A könyvbemutató nyitányaként Sági Györgyöt ismerhették meg az érdeklődők, akinek a saját története is figyelemre méltóan szokatlan. Mint megtudhattuk, anyai ágon minden őse szabó volt, és ő is csak azzal a feltétellel jelentkezhetett az egyetemre, ha előbb szerez egy rendes szakmát. Így aztán kitanulta a szabó mesterséget, majd utána felvételizett a jogi egyetemre, mert abban az évben nem indult történelem‒filozófia szak. Jogászként végzett, de ahogyan az a könyvéből is egyértelműen kitűnik, nem múlt el az érdeklődése a történelem és a filozófia iránt.

Első írói bemutatkozása szatirikus hangvételben történt a Ludas Matyi hasábjain. Azután az élet egy időre elsodorta az alkotástól. Egy terápiás folyamatnak köszönhetően talált vissza az íráshoz több mint tíz évvel ezelőtt. A Holnap kitör a Vezúv Sági György ötödik kötete. Előző művei: Hajó Hamburgból (2012), Gilgul (2014), Vagy nem (2016), Hiszen ti ismeritek (2020).

A könyv címe, amely gyorsan elhelyez bennünket időben és térben, előrevetíti azt a légkört, amelyben a létünk alapkérdései kerülnek terítékre. Méghozzá egy olyan sajátos közegben, ahol egyszerre van jelen a római, a zsidó és a születő keresztény értékrend és gondolkodásmód. Mindezt beárnyékolja a 70-ben lerombolt Jeruzsálem és az aktiválódott vulkán (többek között).

A régészeti leletek is érdekes kapcsolódást mutatnak a két esemény között: Pompejiben a IX. régió egyik házában a padlótól számított csaknem két méteres magasságban valaki a „Sodoma Gomora” szavakat firkálta szénnel a falra. Egy amerikai kutató szerint: „Mint Szodomára és Gomorrára történő utalást, legtermészetesebb módon a Vezúv kitörésekor írhatták, összehasonlítva azok pusztulását Pompejiéval” – bár elég nehéz elképzelni, hogy valaki a vulkán kitörésekor nem az életét menti…

Könnyen találunk párhuzamot a „lőporos hordón” üldögélő város és saját korszakunk között. A válságos időszakok visszavezetik az embereket a nagy kérdésekhez – az Istenhez való viszony problémája már a bevezetésben megjelenik. A regény főhőse – aki vállaltan sok szálon kapcsolódik a szerzőhöz – a múltba csöppent utazó, egy turistacsoporttal érkezik a Vezúv lábához. Miután találkozik egy titokzatos idegennel, megkezdődik a belső utazása is, amely évezredeket átívelve keresi a válaszokat identitásról, hitről, kiszolgáltatottságról és szabadságról.

A Damoklész kardjaként a fejük felett lebegő vulkánkitörés mindent más megvilágításba helyez. A mulandóság tudata mindent átértékelhet az emberben. Vannak pillanatok az életben, amikor az ember egyedül marad önmagával. Sági György szerint a „semmiből építjük fel az életünket”. De az „önfelépítés” során felmerül egy fontos kérdés: mikor jön el az a pont, amikor újra találkozunk a Teremtővel?

A könyv, amely bizonyára többeket késztet majd a történelem tanulmányozására, a nagy kérdések mellett helyet ad az élet apróbb, hétköznapibb dolgainak is, a szent és a profán egyaránt helyet kap benne. Szó esik benne gasztronómiáról, a test örömeiről is. Hiszen Sági György egyik üzenete éppen az volt regényének megírásával, hogy talán megtanulhatunk úgy élni a szorongásainkkal, hogy közben jól tudjuk érezni magunkat. Ehhez nélkülözhetetlennek tartja a jó beszélgetéseket és az eltérő kultúrák közötti kölcsönös tiszteletet.

Szabados Éva
Fotó: Márné Tóth Krisztina