Talán nem túlzás azt állítani, hogy a győri könyvtár kiadói tevékenységében (erről a későbbiekben részletesen is beszámolunk) kiemelkedő jelentőségű ez a városmonográfia. Hogy legyen fogalmunk, mennyire összetett és időigényes a feladat, mekkora összefogást igényel egy ilyen munka elkészítése, a beszélgetők felelevenítették az előzményeket, és számos műhelytitokba beavatták a hallgatóságot.

2017 őszén, az ötlet realizálásakor a szakmai alapvetéseket kellett megfogalmazni: korszakolás, szerkesztők, kutatógárda, szerkezet, jegyzetelési mód, hivatkozások formája, valamiféle egységesség – mesélte dr. Horváth József, aki szakmai finomságokat is feltárt a hallgatóságnak. A szerzőgárdát például nem lehet csak Győrből összegyűjteni, ezt éppen az első kötet készítése mutatta meg (szerkesztette Horváth Richárd), amely esetén a téma specialitásából adódóan az ország több pontjáról dolgoztak össze a kutatók, akik a téma szakértői, de helyismerettel is rendelkeznek.

A második kötet szerkesztése az alapelveknek köszönhetően már „könnyebben” ment. Elsőként a korszakhatárokat kellett meghúzni. Nem ragaszkodtak a köztörténetben megszokott időpontokhoz, mert a helytörténet meghatározó dátumai fontosabb csomópontokat jelöltek meg. Kezdete az 1447-es radkersburgi egyezmény lett, amelyben az V. István által 1271-ben adományozott kiváltságokat a város elveszíti. (Éppen ennek 750. évfordulója kapcsán realizálódott a városmonográfia megvalósulása 2021-ben.) Az 1271-es évszám a győri köztudatban szerepel, hiszen 1971-ben a 700. évfordulót is ünnepelte a város, a köztéri szobrok mellett 700 éves sörözőt is neveztek el Győrben. 1447, a kiváltságok elvesztése ugyanakkor nem ment át a köztudatba, pedig fontos mérföldkő. A másik korszakhatár, 1743, Mária Terézia kiváltságlevele szintén ismertebb, bár a történelem úgy hozta, hogy 1943-ban a világháború miatt ezt nem tudták megünnepelni. Az 1938-ban kezdeményezett, a mostanihoz hasonló vállalkozásból csupán két kötet tudott elkészülni, amelyet a Győri Szemle különszámában ünnepeltek meg – említette a szerkesztő.

Az ismertetett nagyjából háromszáz esztendőt két részre osztották. Az elsőt, az 1594-ig, a török megjelenéséig tartó XVI. századot az erődvárossá válás jellemzi, ennek rendelődött alá minden. Ezt töri ketté a vár el- és visszafoglalása, majd 1598 után új, sokszínűbb fejlődési irányok indultak meg a városban, ugyanakkor a súlypontok áthelyeződtek.

A beszélgetésben dr. Horváth József lényegesnek tartotta, hogy a 15 szerző 17 tanulmányáról is szóljon, újdonságokra és lényeges momentumokra hívja fel a figyelmet. Először is, hogy a kapcsolódás meglegyen az előző résszel, három olyan szerző nevét emelte ki, akik mindkét kötetben publikáltak: Nemes Gábor az egyházi társadalomról, Horváth Richárd a városi polgárságról, Lakatos Bálint a városi önigazgatásról. Sok új kutatási eredményt, illetve alapkutatásokat is találhatunk a könyvben, amelyek ennek a résznek az újdonságát adják. A teljesség igénye nélkül: az erődítések megépítésével topográfiai változások indulnak meg, például külvárosok tűnnek el (Gecsényi Lajos), katonaság, németek megjelenése, a reformáció a lakosságra is jelentős hatással van (H. Németh István a felvidéki városok kiváló kutatója, összehasonlításban láttatja a folyamatokat), Győr várának visszavétele, hadi események tágabb összefüggésekben értelmezve (Bagi Zoltán Péter), az erődítmény fontosságának megszűnése, új gazdasági és társadalmi folyamatok (Oross András), Újváros megerősödése a külvárosok között (Perger Gyula), a városi tisztújítás, törvénykezési gyakorlat áttekintése (Dominkovics Péter), a reformáció megjelenése okozta változások (Világi Dávid), a győri egyháztörténet összefoglalása, nagynevű püspökök, jeles személyek (Fazekas István), a szerzetesrendek megerősödése (a ferencesek 1614-től visszajönnek, a jezsuiták 1626-ban telepednek le, és már mint oktatási intézmény is fontosak lesznek), egyháztörténeti vonatkozásai (Kádár Zsófia), oktatástörténettel kapcsolatos eredmények (Kökényesi Zsolt). Ez utóbbi vizsgálódás érdekessége, hogy a bencés gimnázium anyakönyveinek feldolgozásával létrejött adatbázis már kvantitatív, számszerű eredmények kimutatására is alkalmas. Fontosnak tartották a kor művészetének bemutatását (Lővei Pál falkutatásban járatos régész a rejtett részletekre is ráirányítja a figyelmet) mind polgári, mint egyházi vonatkozásban. Ez utóbbit egy képgaléria szolgálja, mivel az ide vonatkozó munka hosszas egyeztetések után sem készült el.

Dr. Horváth József két tanulmánnyal járult hozzá a tárgyalt korszak képének teljességéhez, egyrészt a 17. századi győri lakosok mindennapjait eleveníti fel (2017-ben önálló tanulmányként is megjelent), másrészt egy művelődéstörténeti fejezettel, amelyben igyekszik a kor sokirányú műveltségét bemutatni, magán és egyházi könyvgyűjteményektől kezdve híres emberekig (új eredményeket ismertet Nyéki Vörös Mátyás műveivel kapcsolatban).

A bemutatón a szerzőgárda több tagja is részt vett: (balról jobbra) Tanai Csaba, Oross András, Lakatos Bálint, Horváth Richárd, Bagi Zoltán Péter, Perger Gyula, Szabó Béla, elől jobbra dr. Horváth Sándor Domonkos, a kötettel a kezében pedig a szerkesztő dr. Horváth József.

Összességében a szerkesztő „nagyon jó csapatként” jellemezte az alkotógárdát, amelyben a fiatalok is erős vonalat képviselnek. Hárman – Gecsényi Lajos, Fazekas István, Oross András – a bécsi levéltári delegátus tagjaként együttesen 40 évig tanulmányozhatták az ottani anyagot, mint ahogy Kádár Zsófia a bécsi jezsuita és a római anyagot, Nemes Gábor pedig a római iratokat. Ezek rendkívül kibővítik a rálátást a korszakra, amelyet 30–40 évvel ezelőtt nem lehetett megtenni. Ma már Győr történetét csak a hazai forrásokra támaszkodva, csak a helyi kutatók munkája alapján nem lehetne ennyire teljesen megismerni. A szerzők rendkívüli felkészültsége és széles körű tájékozottsága, elhivatottsága e könyvben összeadódik. Így válik ez az előző résszel együtt egy nagyon korszerű munkává, amely színes képanyaggal, 44 oldalnyi összesített bibliográfiával (ebben 30–40% a külföldi források aránya), jelentős földrajzi, személynévmutatóval, tehát alapos háttérmunkával ellátva mélyreható összegzést ad Győr városának történetéből. Érthető, hogy a tartalmas beszélgetést követően a szerkesztő elégedetten hátradőlve és jó érzéssel ajánlotta a kötetet. (A hátradőlés képletes és ideiglenes, mert elárulta, hogy már a harmadik köteten dolgoznak.)

A Győr történet 2. – 1447-től 1743-ig jelenleg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárában (Herman O. u. 22., a Vásárcsarnok mellett) és a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Baross G. u. 4., Belváros) kapható (a részletek itt találhatók).

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina