1768-ban Felix Berner német színigazgató nyári faszínházat építtetett, majd 1798-ban Reinpacher József a város első kőszínházát állíttatta fel a Radó-szigeten, melyet 1804-ben vett meg a város. Az épületet a napóleoni hadjárat idején a franciák istállónak használták, az árvíz is sokszor fenyegette, de még 1838-ban Ecker János kezdeményezésére kibővítették és megújították. Az épület 1847-ben azonban már nem tudott teljes egészében rendeltetésének megfelelően működni, és dr. Kovács Pál, a magyar irodalom és színészet hű pártolója ekkor egy új színház felállításnak a gondolatát tűzte ki célul. A korszerűtlenné vált épületet végül 1927-ben bontották le, így a város színház nélkül maradt.

Győr azonban hatalmas áldozatok és hosszas tárgyalások után elhatározta, hogy megépíti az új színházat. Bálint Mihály gyáros már 1903-ban 240.000, 1914-ben 100.000 koronát adományozott az építkezésre, valamint a Czuczor utca 17. sz. ingatlanát, ahol Lakatos Kálmán építészmérnök tervei alapján épült fel 1935-ben a városi kultúrház, a színház.

1934. július 9-én kezdték meg az építési munkálatokat, a Bálint Mihály-féle ház bontásával. Az épületben régebben egy tejüzem működött, a földszinti nagy csarnokban gyülekezett a munka ünnepélyes megkezdésére meghívottak díszes társasága. Közöttük volt dr. Szauter Ferenc polgármester és Koller Jenő tanácsos, a kultúrház ügyének előadója is. Hoffmann Adolf, a mérnökegylet győri osztályának elnöke örömmel említette meg, hogy ez a munka győri mérnökök terveivel, győri szívvel, győri ésszel, győri munkáskézzel és győri pénzzel készül el. Továbbá köszönetét fejezte ki a mérnökegylet győri osztályának, a Diákotthonegyesület adományáért, a Győri Rotary Clubnak, amely a kultúrház megvalósításáért dolgozott és a Győri Hírlapnak, amely hónapokon át, szinte naponta, cikkeivel állandó napirenden tartotta a kultúrház létesítésének szükségességét.

A meglévő régi épület és a rossz méretű telek kötöttségei sok nehézséget okoztak, de a tervezőnek sikerült ezeket a zavaró körülményeket áthidalva egy egységes, harmonikus hatású és a célnak megfelelő tervet készíteni. Az épület külső megjelenése egyáltalán nem egy kultúrház külsejét tükrözte, azonban a térbe belépve minden várakozást felülmúlt a belső berendezés.

A Czuczor utcából modern bejáraton át egy jó megvilágítású, tágas és levegős előcsarnokba lehetett belépni. Külön bejárat volt kialakítva a színház pénztárcsarnokából is megközelíthető emeleti múzeumi és kiállítási helyiségek részére, melyeket a megtartott régi márványlépcsőkön keresztül érhettek el az ide látogatók. A nézőtér földszinti és erkély része 620 személy befogadására volt alkalmas. A székek nagyok, felnyithatók, kényelmesek és kárpittal bevontak voltak, amelyek alatt központi hűtő- és fűtőkészülékeket helyeztek el. A falakon, a mennyezet alatt rejtett világítás biztosította a fényt. Elegendő számú ruhatár, büfé, pénztár állt a nagyközönség rendelkezésére. A kultúrház bármelyik részén jól látható és hallható volt minden, mivel a terem kiváló akusztikával rendelkezett. A Győri Hírlap a következő szavakkal üdvözölte az új kultúrház létesítését: „Egy fáradtsággal, küszködéssel teli esztendő gyümölcse az új kultúrház, mely hivatva lesz az elárvult színészetnek, az egyre fejlődő irodalmi és zenei kultusznak hajlékot adni. Olyan eleven életet, felfrissült megmozdulást eredményez a sokak által lekritizált kultúrház megépítése s használata, hogy Győr városa csak dicsekedhet vele. Mert látnoki szemünk azt jósolja, hogy sok győri tehetség itt bontja ki szárnyát s viszi szerte az országban a nyugati kultúra végvárának eldugott, ismeretlen nagyságait. Üdvözöljük meleg szeretettel a modern kultúrpalotát és csak gratulálni tudunk a szervező és alkotó munkásoknak, akik abban a nem éppen megfelelő helyre milyen ízléses csodapalotát tudtak varázsolni.”

A Városi Kultúrházban a győri Kisfaludy Színház 1978 novemberéig tartott színházi előadásokat. Az emeleten képzőművészeti kiállításokat rendeztek. 1978-tól a Megyei Művelődési Központ kapott helyet az épületben, amely 1987-ben felvette Bartók Béla nevét. 2015 augusztusától pedig az 1991-ben alapított Vaskakas Bábszínház otthona lett.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Dunántúli Hírlap 1935. július 14-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti
Fotó: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Dunántúli Hírlap, 1935. július 14.
Győri Hírlap, 78. évf., 153. sz. 1934. július 10. 2. o.
Markovics Sándor: Kultúrház Győrben, In: Tér és Forma, 1936. 234‒236. o.
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, 2021. 81‒82. o.