Sütő Csaba András, a Széchenyi Egyetem jelenlegi tanára, Király Farkas József Attila-díjas író‒költő (a kolozsvári Király László költő fia), a szintén József Attila-díjas irodalmár Zsávolya Zoltán és az akkor főiskolai oktató, ma muzeológus Szalai Zsolt nem tágított, így megszülethetett, mostanában pedig 15. életévét ünnepli az Ambroozia folyóirat. Szalai Zsolttal beszélgettünk az eltelt másfél évtizedről.

Milyen megfontolásból döntöttek online kiadvány mellett?

Alapvető célunk a Kárpát-medencei magyar irodalom sokszínűségének bemutatása volt, fiatal és tehetséges alkotók felkutatása, az idősebb pályatársak műveinek minél szélesebb olvasóközönséghez való eljuttatása az internet teremtette modern lehetőségek által. Az online kivitelt anyagi megfontolások is indokolták, ugyanakkor a kezdetektől igyekeztünk megőrizni a nyomtatott irodalomban megszokott lapstruktúrát. Az előzményekhez tartozik, hogy mindenképpen készítenünk kellett egy próbaszámot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának elnyeréséért, és a jó nevű szerzők nálunk megjelenő munkái is hozzájárultak ahhoz, hogy ma sem nélkülözzük ezt a támogatást.

Honnan ered a folyóirat elnevezése?

Jelentése a görög mitológiában az istenek eledele vagy itala, a nektár. Másrészről olyan nevet kerestünk, amely illik a lapot kiadó társasághoz, a Hermaionhoz. A kiadó elnevezése az istenek görög hírnöke, azaz Hermész nevéből szerencsével talált dolgot jelent, és mára elmondhatjuk, hogy a tizenöt év alatt a szerencse sem hagyta el törekvéseinket. Alakulásunk idején egyébként több hasonló platform is próbálkozott, mi túléltük az előforduló nehézségeket, de bizony néhány kiadvány már nem létezik. Ami a tartalmat illeti, mindig is igyekeztünk színvonalas írásokkal megtölteni az Ambrooziát, amely kezdetben negyedévente jelent meg, a kedvező visszajelzések és biztatások hatására azonban később átálltunk a kéthavi megjelenésre.

Mi az, amit minden körülmények között a tizenöt év sikerének tartanak?

Elsősorban azt, hogy sikerült olyan szerzők kéziratait közölni, amelyek a kortárs magyar irodalom értékes darabjai. Itt többek között Zalán Tibor, Kalász Márton, Oravecz Imre, Nádasdy Ádám alkotásaira gondolok. Kiadványunk vers, próza, műfordítás, kritika, esszé, tanulmány és tudósítás rovatokat ölel fel, és fontosnak tartjuk, hogy számos fordítás is napvilágot látott nálunk a környező országok irodalmából, de a klasszikusok iránt sem vagyunk közömbösek. Közöltünk Shakespeare-újrafordítást, vagy például prózát Salman Rushdie indiai származású brit írótól. Büszkék vagyunk a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi bizottságának tavalyi A-kategóriás minősítésére, amelyet színvonalas kritikáinkkal, tudományos tanulmányainkkal érdemeltünk ki.

Hogyan áll össze egy-egy lapszám, például az idei második, a 2025/2-es számot viselő?

Ketten, Sütő Csaba András (a fenti képen balra) és jómagam dolgozunk szerkesztőként, természetesen mellékfoglalkozásban. Az évek során kialakult egy bevált munkafolyamat, megfogadtunk fejlődést szolgáló tanácsokat is. Egy-egy új szám a beérkező írások válogatásával, korrektúrájával kezdődik. A mennyiséget illetően a lap A/4-es terjedelemben számolva nagyjából száz oldalban nyújt érdekességeket az olvasóknak, képekkel, grafikákkal színesítve, miután képzőművészeti tartalmakkal is foglalkozunk. Örömünkre szolgál, hogy néhány, a szárnyait nálunk bontogató fiatal, mint Bán-Horváth Veronika, Mechiat Zina vagy Sebestyén Ádám már más országos lapokban is publikál. Végezetül egy statisztikai adat: kéthavonta nagyjából tízezer olvasót regisztrálunk, ez bizonyítja, hogy annak idején jó irányban indultunk el, jobban jártunk az Ambroozia internetes kiadásával, mintha ötszáz nyomtatott példány mellett döntöttünk volna. Tervünk? Semmi különös, megyünk tovább a bevált utunkon.

Mohay Gábor
Fotók: Szabó Béla (címlap), Vas Balázs