A rendezvény elején Bárány Zsolt, a József Attila Művelődési Ház rendezvényszervezője köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Rába Koncert Fúvószenekar tagjai, Tóth György (dob) és Pörneczi Imre (trombita) játszottak katonanótákat. Az eseményen részt vettek a 32-es Sorgyalog Kompánia Hagyományőrző Egyesület tagjai is.

A nótákat követően köszöntőt mondott Borsi Róbert, Győr Megyei Jogú Város Gazdasági és Tulajdonosi Bizottságának elnöke, aki megköszönte a szervezőknek, hogy a vándorkiállítást városunkban üdvözölhetjük. Tanulmányainknak köszönhetően meglehetősen sokat tudunk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről és jelentős alakjairól, ugyanakkor keveset tudunk az utána következő megtorlás időszakáról, illetve a szabadságharc kevésbé ismert hőseinek további sorsáról. A kiállítás ezekről emlékezik meg, remélhetősen sokan ellátogatnak majd, és bővítik tudásukat a korszakról.

A tárlatot Ress-Wimmer Zoltán, a Görgey Kör alelnöke és a kiállítás egyik kurátora nyitotta meg. Elmondta, hogy már amikor a tárlat ötlete felmerült, szerették volna, ha a későbbiekben egy vándorkiállítás formájában bejárná az országot, és minél több településen ismernék meg a menház és a honvédgondozás történetét, ami számos emberi sorsot is megmutat a korszakból. A jelenlegi a 16. állomása a kiállításnak. A szabadságharc leverése után még beszélni sem volt szabad az eseményekről, nemhogy segíteni a harcokban megsérült, bebörtönzött, nélkülöző vagy éhező honvédeken. Példaként Psota Mór 1848-as honvéd tüzérezredes, Görgei Artúr tüzérségének parancsnoka esetét említette. A szabadságharc egyik legkiválóbb főtüzérét a szabadságharc után sokévi börtönre ítélték, amnesztiával szabadult, de nem találta a helyét. Anyagi helyzete kilátástalan volt, ezért 1863-ban öngyilkosságot követett el. Közadakozásból sírkövet állítottak neki, amellyel kapcsolatban Görgei úgy fogalmazott, hogy kenyér helyett követ kapott. A kiegyezés után létrejövő Honvédmenház igyekezett gondoskodni az agg honvédekről, akik aktívan részt vettek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezetének megőrzésében, rendszeresen megjelentek a megemlékezéseken, avatásokon, egészen fennállása végéig. Érdemes végignézni a tárlatot, amely az intézmény története mellett számos emberi sorsot is bemutat. A beszédet követően még felcsendült néhány katonanóta, majd az érdeklődők megtekinthették a kiállítást.

A tárlat a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény közös tárlata. Kurátorai dr. Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény gyűjteményvezetője, Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Ress-Wimmer Zoltán, a Görgey Kör alelnöke. A kiállítás társrendezője a Görgey Kör és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

A Honvédmenház francia, illetve angol mintára jött létre, és közadakozásból épült fel 1871–1872 között, alapítója pedig az Országos Honvédegylet második alelnöke, Vidats János volt, aki 1869. augusztus 21-én, a Honvédegylet gyűlésén felvetette az intézmény létrehozásának ötletét. A tárlaton megismerhetjük a Honvédmenház külföldi és magyarországi előzményeit, a ferencvárosi otthon megépülésének előtörténetét és azt az összefogást, amely lehetővé tette a menház létrejöttét.

A mai Soroksári út 114. szám alatt működő bentlakásos intézmény 1872–1928 között megközelítőleg 1100 honvédnek adott otthont, 1882-től az állam vette át az irányítását. Katonai jellegű intézmény volt, amelynek élén parancsnok állt, a bentlakók egyenruhát hordtak, és szigorú katonai házirend alapján működött. Eleinte a honvédtiszteknek szánták az intézményt, mert nagyon nehezen találtak pártfogót – tévesen jómódúaknak gondolták őket, szemben a közhonvédekkel és az altisztekkel, akiknek mindenki tisztában volt a szegénységével. Az intézménybe folyamatosan jelentkeztek a honvédek, felvételüket szigorú felvételi eljáráshoz kötötték. Minden jelentkezőnek kettő, már igazolt honvéddel kellett az 1848/49-es honvéd múltját igazolnia, viszont a rendszer könnyen kijátszható volt, így számos ál-honvéd is bejutott az intézménybe, akikről csak utólag, olykor halálukat követően derült ki az igazság.

Az itt élő ’48-as veteránok ápolták a szabadságharc emlékezetét, rendszeresen részt vettek a megemlékezéseken, avatásokon, hiszen a közös katonai múltnak rendkívüli összetartó ereje volt. A tárlaton azt is megtudhatjuk, hogyan éltek a hétköznapokban az intézmény lakói, ki volt a menház utolsó lakója, illetve az utolsó ’48-as honvéd, és mi vezetett az otthon pusztulásához.

A kiállítás 2025. július 25-ig ingyenesen megtekinthető a József Attila Művelődési Házban (Győr, Móra F. tér 1.), hétköznapokon 10‒16 óráig, ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Bartha Annamária
Fotók: Bartha Annamária és Benyik András

Fotógaléria: Kossuth Lajos elfogyott regimentje – Kiállítás a győri könyvtár József Attila Művelődési Házában

Bartha Annamária és Benyik András fotói

18 kép