Halló, itt Oxygen Média, Venczel-Kovács Zoltán
Nem fehér holló jelenség, ha győri színművész próbálja ki magát a mikrofon előtt. Hosszú évekkel ezelőtt Szikra József kedvelt riportere volt az akkori BMC Rádiónak, mostanában Mihályi Orsolya hallható gyakran a Győr Plusz Rádióban. Ezen az úton indult el a 46 éves Venczel-Kovács Zoltán is, aki 2006-tól 2021-ig számos alkalommal szerepelt a Győri Nemzeti Színház színpadán.
Tulajdonképpen mi a foglalkozása?
Színész végzettséget szereztem 2005-ben a budapesti Gór Nagy Mária Színitanodán, miközben már több fővárosi színházban léphettem pódiumra. A dolog előzménye, hogy miskolci vagyok, 2002-ig az ottani Nemzeti Színház énekkarának voltam a tagja, ott már megcsapott a színházi élet szele. Hegyi Árpád Jutocsa igazgató által nem voltam híján feladatokban sem, éppen ezért éreztem, hogy feltétlenül szükséges képeznem magam. Majd a végzettségem után egy véletlen folytán eljöttem Győrbe meghallgatásra, és mit tesz isten, felvettek. Megtetszett a színház, a város, ide is költöztem a borsodi fővárosból. Ma már a családom is a kisalföldi városhoz köt, tízéves Zalán fiam velem ellentétben a sport felé orientálódik, a Győri HC ifjú jégkorongozója.
Hogyan foglalható össze a győri színházban eltöltött másfél évtizede?
Röviden félszáznál is több szereppel, rengeteg szép emlékkel. A zenés alakításokból volt több, ami érthető, mivel énekelek és hangszeren is játszom. Az Anconai szerelmesek miatt például a mai napig megszólítanak az utcán. A dzsungel könyvében a kis majom partnereimet játszók közül többen már szülők. A padlás teljes szövegét még diák színjátszós koromból teljes egészében betéve tudom, a győri előadás kedvéért Háda János rendező kérésére megtanultam a jelnyelvet. A Made in Hungária és az Aranycsapat nekem arról is híres, hogy együtt öltöztem a hazai rock and roll sztár szerző Fenyő Miklóssal, aki a kezdeti tartózkodása után megnyílt, és barátságba is kerültünk. De a prózai darabok területén sem mozogtam idegenül, szívesen emlékszem a Tizenkét székre Gáspár Sándorral, A revizorra Járai Mátéval. Inkább a nagyszínházi előadásokban, vagy Kszel Attila ifjúsági alkotásaiban kaptam lehetőséget.
Mi volt az oka a váltásnak?
A Covid alatt sok időt tölthettem együtt a fiammal, annak a nehéz időszaknak számomra ez lett a pozitív hozadéka. Rájöttem ugyanis, hogy a színházi megfelelés mellett egyszerűen alig marad idő a családra, gyakran már aludtak, mire én előadás után hazaértem. Azt hiszem, a legjobbkor döntöttem, hogy úgynevezett polgáribb foglalkozás után nézek. Harag nélkül jöttem el a színháztól, Forgács Péter akkori igazgató megértette a helyzetemet, így azután egészen idén május végéig Pannonhalmán dolgoztam grafikusként. Kötött munkaidővel, szabadidővel, az élet tervezhetőségének lehetőségével. Nemrégiben pedig kiderült, hogy az Oxygen Média tulajdonosnője, Pénzes Anikó fantáziát lát a foglalkoztatásomban, így elkezdtem a munkát mint marketing referens. A tervek szerint később majd látható és hallható oxygénes műsorokban is szóhoz jutok. Annyi biztos, hogy máris megszerettem az Oxygen Média csapatát.
Nem hiányzik a színpad és a nézőteret megtöltő közönség?
Hazudnék, ha erre nemmel felelnék. De a civil élet előnyei, a család fontossága, a mostani érdekes munkám felülírják ezt az érzést.
Mohay Gábor