Böröndi Lajos költő, szerkesztő, tanár, a Mosonvármegye Lap és Könyvkiadó Kft. ügyvezető igazgatója. 1954. június 19-én született Kapuváron. Rengeteg kulturális cikket publikált, többek között a Magyar Hírlapban, a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben. 1978 óta szinte minden magyarországi folyóiratban jelentek meg versei. Több díjat és kitüntetést kapott, legutóbb 2025-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Böröndi a lírai realizmus képviselőjeként egyszerű, tiszta hangon szólal meg. Költői világát tudatosan építi, mondanivalója árnyalt, ugyanakkor könyörtelenül kutatja az időtállót, a biztos pontokat. Költészete hagyományos formákat követ, mindemellett ezekben a keretekben is tartalmas, szépen hangzó verseket alkot. Metaforái távoli elemeket kötnek össze, gyakran ezek hordozzák a versek mélyebb eszmei rétegét. Lírai alaphangja elégikus, hangulata melankolikus – látja az ember vétkeit és érzi az elmúlás fájdalmát.

Megfeszítve című, tizenhatodik verseskötetének központi motívuma a borítón látható Krisztus alakja, akit egy géppisztolyokból kirakott keresztre feszítettek. A könyvbemutató során kulisszatitokként megtudtuk: Böröndi Lajos épp Lendván, a Bánffy Központban járt, ahol megnézte Léphaft Pál újvidéki grafikus, karikaturista kiállítását – az alkotások között látta meg a géppisztolyokra feszített Krisztus képét. A látvány olyan mély benyomást tett rá, hogy azonnal tudta: ez lesz leendő verseskötetének borítója – noha a versek akkor még nem is léteztek. Szerencsére az alkotó hozzájárult a kép felhasználásához, így az végül a címoldalra kerülhetett.

De mit is jelent ez a kép? Ki van megfeszítve? – tette fel önmagának a kérdést Böröndi. A keresztény Európa és a magyarság – jött a válasz. A borító magába sűríti századunk fájdalmát – a reménytelenséget, de egyúttal a reményt is: a feltámadás lehetőségét.

A kötet szövegei látják az emberiség vétkeit, az elmúlás miatti fájdalom pedig melankolikus ködbe burkolja a lírai ego töprengéseit. A versek számot vetnek a közelmúlt és a 20. század háborús vétkeivel, az öncélú öldökléssel. Böröndi versnyelve letisztult, képei könnyen értelmezhetők, a versforma és a rímképlet is könnyen azonosítható, a komoly témák ellenére olykor kellemesen összecsengő sorokat találunk kötetében. A versek emellett olyan alkotókkal lépnek párbeszédre, mint Arany János, Vörösmarty Mihály vagy éppen Kányádi Sándor – derül ki a könyv fülszövegéből.

LSzimonetta
Fotók: Vas Balázs