A kiállítás egy „reflexív, elgondolkodtató és játékos utazásra hív” az ajánló szerint. És valóban, hiszen a fotók, amelyek Czika Mátyás fotográfus alkotásai, Nong Bua-ba, egy Közép-Thaiföldi faluba kalauzolnak bennünket – a közösségi élet apró, mégis fontos pillanataiba is betekintést engedve.
A megnyitón magával ragadó táncos előadást láthattunk a RIVER Creative Dance Academy előadásában. A gyönyörű zenén és mozdulatokon keresztül kicsit mi is részesévé válhattunk az utazás élményének.
A kiállítás célja, hogy segítsen elmozdulni az egzotikumként értelmezett kultúrafelfogástól, és egy sokrétegűbb, emberközpontúbb szemléletet kínáljon – minden korosztály és érdeklődő számára.

Süli Amarilla Luca tánctanár és Bécsben egyetemi hallgató. Ő a lelke az egész kiállításnak, amelyhez egy rendezvénysorozat kapcsolódik előadásokkal és workshopokkal.

Mesélnél arról, hogy mit tanulsz a bécsi egyetemen?

Az Universität Wien Bildungswissenschaft, azaz Oktatástudomány elnevezésű mesterszakán tanulok. Telitalálatnak bizonyult számomra a választás, mert ez a szak teljes egészében az oktatásról, tanulásról, nevelésről és közösségépítésről szól. Ezek a témák már gyerekkorom óta foglalkoztatnak, felnőttként pedig csak fokozódott ez az érdeklődés. Mivel osztrák érettségim is van, elég kézenfekvőnek tűnt kint tanulni Bécsben. A mostani kutatási témám, amit nagyon közel érzek magamhoz: a generációkon átívelő képzés.

Miért kezdted el az egyetemet, hiszen profi táncos vagy, aki már a saját tánciskoláját vezeti?

Valójában egyszerre történtek a dolgok. A Bécsi Egyetemen 2019-ben kezdtem el tanulni, és ezzel párhuzamosan végeztem Budapesten a Táncpedagógusok Országos Szövetségének tanfolyamát, amelynek keretében modern tánc oktató lettem. Régóta szerettem táncolni, már tanítottam is. Tudtam, hogy az életem része lesz a tánc. De sokkal gazdagabban képzeltem el a jövőmet annál, hogy csak egy dologgal foglalkozzam. Vonzott az egyetemi élet, és hogy egy kicsit elmélyüljek az elméletekben. Szerettem volna még tanulni. A két képzés ráadásul jól kiegészítette egymást. Most is megkönnyíti az elméleti tanulást, hogy közben a gyakorlati életben is aktív vagyok.

Mit jelent számodra a közösségépítés?

Számomra ez a fő „miért”, a fő ok, ami mindig is inspirált, hogy bármibe is belefogjak. Mindig imádtam a közösségi létet. Ez a célom és misszióm. Mert hiszek abban, hogyha több ember összejön, akkor valami olyasmit hozhatnak létre együtt, amire külön-külön soha nem lennénk képesek. És meg tudjuk osztani a kihívásokat és az élményeket, amikor egy projekten dolgozunk együtt. Ez szerintem egy új remény.
Az édesanyám és a nagymamám, aki most 94 éves, mindig nagyon sokat meséltek nekem az életükről. Amikor a generációk között ki tud alakulni egy érdemi diskurzus, arról, hogy mit is jelent az élet, az szerintem annyira izgalmas és reményteli. Ezt szeretném biztosítani a mi közönségünknek és közösségünknek, a találkozás lehetőségét. Megadni az önkifejezés lehetőségét, miközben megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját.

Honnan van benned ez az elhivatottság, ami miatt létrehoztad a Flow Generációt? Mi mindent álmodtál bele ebbe a névbe?

Akkor újra meg kell említenem a nagymamámat, aki egy igazi jelenség, egy egészen különleges karakter. Ritkán találkozni olyan emberrel, aki ennyire szenvedélyesen, ennyi lelkesedéssel tud élni. És ezt makulátlanul át tudta adni nekem. Megtanultam tőle, hogy mit jelent szeretni egymást, tanulni egymástól, hogy mit jelent a tanulás szeretete… És azt is, hogy mit jelent létrehozni dolgokat, hogy tenni kell az álmainkért, s nem csak várni, hogy az ölünkbe pottyanjon mindaz, amit szeretnénk. Úgyhogy neki is köszönhető, hogy mindig bennem volt az az elhivatottság, hogy közösséget teremtsek magam körül, és átadjam a tanulás szeretetét, ami engem lelkesít.
A Flow Generációban olyan embereket szeretnék összekapcsolni, és olyan formában, hogy megvalósulhasson az áramlás, a tanulási folyamatok, az élmények, amikor engedjük, hogy jó értelemben együtt ússzunk, hogy megmaradjon a lendület.

Ez a metafora a River névhez is erőteljesen köthető – szeretek játszani ezekkel a szimbolikákkal. A Flow Generáció számomra az az átfogó kép, amelyben mindenkinek jut egy kis csepp. Ezt álmodtam bele, hogy ezen a közösségen keresztül össze tudjanak kapcsolódni egymással az emberek, és átélhessék a flow élményt, az elméleti hátterével együtt – a közös alkotáson keresztül. És természetesen rengeteg tervem van a jövőre nézve.

Hogyan voltál képes ennyi idősen ennyi mindent megteremteni magad körül?

Valahol elvártam, és mai napig el is várom magamtól, hogy megugorjam azt a szintet, amit kitűzök. Már az iskolai tanulmányaimban magasra tettem a lécet. Kitűnő tanuló, iskolaelső voltam, úgyhogy már az iskolai szocializációmban megalapozódott ez a mentalitás. Hozzászoktattam magam, hogy nemcsak kitűzöm, hanem valóban el is érem a céljaimat. Most már természetes számomra, hogyha a csapatunkban születik egy jó ötlet, akkor azt mondom, igen, csináljuk. Anélkül, hogy elővennénk a „klasszikus” mintákat, hogy de jaj, mi minden sikerülhet félre.
Úgy állok hozzá, hogy igenis menni fog. Hiszen nem vagyok egyedül, hiszen itt van körülöttem rengeteg csodálatos ember, aki szintén osztja ezt a nézetet, és hajlandó tenni, hogy létrejöhessenek dolgok, hogy különleges élményekben lehessen részünk, hogy megvalósíthassuk az álmainkat.
Hogy ennyi idősen…? Sokszor érzem úgy, hogy egy öreg bölcs lelke veszett el bennem. Valójában nem érzem úgy, hogy túl fiatal lennék ahhoz, amit csinálok. Inkább csak megyek az árral, ami bennem van, és hallgatok rá. Hagyom, hogy a belső flow vezessen.

Az Interkulturális Szálak című kiállítás a Sustainable Community Development Network 2024 nemzetközi kutatási programjának tapasztalataira épül. Erről kérdeztem dr. Makkos Anikó egyetemi docenst (Széchenyi István Egyetem ‒ Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar ‒ Nemzetközi Tanulmányok és Kommunikáció Tanszék).

Hogyan alakult ki a program arculata, amely itt a kiállításon is helyet kapott?

Amikor elkezdtünk dolgozni Nong Bua-ban, akkor találtunk egy metaforát, amely alkalmas összekapcsolni a különleges helyszínt és az ottani élményeket egyetlen szóban. A méhkas képes kifejezni azt a magas fokú szervezettséget és fenntarthatóságot, amit ott tapasztaltunk az emberi közösségben. Több ponton láttunk szép példákat, erre alapoztuk a projektünket.
Ennek eredményeképpen egy minősített applikáció és az itt látható angol nyelvű kiadvány született. Ez utóbbit a turisták és a helyi kisiskolások számára készítettük, egyéves munkával. A célja az, hogy a mesés történeteken keresztül láthassunk rá a helyi értékekre, a gyerekek jobban tudjanak kapcsolódni a saját kultúrájukhoz, lássák kicsit kívülről is a saját világukat. Az idelátogatók felé pedig egy buzdítás a fenntartható turizmus megvalósítására. Azt tervezzük, hogy QR-kóddal is beolvasható lesz, és így tudjuk kiküldeni a helyi közösségeknek. Így mindenki fel tudja használni a saját érdeklődésének megfelelően. Nagyon örülünk, hogy a kiállításon ez a munka most fizikálisan is meg tud jelenni.

Hogyan kerültetek kapcsolatba Süli Amarilla Lucával és a Flow Generációval?

Az egyetemen dr. habil. Bánhidi Miklós kollégánk szervezte a thaiföldi utat, az egyetemi kapcsolatrendszeren keresztül. Én ott ismerkedtem meg ezzel a diákközösséggel, akik jórészt Miklós korábbi és jelenlegi tanítványaiból kerültek ki. A River Creative Dance Academy tagjai több helyen is felléptek az utunk során, ezzel is gazdagítva a létrejött találkozásokat.

Az Interkulturális Szálak című kiállítás meghosszabbítva, egészen nyár végéig megtekinthető a Generációk Művelődési Házában. A kiállításhoz folyamatosan különböző programok kapcsolódnak.

Szabados Éva
Fotók: Szabados Éva

Fotógaléria: Interkulturális Szálak – interaktív kiállítás a Generációk Házában

Szabados Éva fotói

10 kép