175 éve született Goldziher Ignác, a modern iszlámtudomány megteremtője
Goldziher Ignác, a világhírű tudós, keletkutató német és spanyol menekült zsidók leszármazottjaként született 1850. június 22-én Székesfehérváron. Szigorú nevelésben részesült, már hajnalok hajnalán a héber bibliát kellett tanulmányoznia, és a Talmuddal is korán megismerkedett.
Édesapja erős kezű nevelési elveket követett, amelyek szinte teljesíthetetlenek voltak egy kicsi gyermek számára. A gimnázium első öt osztályát a cisztercitáknál végezte Székesfehérváron. A tudományos munka világába korán bekerült: tizenkét éves korában jelent meg nyomtatásban első (németül írott) műve, Sīhat Yizḥaqot zsidó imákról szóló kritikai értekezése.
1865-ben családja Pestre költözött, így a középiskolát a Pesti Református Gimnáziumban fejezte be 1867-ben, kiváló eredménnyel. Egyetemi tanulmányait is itt kezdte meg, Vámbéry Ervin tanítványa volt. 1869-ben a berlini egyetemen tanult, majd Leidenben és Lipcsében, 1870-ben doktorált. 1872-ben a budapesti egyetem magántanára lett. 1871-ben a leideni, 1872-ben a bécsi könyvtár arab kéziratainak tanulmányozásával töltötte idejét, későbbi dolgozatai számára Oxfordban és Cambridge-ben is végzett kutatásokat.
1873 szeptemberétől 1874 áprilisáig a magyar kormány támogatásával, Eötvös József kultuszminiszter jóvoltából ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában, Egyiptomban járt tanulmányúton. Kairóban az Al-Azhar mecsetbeli teológiai főiskolán végzett tanulmányokat, ez akkor szinte csodának számított, hiszen ott csak muzulmánok tanulhattak. Az akkori Jeruzsálem fájó csalódást idézett elő benne és égő honvágyat a szülői ház, a magyar haza iránt.
1894-től a Budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi kara sémi filológiai tanszékének lett az egyetemi tanára. 1874-től a Pesti Izraelita Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanára volt. 1889-ben részt vett a stockholmi orientalisták nemzetközi kongresszusán, ahol II. Oszkár svéd király személyesen tüntette ki, és ráadásként még a Wasarend lovagkeresztjét is megkapta. Külföldi akadémiák sorra megválasztották tagjuknak, nemzetközi egyetemek pedig díszdoktoruknak tették meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-án levelező, 1892. május 5-én rendes tagjává fogadta.
1890-ben elkészült A hadísz kialakulása című, egyik legfontosabb műve, mely bemutatja, hogyan alakult ki és változott a történelem során egy hagyományos közösség (umma), és hogyan jött létre a társadalom életét és gyakorlatát irányító hegemónia. 1911-ben lehetőség kapott, hogy a kairói egyetemen tartson előadásokat. 1914 nyarán a College de France-tól kapott meghívást, azonban az első világháború közbeszólt, amelynek következményei súlyos lelki válságokat okoztak neki. Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása és a trianoni határrevízió után megélénkülő antiszemitizmus idején méltatlan támadások érték. 1921. november 13-án hunyt el, sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található. Székesfehérvári szülőházának falán emléktábla őrzi emlékét.
Családja: 1878-ban feleségül vette Mittler Laurát, két gyermekük született. Első fia, Miksa fiatalon meghalt. Károly kiváló matematikus volt, aki a Műegyetemen tanított, és később apja szellemi hagyatékának gondozásával, emlékezetének ápolásával is foglalkozott. Felesége, Freudenberg Mária az első egyiptológusnő volt Magyarországon, 1918-ban, 28 éves korában a spanyolnátha áldozata lett. Halála Goldziher Ignác lelki összeomlásához vezetett. Károly második házasságát Herz Erzsébet (1893–1944) grafológussal kötötte. Apja halála után, 1922-ben született meg egyetlen fia, Sándor – 1944-ben felesége és fia is a holokauszt áldozatává vált.
Munkássága: Goldziher Ignác kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Elsőként vizsgálta az iszlám vallás kialakulásának történeti fejlődését. Ő végezte el a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében lévő héber, arab, perzsa és török nyelvű keleti kéziratok meghatározását és elrendezését. Több évtizedes tudományos munkássága könyvtárnyi terjedelmű, életművének 1927. évi bibliográfiai összegzése 580 kötetet és tanulmányt sorol fel.
Nagy Mária
Forrás: Wikipédia, terebess.hu, zsima.hu, kepmas.hu
A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.