Néhány napos itt-tartózkodás után valamikor október 30. és november 2. között indultak el gyalogmenetben Hegyeshalom felé. A kb. 1500 főt számláló bori csoport az éjszakákat vélhetően Gyulafirátóton, Zircen, Veszprémvarsányban, Pannonhalmán (Győrszentmártonban), Ménfőcsanakon, Öttevényen és Mosonmagyaróváron töltötte. A legyengült, megvert és mozgásképtelen munkaszolgálatosokat a gyalogmenet végén haladó lovas szekerekre rakták. A Tálas András hadapródőrmester vezette, összesen ötfős bori katonai keretkülönítmény a lovas kocsin lévőket a Győr melletti Abda község határában, a Rábca folyó bal partján kivégezte.

A kivégzett 22 (23) bori zsidó munkaszolgálatos exhumálására és agnoszkálására valamikor 1946. június 5. és június 23. között került sor. Az időpontját azért nem tudjuk pontosan meghatározni, mert az eredeti abdai exhumálási jegyzőkönyvnek nyoma veszett, mielőtt még nyilvánosságra kerülhetett volna. Csak másodlagos vagy memoár jellegű kivonatos közlések állnak a rendelkezésünkre, amelyek kontrollálhatatlanok. Az exhumált testek a győr-szigeti izraelita temetőbe kerültek.

Június 25-én, kedden gyásznapot tartottak a deportálás során elhunyt győri zsidók emlékére. Ezen a napon a gyászolók teljes munkaszünetet tartottak. Június 24-én, hétfőn, este 8 órakor bevezető gyászistentiszteletet tartottak, kedden reggel fél 9 órakor pedig reggeli imát (Maszkir). Délután 5 órakor a Kossuth Lajos utcai templomudvaron gyülekeztek, majd csoportosan átvonultak a temetőbe, ahol eltemették a kihantolt 22 (23) munkaszolgálatos földi maradványait.

A temetőben dr. Frankl Imre mint a legidősebb deportált tartott beszédet, Engel Manó főkántor gyászénekeket énekelt, dr. Berg József kispesti főrabbi pedig emlékbeszédet mondott. A város nevében Udvaros István polgármester beszélt. A szertartáson megjelentek a politikai pártok, a hatóságok, valamint a honvédség és a rendőrség képviselői is. A temetés után a résztvevők visszatértek záró istentiszteletre a zsinagógába. A zsidó temetőben napjainkban hét műkő fejfatábla emlékezik meg a vészkorszakról „Gyilkos fasiszták áldozatai 1944” felirattal. A hétből egyet az abdai áldozatoknak szenteltek.

Az Uj Élet 1946. augusztus 1-i számában, a 14. oldalon kérték, hogy „Jelentkezzenek az Abdán meggyilkolt munkaszolgálatosok hozzátartozói”. A 12. sorszámnál Radnóti Miklós neve olvasható. Radnóti Miklósné, Ortutay Gyula, Baróti Dezső és Tolnai Gábor 1946. augusztus 12-én szállították Radnóti földi maradványait Győrből Budapestre. Felesége, Gyarmati Fanni 1946. augusztus 19-én kelt naplóbejegyzésében részletesen beszámolt a győri útról, melynek során ellátogatott a kivégzés helyszínére, és beszéltek Hujber Kálmán gátőrrel, az események szemtanújával:

„(..) Elmeséli, hogy 44. november elején történt, mert ő 12-én bevonult, és ez még annakelőtte volt, hogy egy szekér kanyarodott a kis ösvényre, ami tele volt emberekkel, úgy látta, hogy nagy részük agyon volt verve, a szekér oldalán vér csöpögött ki. Aztán őt elparancsolták a közelből. Egy SS katona elállta az utat, tilos volt arra menni. Aztán hallotta, hogy felszólítottak négy embert, álljanak ki (…) Azokkal bevitették a többit a legsűrűbb akácos bozótba, és azokkal megásatták a gödröt. Aztán már nem látott a távolból semmit, csak hatvan lövést hallott. (…) Nyilván több golyót szántak rájuk. Alig voltak elföldelve, mint mondja, csak úgy septiben hányták rájuk a földet, és a fű tele volt vérrel és agyvelődarabokkal. Aztán ő jelentette az esetet, mint elbeszéli, mikor visszakerült, meg az egész környék is tudott róla, hogy egy SS katona meg talán négy magyar katona csinálta ezt. (…) De hát senki sem firtatta, rendőrségi akta nem lett (…)”

A gyilkosság helyszínén, a Holt-Rábca partján 1970-ben avatták fel a Radnóti-emlékhelyet. Az „Erőltetett menet” emlékére 1980. november 10-én állítottak egész alakos Radnóti-szobrot a Bécsi úton. A mű Melocco Miklós (1935-) alkotása, mely 2013-ban megrongálódott. A kompozíciót 2014 novemberében Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata újra felállíttatta. Rhodesiából érkezett a négytonnás sötétszürke gránittömb Ürömre, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt.-hez, ahol az új Radnóti-szobrot géppel, lézeres kopírozással marták a régi alkotásról. Melocco Miklós is ott volt a másolt szobor születésénél. Az új szobornál elhelyezett tábla szövege: „Ezen az úton 1944 novemberében munkaszolgálatos foglyok meggyötört menete vonult a határ felé. Közöttük volt Radnóti Miklós magyar költő, akit őrei a szomszédos Abda község határában, a Rábca folyó partján meggyilkoltak. Ott emlékmű jelzi mártírhalált haltak tömegsírjának helyét. Itt Radnóti Miklós szobrát látja, amit 1980-ban állítottak fel, Melocco Miklós (1935) alkotása.” A szoborhoz vezető út mentén 24 nyárfát ültettek.

A két győri folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Munkás 1946. június 23-i lapszáma, illetve a Győri Munkás 1946. június 26-i lapszáma megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Bartha Annamária
Fotók: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Csapody Tamás: Abdai exhumálási jegyzőkönyvek (Forrás: Irodalom‒Művészet‒Tudomány 43:(1) (2011) 61‒71. o.
Orbánné dr. Horváth Márta ‒ Galambos Krisztina ‒ Szabó Béla: Győri képeskönyv. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, 2021. 62. o., 276. o.
Radnóti Miklós: Bori notesz (A notesz hasonmás kiadása, a kísérőtanulmány Ortutay Gyula munkája), Magyar Helikon Kiadó, Budapest, 1974. o.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935‒1946. II. kötet, 1941‒1946. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014. 501. o.
Győri Munkás, 1946. június 23. 3. o.
Győri Munkás, 1946. június 26. 3. o.