Közeledve augusztusi 37. születésnapjához újból a Győri Nemzeti Színház színpadán próbált, mégpedig – a decemberi győri premiert megelőzően – a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 3-án sikerrel bemutatott Rudolf című musical címszerepét: sűrített programja éppen egy villáminterjúra alkalmas találkozást tett lehetővé.

Milyen érzés újra a nevezetes győri nagyszínpadon próbálni?

Kicsit ambivalens. Szép darabokban szép szerepeket kaptam, de az emlékezetes baleset nem a legkellemesebb élményem, nem volt korrekt a teljes felelősség rám hárítása. Persze, a kollégákkal, a kórus, a zenekar tagjaival jó volt újra találkozni.

Mennyire változott, mennyire más e csaknem tucatnyi év után Sándor Péter?

Éppen annyira vagyok más színészként, mint emberként. Tapasztaltabb, érettebb, ezáltal összetettebb vagyok, mint jóval fiatalabban.

Tizenkét éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, szabadúszóként és a Budapesti Operettszínház tagjaként rangos szerepek sorát játszotta el. Melyik volt a csúcs?

Mondják, hogy az apaság is egy szerep. Nekem az apai szerep minden színházi munkámnál többet ér. Egyébként nem lehet a kettőt egy mérlegre tenni. Nem ez volt ugyan a kérdés, de ez a válaszom.

Olvastam, hogy a klasszikus, őszinteséget sugárzó előadásmód épp úgy a sajátja, mint a modernebb, csibészesebb. Adottság ez vagy tanult tulajdonság?

Hozott anyagból dolgozom, magamból építkeztem a felnőtté válás folyamatában. Az operett és a musical előadásaiban egyaránt fontos a stílus, és ehhez annyit tennék hozzá, hogy szeretek tanulni, adaptálni más művészektől, ezáltal válok én is igazabbá.

Hogyan tartja karban kivételes hangját?

Rengeteg gyakorlással, ehhez kapcsolódnak természetesen a darabok próbái és az előadások, amelyek együtt folyamatosan karban tartják az énekes hangszalagjait. És persze számít a technika, tapasztalat és a rutin…

Nem bánta meg, hogy annak idején a Kecskeméti TE ifjúsági játékosaként nem a labdarúgást választotta?

Nem, mert a színjátszás az életem. A futball a kisfiammal közös játék élményét, vele a sport megszerettetését jelenti. Annyit pedig megtanultam a foci világából, hogy a profi karrierhez sajátságos intelligencia szükséges.

A történelmi ihletésű Rudolfban a címszerepet játssza. Hová helyezné pályáján a jobb sorsra érdemes koronaherceg megformálását?

Ezt nem én, hanem majd az utókor határozza meg. Egyelőre annyit mondhatok, hogy gyönyörű a zene, nagyon szeretem, s ha nem is volt zökkenőmentes a próbafolyamat, az eredményt a néző fogja megtapasztalni, a győri közönség majd decemberben.

Népszerű művészként vannak-e megvalósításra váró álmai, vágyai?

Egyetlen álmom van, mégpedig, hogy a tizenegy éves kisfiam boldog felnőtté váljon. A felnőtté érése folyamatában szeretnék majd segíteni neki. A színjátszásban pedig úgy hozta az élet, hogy számomra mindegyik szerepem meghatározó.

Mohay Gábor
Fotó: Sándor Péter Facebook-oldala