.
A vendégeket a házigazda részéről Karácsony Gyöngyi (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár főigazgatója), dr. Puskás István (Debrecen Megyei Jogú Város kultúráért felelős alpolgármester), prof. dr. Tőzsér József (Debreceni Egyetem Élettudományokért felelős ágazati rektorhelyettes), a Magyar Könyvtárosok Egyesülete részéről Gerencsér Judit elnök köszöntötte, és prof. dr. Monok István (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója) gazdagította előadásával.

Gerencsér Judit köszöntőjében hangsúlyozta: különleges az év és a helyszín, amely nagyon megtisztelő. Ebben az évben ünnepli fennállásának 90. évfordulóját a Magyar Könyvtárosok Egyesülete: „Kilenc évtizednyi elhivatott szakmai szolgálat, együtt gondolkodás, közösségépítés és kitartó munka a könyvtárügyért, nemzetközi, országos, regionális és helyi szinten egyaránt. Ez az év kiváló lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk az egyesület, a szakmánk múltjára, jelenére és jövőjére, mind hazai mind nemzetközi aspektusból.”
Ez az év a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának a 200. évfordulója, így a vándorgyűlés a tudomány ünnepe is. „A tudományos élet, a tudományos kutatás soha nem létezhetett a könyvtárak nélkül – tette hozzá. A kutatás, a tanulás, az oktatás, a kultúra szervesen összefonódik azzal a szakmai tevékenységgel, amit a könyvtárak, könyvtárosok végeznek. Kulturális és tudományos intézményeink évszázadokon át szimbiózisban fejlődtek egymást erősítve.” A vándorgyűlés idei helyszíne méltó jelképe ennek, az itt működő könyvtárak ma is meghatározó helyszínei a tudományos és a kulturális életnek, ahol a hagyomány, az innováció és a jövő kéz a kézben jár.

A vándorgyűlés ez évi mottójáról Gerencsér Judit elmondta, hogy nem csak egy jól megválasztott szlogen, hanem rámutat arra is, hányféleképpen működhet, szolgáltat ma egy könyvtár. A XXI. század egy igazi kihívásokkal teli világ a könyvtáros szakma számára is: digitalizáció, mesterséges intelligencia, az információs ökoszisztéma átalakulása, az olvasói szokások megváltozása. Az új kihívásokra új válaszokat kell találni, új módszertanokat alkotni, folyamatosan alkalmazkodni kell, példát kell mutatni. Ebben a XXI. századi könyvtárak, a könyvtárosok és a könyvtárszakmai szervezetek felbecsülhetetlen szereppel rendelkeznek, az MKE működése pedig értékteremtő és értékközvetítő – fogalmazta az elnökasszony.
A vándorgyűlés éppen az erről való közös gondolkodást, beszélgetést, vitatkozást szolgálta.  

A Debreceni Tudományegyetem patinás főépülete.

Üdvözlő beszédében dr. Puskás István elmondta, hogy az egyik legkedvesebb jelző, amivel Debrecen szívesen azonosul Jókaitól származik, aki „az ország iskolájának” nevezte a nagy múltú várost, amely jelenére is éppoly büszke. Az egyetem címerében szerepel az alapítás dátuma 1538, amely a város pozícióját szimbolikusan is megjeleníti. Éppen ezért, „ha saját identitásunkat egy szimbolikus tárgyban kellene megjeleníteni, akkor a könyv lenne az a tárgy, ami magába tudja sűríteni a debreceniséget. A könyv köré egy olyan ökoszisztéma szerveződik évszázadok óta, amely a tudás előállításától, a könyv megjelentetésén át a megőrzéséig és a könyvben tárolt tudás tovább adásáig a könyvtárakig Debrecenben ma is eleven, működő, a város kulturális identitását alapozza meg. Ne felejtsük el hogy az Alföldi Nyomda 1561 óta szolgálja, gazdagítja a magyar művelődést” – emelte ki az alpolgármester, aki a vándorgyűlést is a tudásközvetítés nagyon fontos fórumaként emlegette.
A városvezetés a rendezvény sikerét számos kedvezménnyel is támogatta, biztosítva ezzel a konferencia résztvevői számára a debreceni közgyűjtemények felfedezését.

A nyitó plenáris ülésen prof. dr. Tőzsér József ágazati rektorhelyettes is megosztotta gondolatait. Azon elmélkedve, hogy mit is jelent a könyvtár és könyvtárosok az évszázadok tükrében, megállapította, hogy bár az egyik legősibb kulturális mesterségről van szó, feladata az elmúlt körülbelül négyezer-ötszász év alatt nem változott olyan gyorsan és intenzíven, mint az utóbbi 25 év alatt. Természetesen nemcsak az információhordozó változásáról van szó. Ma már egy másik, digitális világ kihívásaival kell szembenézni, amely új szakmák megtanulását is jelenti. Mint minden kihívásban ott a veszély, de minden veszélyben ott a fejlődési lehetőség is. "A könyvtárosok a tudás kapuinak az őrzői, akik segítenek tájékozódni." Ez óriási feladat, ehhez kívánt kitartást és eredményes tanácskozást a házigazda részéről a professzor.

Karácsony Gyöngyi a DEENK főigazgatója örömmel nyugtázta, hogy több mint 500 szakember vesz részt az ország minden tájáról és a határon túlról is. Rámutatott, hogy a könyvtárak a jelenlegi társadalmi-technológiai trendek, a digitális transzformáció és az olvasási szokások radikális átalakulása korában kénytelenek állandóan újradefiniálni a szerepünket. Éppen ezért a konferencia közös megoldások, új kérdések, a közös és a különböző vonásaink felfedezése mellett segít újratervezni, együttműködéseket kezdeményezni, megfogalmazni, hogyan tudunk értékteremtő módon jelen lenni a társadalomban, innovatív archívumok és találkozóhelyek maradni, megfelelő szolgáltatásokkal támogatni az oktatás, a kutatás, és a kultúra területét. Erre ösztönözve kívánt a résztvevőknek hasznos és kellemes találkozásokat.

A megnyitó második részében prof. dr. Monok István Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója tartotta meg előadását Tudományos könyvtár a XXI. század elején címmel (fenti képen).
Visszautalt arra, hogy a magyarországi könyvtárak informatikai eszközhasználatának az egyik pionírja a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára volt, ahol 1968-ban kezdtek hozzá az ott őrzött hihetetlen adatmennyiség informatikai eszközökkel történő rögzítéséhez, hogy aztán az informatika segítségével új utakat tudjanak mutatni. Hol tartunk ma? A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásoknál számos adat utal a könyvtárak által megtermelt hatalmas adatmennyiségre. Ennek egy részét nagyon felkészült tudományos intézetek tevékenysége támogatja, de megjegyzendő, hogy komoly vállalkozói érdekek is fűződnek hozzá. Egyértelmű a könyvtárak felelőssége, de nagyon fontos lenne a könyvtárszakmai kérdésekben a következetes, a múltat ismerő és tisztelő, a jövőbe mutató tudománypolitika kialakítása ahhoz, hogy a bibliotékák XXI. századi feladatait kijelöljük. 2026-ban Trondheimben (Norvégia) a tudományos szakkönyvtárak ülésén is ezt a témát célozzák meg.

Milyen problémák gördülnek ennek útjába? A professzor rámutatott a közbeszéd gyenge állapotára, amely abból adódik, hogy nem definíciókban gondolkodunk. Ebből rengeteg disszonancia keletkezik, és rombolja a különböző intézményi együttműködéseket. Amikor például tudományos könyvtárakról beszélünk nem csupán a szakkönyvtárakat kell érteni alatta, helyenként a közkönyvtárak is komoly tudományos tevékenységet látnak el (ezen nem pusztán a helyismereti tevékenységet kell érteni). A külföldivel összevetve a tudomány definíciója is nagyon összefoglaló.

Mi a jövő kulcsa Monok István szerint? Az együttműködés. Sajnálatos, hogy ebben nagyon gyengék vagyunk, pedig a tudományos intézményeknek és a könyvtárak a XXI. században számos területen elengedhetetlen az eredményesség érdekében. Különösen fontos a tudományos disszemináció (eredmények, információk, tudás széles körben való megosztása). Ezen a téren a könyvtár akár szervezetten is tud segíteni. A professzor egy újfajta, jövőbe mutató, egyre ismertebbé váló és terjedő közösségi formát, a közösségi tudomány (citizen of science) módszerére utalt, amelyről a konferencia során is több előadás, gyakorlatot hallhattak a résztvevők.

A változás tempóját a technológia diktálja, amely nagy ugrásokra kényszerít bennünket, közben társadalmakat szakít szét és nagyon sok veszteséggel jár. Kikerülhetetlen ezen a téren a mesterséges intelligencia (MI) témája, amely rengeteg kérdést vet fel. Sokan felismerték már, hogy a MI kulcsa az ellenőrzött értékekhez való ragaszkodás és a tanítás módszertana. Elgondolkodtató adat a közelmúltból: jelenleg az ismeretek 60 %-a nem ellenőrzött forrásból származik, 16 % az amely a digitálisan hozzáférhető könyvek, folyóiratok világából érkezik. A Nemzeti Könyvtárak Európai Szövetsége a CENL (Conference of European National Librarians) adatai szerint ez év végére az Európában nyomtatásban megjelent információk 20%-a jelenik meg az interneten. Ez igen kevés ahhoz képest, hogy azt gondoljuk, halljuk, hogy „minden ott van az interneten”. A MI nagyon gyorsan tanul, de nem mindegy hogyan.

A könyvtárak számára az adatok kontrolljának időszaka kezdődik. Könyvtáros nyelven: minden területen a retro konverzió helyett egy rekatalogizálási korszak következik. Ezt néhány év múlva a szakma valószínűleg úgy fogja nevezni hogy „a gyűjtemény újravalorizálása” (újraértékelés, érték-helyreállítás). A tudás alapja továbbra is a gyűjtemény, de folyamatosan újra kell értékelni, új szempontok szerint feltárni. Ki kell használni, hogy a tudós jól ismeri a gyűjteményt, fontos az együttműködésük.
A könyvtárosság tehát továbbra is él, de sok tekintetben szemléletet kell váltani, például a mesterséges intelligencia tanításában. Ebben sok feladatot átvehet és felgyorsíthat a MI, a könyvtáros szerepe az ellenőrzés, a gyűjtemények teljessé tétele és a tájékoztatásban lesz.

A professzor gondolatébresztő előadását követően, a megnyitó harmadik részében került sor a szakmai elismerések, díjak, kitűntetések átadására.

A nyitó plenáris ülés visszanézhető a Magyar Könyvtárosok Egyesülete YouTube - csatornáján.

Az ezt követő szekcióülések színes választékával rengeteg inspirációval, az egyéb kulturális programokkal (nyomda-, könyvtárbejárás, botanikus kerti séta, esti koncert), tartalmas és maradandó közösségi élményekkel gazdagodva indulhattak haza a résztvevők, akik talán azt fogadták meg búcsúzóul: jövőre, veletek újra, ha nem is itt, de folytatjuk!

Írás, fotók: SzaSzi