1943 augusztusában jelentette meg a budapesti Franklin Társulat a Kétnyelvű remekművek sorozat III. részeként Jean de La Fontaine Fables choisies, azaz Válogatott mesék című művét 71 számozott oldallal papírkötésben. A 18 cm-es, tehát zsebbe illő könyvecskét Radnóti Miklós fordította magyarra és írt hozzá bevezetőt, a címoldalon olvasható dedikációja, amelyet Szalai Sándornak címzett.

Radnóti naplójában is tett bejegyzést a fordításról, 1942. április 20-án a következő sorokat írta le: „Ülök a Szabadság kávéházban és La Fontaine-t fordítok. Március végén állapodtunk meg a Rózsavölgyivel, egy kis kötetet csinálok, tizenöt mesét. Ülök a Szabadságban és fordítok, balra a másik sarokban Telekes Béla ír, ott elöl Vikár (Béla) bácsi malackodik valakivel. Az „Összes La Fontaine” fordítói. Furcsa érzés. Gyanútlanul ülnek, s nem tudják, hogy valaki itt mellettük jobban megcsinálja kis részletét annak, amit ők néhány évtizeddel előbb csináltak. A műfordítás tragédiája. Nem szeretném én is megélni ezt. A műfordítás… ezért marad meg csak az… csak a magyar versnek is ragyogó.” (Radnóti Miklós: Napló 207. p.) Hogy pontosan mire is utal, az a kötet bevezetőjéből derül ki: La Fontaine-t dicsérve megemlíti, hogy eddig minden fordítója „a meseírót, és nem mint költőt fordította.” Azt pedig már a Naplóból tudjuk meg, hogy a munkát egy időre abba kellett hagynia, mert behívták munkaszolgálatra, a kiadás joga pedig időközben átkerült a Franklin Társulat sorozatába.

De vajon ki a dedikálás címzettje, Szalai Sándor? Erről a Radnóti-hagyaték gondozója, Ferencz Győző beszél egy interjúban: „Szalai Sándor (1912–1983) szociológus, akadémikus volt, aki egyetemi tanulmányait – a numerus clausus miatt – Németországban végezte, doktorátust pedig Svájcban szerzett. Budapesten a Pester Lloyd című lapnál, majd a Dante Könyvkiadóban dolgozott. Radnótit gyerekkora óta ismerte, és amikor a Dante Könyvkiadóhoz került, fordítói, szerkesztői munkákhoz juttatta. Szalai Borban a Rhön lágerben volt, Radnóti a Heidenauban, de a tábor kiürítésekor találkoztak a Berlin lágerben. Két lépcsőben indították útnak a munkaszolgálatosokat Magyarországon át Németország felé, Radnóti az első, Szalai a második lépcsőbe került. Radnóti ekkor adta át neki addig elkészült verseit.” (A Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, az À la recherche, a Nyolcadik ecloga és az Erőltetett menet.) A második transzportot még az útnak indulás napján felszabadították a jugoszláv partizánok, így Szalai Romániába került. Egy ideig a temesvári Déli Hírlapnak dolgozott. itt jelentette meg 1944. október 30-án az À la recherche-et és Alvó tábor címmel a Hetedik eclogát. (Egy vele készült és fennmaradt interjúban, amelyet Tolnai Gábor irodalomtörténész készített vele, sok más fontos adattal is szolgál a Radnóti-kutatás számára. Például hogyan kerültek a kéziratok Magyarországra, Radnóti Miklósné tulajdonába. Az interjú átirata a Magyar Tudomány 2009/11. számában is megjelent.)

A dedikált könyvek tanulmányozása (és az Ex libriseké is) sok érdekes adattal támogatja az irodalomtudományt, ma már szinte önálló diszciplínává vált. Radnóti Miklós a La Fontaine-kötetet valószínűleg a megjelenést követően dedikálta Szalai Sándornak, két munkaszolgálat között.

A győri könyvtár állományában számos dedikált dokumentum található, ezek köre folyamatosan bővül, hiszen a Könyvszalonok vendégeit évről évre felkérik, hogy a Kedves Olvasóknak írjanak néhány sort, rövid üzenetet, jókívánságot. A dedikálás ténye a katalógusban is olvasható. A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér dedikált Radnóti-kötete nem kölcsönözhető, de helyben tanulmányozható.

SzaSzi

Forrás:
Radnóti Miklós: Napló. Sajtó alá rend.: Radnóti Miklósné. Bp. 1989.
A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Évkönyve 2008, Győr 2009. szerk. dr. Horváth József – 119. p.
Bíró-Balogh Tamás: Könyvvel üzenek néked – Radnóti Miklós dedikációi. Bp. Atheneum, 2016. (frissített kiadásban Radnóti Miklós újabb dedikációi és levelei címmel)
magyarnarancs.hu (bővebben: A hazahozott kéziratok öt különálló lapon voltak – Magyar Narancs 2020. november 26-i számában)
konyvesmagazin.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.