Hogy mi történt ott és akkor a történelemformáló eseményeken, erről évtizedekig nem lehetett beszélni. Büki Lajos is hallgatásba burkolózott, hogy óvja a családját, és tette a dolgát a mindennapokban. A rendszerváltás után aztán fordult a kocka. Élt az alkalommal, és több szálon is igyekezett feltárni a tényeket, tisztázni forradalmártársai nevét, többek között az életével fizető Török Istvánét, aki már nem szólhatott, nem tudta elmondani az igazságot. Motivációja tehát egyértelmű: emléket állítani, tisztára mosni az áldozatok nevét, akik ezt már nem tudják megtenni… mégpedig „gyűlölet nélkül”.

Hitelesen 1956-ról

Könyv alakban most jelenik meg először Büki Lajos története, amelynek gondolata Szeghalmi Balázstól származik. A szerkesztő először az ötlet születéséről beszél. Az ’56-os forradalom 50. évfordulóján találkozott először Büki Lajossal, 2006 óta ismerik egymást. A későbbiekben többször dolgoztak fel 1956-os témákat együtt, az ismeretségből barátság formálódott az elmúlt két évtizedben. „2023-ban közösen kutattunk egy témán, Lányi János kanonok tragédiáján, aki a győri börtönsortűz három áldozatát eltemette, és ezért kemény börtönévekre ítélték. Akkor vetődött fel bennem a könyv ötlete, mert tisztában voltam vele, hogy Lajos bá’ sokat tudna mesélni, és a szekrényében kincsesbánya lapul a forradalomról. Egy év végi baráti találkozó közben hozakodtam elő az ötlettel, nagyon örültem, hogy vállalta a felkérést.

Nem történelmi könyvet terveztünk, hanem inkább szépirodalom felé hajló, de nagyon is hiteles visszaemlékezést, így az első szótól az utolsóig Lajos bá’ saját elmondása szerepel oldalról oldalra. A megtörtént eseményeket rengeteg, zömében a saját gyűjtéséből való dokumentummal igyekeztünk alátámasztani. Ezek a könyv hitelességét erősítik. Ez fontos szempont volt a szerkesztésnél, hiszen a közbeszédben még ma is keringenek a valóságtól távol eső állítások Győr 1956-os múltjáról” – mondta Szeghalmi Balázs, amelyhez Büki Lajos rögtön hozzátette: „Nekem fontos volt az, hogy amit elmondok, az ne meseszerű legyen, hanem elfogadható, hiteles, ezért kerestem elő a nálam szunnyadó írásokat, felvételeket, amelyekkel igazolni tudtam a velünk történteket.”

Büki Lajos 2007-ben lett Győr díszpolgára, az életéről szóló könyv másfél évig készült

Ókori bölcsességgel a börtönben

Oly sokáig el kellett hallgatni a múltat, ezért merült fel bennem, vajon Büki Lajos gondolta-e valaha, hogy egyszer könyvben foglalhatja össze az átélt, történelemmé vált eseményeket. „Erre soha nem készültem, elkötelezett ember maradtam ugyanakkor, 1956 szellemiségét mindig őriztem, hogy felvállaljam, és bárhol, bármikor, bárkinek elmondjam az igazságot” – felelte határozottan a 12 év fegyházzal büntetett – ebből több mint öt esztendőt kellett leülnie –, ma már 87 éves ’56-os hős.

A könyv címe – Gyűlölet nélkül – sugallja azt is, hogy a fájdalmas múltat sikerült ép lélekkel hátrahagyni. A múlttal kapcsolatban azonban ne csak az országrengető eseményekre gondoljunk! Már hadiárvaként sem volt könnyű gyerekkora! Mi segítette át a legnehezebb időszakokon a börtönben? Büki Lajos ezen a ponton is fontos emléket elevenített fel: „Érdekes története van ennek. A fogságom kezdetén került a kezembe egy könyv. Az ókori bölcseket idézték, abban olvastam az epikuroszi bölcsességről. Az ókori filozófus bölcsessége ebben áll: az indulatoktól való mentesség, a sorsba való belenyugvás. Akkor ez nagyon hatott rám ott a börtönben, és elfogadtattam magammal, hogy bármilyen nehéz a sorsom, nem szabad indulatosan kezelni, hanem bele kell nyugodni azokba az élethelyzetekbe, amik adódtak. Tulajdonképpen már a gyerekkorom is ezt tanította meg nekem.”

Talán azt hihetnénk, hogy az öt és fél év fegyház volt a legrosszabb Büki Lajos életében, ő azonban mást emleget fel a legfájóbb emlékként: „A bíróság elé tízen kerültünk mint vádlottak. Az első rendű vádlottat, Török Istvánt már itt, Győrben, az első fokú tárgyaláson halálra ítélték, még 28 éves sem volt! Ezt kellett elviselnem harmadrendű vádlottként. Ez olyan kemény élethelyzet volt, hogy a mai napig nehéz erről beszélnem.”

A kötetből Kiss Gergő olvasott fel részleteket a könyvbemutatón

Távol a párttól, a hatalomtól

A börtön réme még az amnesztia után is évekig a feje felett lebegett. Ennek megfelelően suttogva sem beszélhetett az 1956-os történetükről, a haza és a szabadság melletti kiállásukról: „Igyekeztem a szabadulásom után megállni a helyemet abban a rendszerben, ami következett, hiszen családot alapítottam, az első volt, hogy számukra meg tudjam teremteni a legfontosabbakat. Ez pedig azt követelte tőlem, hogy teljes némaságba burkolózzam. Soha, sehol nem beszéltem a megpróbáltatásaimról, igyekeztem úgy élni, hogy elfogadjanak az embertársaim, igyekeztem részt venni közösségi eseményeken, sportversenyeken, de a politikától távol tartottam magam.”

Büki Lajost is megkörnyékezte a hatalom, de soha nem lépett be a pártba, tartotta magát az ’56-os elvekhez, sem félelemből, sem előnyökért nem vett részt a besúgásban, volt kellő lelki ereje, bátorsága, hogy nemet mondjon a becstelen jelentgetésekre. „A rendszerváltásig egy szót sem mondtam senkinek a forradalomról, még itthon sem beszéltünk róla. A lányomnak sem, féltettük, hogy hátránya származik ebből. Ő még az ellenforradalom szövegét tanulta, és nekünk hagyni kellett ezt. Nem volt más választásunk. A rendszerváltáskor épp babát várt, hagytuk, hogy megszülessen az unokánk, s csak utána mondtuk el neki az igazságot. Mindannyian sírtunk.”

A rendszerváltás után Büki Lajost az igazság feltárása, 1956 öröksége nagyban motiválta, interjúkban mesélt, koszorúzott a forradalom hőseinek emlékére, az iskolákban rendhagyó történelemórák vendége volt, és számos elismerést is kapott, 2007-ben Győr díszpolgárává avatták. Mit jelentenek ezek a díjak számára? „Némi elismerést a szenvedésekért” – feleli.

Pozitívan élni

A lokálpatrióta győriek és azok, akik meg akarják érteni a XX. századot, bizonyára élvezettel forgatják majd Büki Lajos történetét. Szeghalmi Balázs, a kötet szerkesztője azt is kiemelte, hogy igazán kár lett volna nem megmutatni az olvasóknak Büki Lajos rendkívüli személyiségét, pozitív életszemléletét. Azt, hogy így is hozzá lehet állni az élethez a legnehezebb helyzetekben is.

A címlapon Büki Lajos (középen) és Szeghalmi Balázs (jobbra) látható, a kötet első bemutatóján, családi és baráti körben, Győrben. A beszélgetést Németh Tibor (balról) történelem szakos tanár vezette.

Szeghalmi Balázs Gyűlölet nélkül – 1956 hősének, Büki Lajosnak a története című kötetét 2025. június 12-én, csütörtökön, 17 órakor, a Kisfaludy Károly Könyvtár Muzeális gyűjteményében mutatják be a 96. Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok keretében, a beszélgetőtárs Biczó Zalán lesz.

SzaSzi
Fotók: Molcsányi Máté