„Aki csak ismerte, annak a kedvesen mosolygó, ravasz tekintetű, megfontolt szavakkal szellemesen okos „Nagylaci” maradt az emlékezetében. Aki csak olvasta, annak képekben gazdag, népmesevilággal dallamosan hullámzó költészete marad mindörökké irodalmi kincstárában. Magáról úgy vallott, hogy aligha volt még olyan költőnk, aki szorongató, komor gondolatokat olyan fénypompás, képekben gazdag derűvel tudott volna közölni, mint Ő” – olvasható a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány honlapján.
Szülei emlékezete szerint 1925. július 14-én látta meg a napvilágot, de az anyakönyv 17-ét jegyez. Felsőiszkázon (Veszprém vármegyében) született, gyökereihez mindvégig hű maradt. Négyen voltak testvérek, közülük István is költő lett, Kossuth- és József Attila-díjas, Ágh István néven.

Nagy Lászlót a modernséget lezáró lírakorszak legjelentősebb alakjának tartják. Hagyományőrző, ugyanakkor merészen újító költészetéből kiolvasható többek között a szülőföldhöz való hűség, a közösségi felelősségvállalás fontossága, az anyanyelv ápolásának, a népiesség felújításának felvállalása. Költészetének ismerői azonban jól tudják, hogy Nagy László jóval több volt a tankönyvízű skatulyáknál, ő maga nem is szerette azt. Egy rendkívüli érzékenységgel megáldott, széles látókörű ember volt, aki az életben tehetséges festőként, grafikusként indult, az Iparművészeti Főiskolán tanult, de aztán kezdtek megjelenni versei – Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék antológiájába is –, és érdeklődése másfelé fordult. 1948 őszén átjelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karára, magyar – filozófia – szociológia szakra. Fél év után tanulmányait orosz szakon folytatta, hogy Szergej Jeszenyin műveit fordíthassa. Következő évben Bulgáriába ment, hogy a tanulja a nyelvet és fordítson, ide később is többször visszatért.

Feltétlenül szólni kell műfordítói tevékenységéről, hiszen életművében ez a rész kétszer akkora, mint saját költészete. Érdeklődése az ókori kínaitól a kortárs amerikai líráig, a balkáni népek költészetétől a rokon népek lírájáig terjed, a vágánsköltészettől a verses színdarabig rendkívül sokszínű műfajokban is. Ez a szerteágazó műfordítói háttér sokat alakította Nagy László költői világát, amelybe több rokon ívű költészet virult ki ékes magyar nyelven: ő adja át leghitelesebben Federico García Lorca dalait, románcait, poémáit, de avatott és hiteles tolmácsolója – többek között – William Blake-nek és Guillaume Apollinaire-nek, Arthur Rimbaud-nak, Dylan Thomasnak, Zbigniew Herbert alkotásainak és modern kubai költőknek.
A délszláv népköltészet darabjaihoz éppen olyan alázattal fordul, mint a világirodalom fő sodrában kiérlelt művekhez, ezeket személyes alkotásként érlelte, formálta újjá.
Szécsi Margit – hitvese és pálytársa – így emlékszik vissza rá:
„Álma, már a jászol szalmáján is, óriási ábránd: Világkép: Párizstól az Ararátig – ha úgy tetszik: történelmi szivárvány híd. Ő, aki maga a nép: történelmi igazával és jogával a költészetben is azonnal és mindenkor élni akart – s a világot tudatosan és varázslatosan fogalmazta újra.
Amihez jogot érzett: a Mindenség.
Amit megvalósított: A MINDENSÉG, MAGYARUL.”

1952-ben vette feleségül élete nagy szerelmét a szintén költő Szécsi Margitot, akivel 26 évig éltek boldogságban. Egyetlen fiuk, Nagy András, elismert grafikus lett, szüleinek több kötetborítóját ő tervezte.

Sok viszontagság után az 1957-ben jelent meg az addig kiadatlan verseivel egy gyűjteményes kötete, a Deres majális, amely a korábbiakhoz képest már nagyon új hangon szólalt meg. Voltak, akik túlságosan szimbolikusnak tartották, de egyre többen felismerték az egyedi hangot, annak varázsát, az őstehetséget. 1959-ben, amikor az Élet és Irodalomnál képszerkesztői állást kap, végre az addig hiányzó biztos megélhetés is megérkezik életükbe. Az 1963-ban megjelent Himnusz minden időben már olyan verseket tartalmaz, mint a Ki viszi át a szerelmet (legnépszerűbbnek tartott verse, amelyet a 12 legszebb magyar vers közé is beválasztottak), a Tűz, vagy a címadó vers. A hírnév lassan, de megérkezett, 1966-ban – miután a József Attila-díjat háromszor is átvehette – megkapta a Kossuth-díjat. A hetvenes évekre már a legnépszerűbb magyar költőként emlegetik. Bár tetszeleghetett volna költőfejedelemként, ő mégis inkább „versben bujdosó haramia” maradt. A népszerűség folytán nem kerülhette el az irodalmi szerepvállalást, számos megnyitóra, felolvasásra hívták, sok interjú is készült vele. Mindig határozott erkölcsi meggyőződésű, hazáért, világért felelősséget vállaló ember képe rajzolódik ki ezekből.
Az 1973-ban kiadott Versben bujdosó című kötetét néhány nap alatt elkapkodták. Ötvenedik születésnapja alkalmából 1975-ben pedig nagy ünnepségeket tartottak, tematikus lapszámokkal, költőtársak hozzá írt vereseivel és műveinek ünnepi kiadásával köszöntötték.

1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely Krónika töredékek címmel 1994-ben jelent meg. Ugyanebben az évben készült el Zolnay Pál portréfilmje, amelyben Kormos István és Nagy László beszélgetett. Ekkor még senki nem gondolta, hogy három év múlva 1978. január 29-én influenzából lábadozva szívinfarktust kap és távozik a földi világból, 52 éves volt. Versei, amelyet eddig harminc nyelvre fordítottak le és a kilenc nyelven megjelent saját verseskötete éltetik őt tovább.
A költő szerepéről ezt vallotta: 
„Ha van pártatlan ítélet a költőről: az a verse. Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain.”(Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt)

Nagy László születésének centenáriumát hogyan ünnepelhetnénk meg méltóképpen? A választ bizonyára kitalálták. Ismerjük meg jobban költői világát, olvassunk minél több versét, írását!
Lírájának üzenetét akár megzenésítve is befogadhatjuk, például Sebő Ferenc interpretálásában. Örököseinek köszönhetően 2024 őszétől a Petőfi Irodalmi Múzeumban is látható számos relikviája. Kutathatóvá vált Nagy Lászlónak és feleségének mintegy félezer darabos levelezése is. A gyűjteményben helyet kaptak Nagy László műfordításai, köztük a nemrég előkerült drámafordításai, valamint személyi iratai mellett az 1970-es években keletkezett naplófüzetei és Szécsi Margit jegyzetfüzetei.

Nagy László művei, megzenésített versei, a róla szóló irodalom a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is megtalálhatók.

SzaSzi

A címlapkép a Fortepan szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője: Fortepan / Szalay Zoltán. 

Források: nagylaszloiszkaz.hu, nagylaszlovmk.hu, konyvesmagazin.hu, kepmas.hu, irodalmijelen.hu, index.hu/kultur