Hogyan lehetne röviden jellemezni az elmúlt húsz évet?

Valójában ezt az időszakot ketté kell osztani. Alapítónk, a megyei kamara, gyárak képviselőinek lelkes támogatásával egy nagyon nagyszabású céllal indított: Győrnek legyen egy ipartörténeti múzeuma, ahová a meglevő értékeket el lehet menteni, ahol azokat be lehet mutatni. Bár a tervek elkészültek, a fenntartást a város nem tudta felvállalni, így a kezdeti lendület is megtört. 2015-ben újjászerveződött az alapítvány, amelynek akkor az elnöke lettem. Kisebb célokkal, kisebb projektekkel, de megújult lendülettel láttunk neki a kitűzött feladatoknak. Sok sikert könyvelhettünk el azóta, és ma már az egyik fő célunk, hogy az eredeti gondolatot felelevenítsük.

2024-ben a Horváth Ede emléktábla avatásán

Hol tart ez az elképzelés jelenleg? Vannak-e megvalósult konkrétumok?

Tavasszal egy workshop keretében hoztuk össze az érdekelt feleket, hogy erről beszélgessünk. Az elsődleges célunk eljutni odáig, hogy egy megvalósíthatósági tanulmány A és B variációval elkészüljön. Az egyik variáció egy új épületről szó, az eredeti építészeti tervek (Rosta S. Csaba építész munkája) kivitelezéséről a vagongyár helyén, ahol a bunker van. Nyilvánvalóan ez többe kerülne, mint egy régebbi épület felújítása, ezért egy B variáció is készül. Erre a lenszövő lenne a legalkalmasabb, amely most eladás alatt van. Az első feladat tehát a terület megszerzése, aztán egy olyan koncepció kidolgozása, ami akár évek alatt, több részletben valósulhatna meg.

Hozzá kell tenni, hogy lényegében ez az eredeti terveket már meghaladja, már nem csupán egy ipartörténeti gyűjteményről beszélünk. Egy tudományos és oktatási célokat egyaránt szolgáló létesítmény létrehozása a cél. Itt lenne helye például a város helytörténeti gyűjteményének is, amely jelenleg abszurd módon nem látogatható, holott még a legkisebb falunak is van sajátja. Most csak egy raktári gyűjteményről beszélhetünk, amely végre előkerülhetne. Az új épületnek éppen az lenne az óriási előnye, hogy tényleg a XXI. század igényeihez lehetne igazítani, ahol nem az lenne a legfőbb szempont, hogyan helyezzük el a gépeket, hanem alapvetően a jelenlegi modern technológiákkal tervezve – VR-szemüvegek, panorámavetítők stb. –, valahogy becsempészni az embereket a technika világába. Egy multifunkcionális intézményben gondolkodunk, ahol a múlt, a jelen és a jövő összejön. Ennek egy kiváló példája a Mobilis, ami tulajdonképpen az eredeti ötlet egy megvalósult eleme.

A mi dolgunk ebben a projektben az, hogy kidolgozzunk egy koncepciót, legalább vázlatszinten, aztán ha a városvezetés vevő rá, megkezdődhet a részletes tervezés is. Abban biztos vagyok, ha ez megvalósul, az további fontos idegenforgalmi vonzerőt hoz majd Győrnek.

A vezetett ipartörténeti sétákon többet is megtudhatunk a megőrzött „gépóriásokról”

Ez országos szinten is nagy eredménynek számítana…

Biztosan. Az elmúlt tíz évben az új kuratórium – túlzás nélkül állítom – nagyon komolyan vette a feladatát, és olyan sikereket értünk el, amelyek nyomán ma már országos szinten is jegyeznek bennünket. Ennek elismeréseként a következő országos ipartörténeti konferenciát itt, Győrben szervezzük meg szeptemberben. Jelenleg az előkészületeknél tartunk. A nemzetköziségét az adja, hogy Ausztriából, Romániából, Szlovákiából is hívunk előadókat. Igyekszünk együtt rátekinteni a közös múltra, ami iparvédelmi szempontból is nagyon fontos. Országos szervekkel, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen szervezzük a rendezvényt. Ez is a húsz évnek egyfajta megünneplése.

A turisták, városban sétálók figyelmét sem kerülheti el, hogy Győr valamikor fejlett és sokszínű iparral rendelkezett, mert az alapítvány a város több pontján emléktábla elhelyezésével igyekszik egy-egy ipartörténeti objektumra irányítani az arra járók figyelmét. Hol tart most ez a program?

Most már közel 40 emléktáblát avattunk. Ez egyedülálló, az országban máshol nem találkoztam hasonlóval. Néhol nem sok érdekesség látható, mégis mi tudunk mit mesélni. Ennek nagyon jó eszköze a QR-kódos megoldás. Ha valaki nyitott szemmel jár a városunkban, és megáll egy pillanatra egy-egy ilyen táblánál, okostelefonnal beolvassa a QR-kódot, talál egy összefoglalót, megismerheti az egykori gyárak történetét, bepillanthat a régi Győr különleges világába. Az idei évben öt helyszínen tervezünk még hasonlót: a Grab testvéreknek, a Graboplastnál, a húsgyárnál, a tejgyárnál és a Rábca áruháznál, amelynél már van egy tábla, de most emlékhelyként is megjelölnénk, illetve a Fém- és Faipari Szakiskolánál, vagy ahogyan ma hívják, a Jedliknél. Sok helyen nincs túl sok látnivaló, de éppen ezek az emléktáblák hivatottak elmesélni, hogy valaha ezek nagy jelentőségű helyek voltak, mint például a húsgyár, amely egykor meghatározó volt a magyar élelmiszeriparban, a kapuvári üzeme Amerikába is exportált.

A gépszobor-programunkat is folytatjuk, legutóbb a Palatia Nyomdánál adtunk át egyet. Ennek a lényege, hogy ne dobjunk ki régi gépeket, konzerválva érdekes lehet az utókor számára. Szerencsére mindig jelentkezik egy-egy cég feleslegessé vált régi masinákkal, így folyamatosan jelennek meg ilyenek a város különböző pontjain, hirdetve, hogy Győr ipari város, a növekedésben óriási szerep jutott ennek.

A Krúdy-gimnázium turisztika szakos diákjai is kipróbálhatják magukat egy-egy sétán

Nagyon kreatív és egyedi módon gyalogos és kerékpáros túraútvonallal is összekapcsolták az ipartörténeti emlékek sorát, amelyhez vezetett túrákat is hirdetnek. Mennyire tekinthetjük ezeket a programokat egyedinek és mennyire sikeresek?

Ipartörténeti gyűjtemények az ország más területein is vannak, bányászati túrákról is van tudomásunk, de ennyire szervezett, városi ipartörténeti sétákról nem hallani. Győr méreténél fogva is alkalmas erre, nagy és mégis kicsi. Egyre többen ismerik meg a programjainkat és csatlakoznak a sétákhoz. Idén az évfordulóra utalva húsz túrát hirdettünk meg, ezekről a honlapunkon olvashatnak. Tulajdonképpen mindenki választhat a képességeinek és érdeklődésének megfelelőt, rövidebbet, hosszabbat, gyalogosat vagy kerékpárost. Győrnek három nagy ipari területe van, a keleti, amit Gyárvárosnak hívunk, a déli a lemezárugyár, a Graboplast, a Richards, a volt gyufagyár, és a nyugati rész, amelynek alfája és omegája a célgépgyár, a csipkegyár vagy a selyemfonó gyár. Ezek egyenként is szerepelnek a programban, de van egy hosszú túránk, 23 km, amelyen az egészet bejárjuk kerékpárral. Mindenhol kapunk egy kis ízelítőt Győr fénykorából, azokból az időkből, amikor Budapest után a második helyet foglalta el a legnagyobb iparvárosok sorában. Ezt a pozíciót azóta is tartja Győr.

A siker másik fele a nagyon lelkes és felkészült túravezetőinknek köszönhető. Kezdetben magunkat képeztük ki a kutatók által összeállított tudásanyagból. Aztán a múlt évben egy koordinátori képzést is indítottunk, amelyre meglepetésünkre 17-en jelentkeztek, gyakorlatilag mindannyian más-más területről. Ki kell emelnem még a Krúdy-iskola szerepét, akik partnerek a kezdeményezéseinkben, az ipartörténet tananyagként is szerepel az idegenforgalmi szakon, rendszeresen hozzák az osztályokat, a diákjaik is vezetnek túrákat. Egyébként egyre több középiskola érdeklődik a túrák iránt, ezért próbálunk rövidebb, élményekben gazdag programot összeállítani a számukra is. Ez nagy öröm, és hasznos is, hiszen színesebbé lehet tenni egy történelmi időszak oktatását.

A jól megjelölt ipartörténeti emlékhelyeket önállóan vagy vezetett sétákon is bejárhatjuk

Sok izgalmas kérdés előkerül ilyenkor, például az ágyúgyártással kapcsolatban, attól kezdve, hogy milyen szerepe volt Győr ipari fejlődésében egészen odáig, hogy az ágyú nemcsak egy cső, hanem egy komoly műszaki szerkezet. Nem ritka, hogy egy-egy résztvevőnk maga is érintett, emléket őriz egy-egy gyárral kapcsolatban, mert mondjuk a szülei, nagyszülei ott dolgoztak. Valahogy úgy, ahogyan régen szoktuk mondani: Győrben valaki vagy Rábás, vagy az volt, vagy az lesz! Ilyenkor igazán emberközelivé válik a múltunk. Sokféleképpen válnak élményszerűvé ezek a túrák. Az ipartörténeti sétáinkon már több százan részt vettek, nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és egyre nagyobb az érdeklődés. Ez köszönhető annak is, hogy olyan helyekre is be tudjuk vinni a túrázóinkat, ahová egyébként nem juthatnak be, egy-egy működő gyáregységbe, mint a kesztyűgyárba, az Alteo cég birtokában levő régi ágyúgyári generátorházba, a megyei levéltárba, a Graboplastba stb.

Június 21-én, szombaton Dunaszegre túráztunk, ahol a dr. Papp Zoltán tulajdonában lévő, Európa-szerte jegyzett Stabilmotor gyűjteménybe látogattunk. Mindig nagy élmény, amikor egy több mint száz éves masina beindul, a tulajdonos pedig sok érdekességet tud elmondani. Július 3-án és 24-én indítunk még két másik kerékpáros kirándulást, aztán a nyári nagy meleg idejére szünetet tartunk, a többit őszre tervezzük. Például lesz egy nagy túránk az autómentes héten, szeptember 20-án. Az Ágyúgyárból induló, az összes területet érintő kört kerékpáros versenynek hirdetjük, de igazából elég, ha valaki szintidőn belül teljesíti a távot. Az egész országban meghirdetni kívánt eseményt számos élményelemmel szeretnénk majd kombinálni. Ősszel ipartörténeti futást is hirdetünk, szerintem ilyen se volt még másutt.

A vezetett Ipartörténeti séták sok plusszal, például gyárlátogatással gazdagítják az élményeket

A célok érdekében számos együttműködést erősítenek vagy éppen kezdeményeznek. Kérem, mondjon néhány példát!

Együttműködésben a Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és Városépítési Tanszékével, a hallgatók, doktoranduszok dr. Veöreös András tanszékvezető irányításával feltérképezik a gyárakat, fotókat, dokumentációkat készítenek. Ez alapján már lehet kezdeményezni egy-egy elem műemléki védettség alá helyezését. Elkészült például a Richards-gyár dokumentációja, amelyről a legutóbbi Győrben rendezett ipartörténeti konferencián is beszámoltak. Számos meglepő következtetést is hallhattunk, például, hogy ott épült Győr első vasbeton épülete. A felmérések alapján szeretnénk egy listát összeállítani a levédetésre javasolt objektumokról. Győrben is már csak az idősebbek tudják talán, hogy mi az a burcsella. A szó esetleg onnan ismerős, hogy a belvárosban van Burcsellás köz. Régen ilyen nevű kocsma is volt. A Soproni Egyetem – Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karral sikerült egy együttműködést összehozni, a cél, hogy kutatások alapján készüljön egy 1:10-es arányú modell. Reményeink szerint ez a gabonaszállító hajómodell, amelyik rendkívüli mértékben kapcsolódik a város múltjához, majd a városházán látható lesz. Ez csak kettő az együttműködések közül, de még többet is sorolhatnék, mint a Szentendrei Skanzen, a miskolciak gyűjteménye, levéltárak, könyvtárak. Fontos az is, hogy a hadra fogható, a témában elkötelezett helybelieket is egybefogjuk, ezért a céhes hagyományokhoz, iparos körökhöz híven szakestre hívjuk az iparosokat, mert a múltba tekintés mellett lényeges a közösség ápolása is.

Remélem, ez a szerep, amit mi felvállaltunk, példaként szolgál majd más városoknak is, mert az idő halad, és az emlékek, a tárgyi eszközök és a mögöttük lévő tudás gyorsan tűnik el. Ami még megvan, azt viszont valahogy meg kellene őrizni. Sokan mondják, hogy álmodozók vagyunk, de én másképp gondolom. Győr egy gazdag város, ha az iparűzési adóból tudnánk áldozni, nem vándorolna el, akkor lenne az ilyen elképzeléseknek forrása, és tehetnénk azért, hogy unikális, még élhetőbb, kulturális környezetet alakítsunk ki. Ez lenne mindannyiunk érdeke. Nemcsak vasba és betonba, hanem a tudásba kell önteni a jövőt, mert ahol van innováció, ott van a fejlődés. Erre már vannak remek külföldi példák. Mi azt vállaltuk fel, hogy kezdeményezőként összehozzuk azokat, akik ezért a célért hajlandóak tenni. Keretet adunk, és hiszünk az összefogás erejében, ezért igyekszünk minél több erőt a cél mögé csoportosítani.

SzaSzi
Címlapfotó: Vas Balázs
Fotók: Győri Ipartörténeti Alapítvány honlapja (engedéllyel!)