Farkas Béla 1903. április 10-én született a Komárom megyei Nagyigmándon, egy szegény cigány család sarjaként. Édesanyja varrónőként dolgozott, édesapja, Farkas Gábor zenész volt, cimbalmosként működött egy cigány zenekarban. 1910 körül a család Győrbe költözött, a Kossuth Lajos utca 94. szám alá.

Farkas Gábor a fiát hegedűművésznek szánta, de az első világháború kitörése keresztülhúzta ezt a tervét. Az apát behívták katonának, és csak 3 évnyi hadifogság után tért haza. A támasz nélkül maradt édesanya, aki három leánygyermekével együtt szövőnőként dolgozott, kénytelen volt kenyérre cserélni fia hegedűjét, az ifjú Béla pedig kitanulta a cserepes mesterséget, és az Ágyúgyárban kezdett el dolgozni.

Akkoriban történt, hogy a gyárban dolgozó orosz hadifoglyok felkeltették az érdeklődését: a katonák a szabadidejükben hangszereket készítettek. Farkas Béla elhatározta, hogy megpróbál egy új hegedűt készíteni magának.

A történetről a Kisalföld 1957. január 20-i számában olvashatunk:

Farkas Béla első útja Pestre vezetett, ahol Bárány Dezső aranykoszorús hegedűkészítő mester segédje lett. Dolgozott ezenkívül Debrecenben Tanczer Györgynél, itt kollégája volt Mándy Zoltán, aki 1930-ban kivándorolt, és sok év múlva felkereste őt Rio de Janeiróból keltezett gratuláló levelével. Pécsett Lenhardt János hangszerkészítő tanítványa volt.

Majd európai tanulmányútra indult, hogy tökéletesítse tudását: járt többek között Olaszországban, Németországban, Ausztriában és Hollandiában.

Az 1920-as években Kaposvárra költözött, ahol megismerte későbbi feleségét, Denk Évát. Kaposvár egy fontos állomás volt az életében, egy ottani kiállításon kapott először kitüntetést, aranyéremmel díjazták hegedűit.

Aranyérmes kitüntetés, 1929. szeptember 2. (a képet Kelemen György készítette, és fia, Kelemen Miklós engedélyével tesszük közzé):

Uj-Somogy, 1929. szeptember 8.:

1929-ben visszaköltözött Győrbe, és ettől kezdve élete végéig a Kossuth Lajos utca 94. szám alatti kis műhelylakásában lakott és dolgozott. Mindig önálló volt, inast, segédet sohasem alkalmazott. Gépet sem használt, még a durva munkát is kézzel csinálta.

A következő évtizedben hírneve és népszerűsége egyre növekedett, mivel számos hazai kiállításon sikerrel vett részt. Mesterlevelét 1936. május 19-én szerezte meg.

Mesterlevél, 1936. május 19. (a képet Kelemen György készítette, és fia, Kelemen Miklós engedélyével tesszük közzé):

1937. december 1-jén ezüstkoszorús mester lett az V. Országos Kézművesipari Kiállításon.

Ezüstkoszorús kitüntetés, 1937. december 1. (a képet Kelemen György készítette, és fia, Kelemen Miklós engedélyével tesszük közzé):

Sok nemzetközi bemutatón, illetve versenyen szerepelt sikerrel. A párizsi (1937) és a berlini (1938) világkiállításról egyaránt kitüntetéssel tért haza, New Yorkban pedig aranyérmet nyert munkáival. Farkas Béla Adolf Hitlernek is készített hegedűt.

Somogyi Ujság, 1939. augusztus 13.:

A második világháború alatt ideiglenesen szünetet tartott a munkában nyersanyaghiány miatt. A következő jelentős év 1957-ben jött el, amikor meghívást kapott a belgiumi Liége városában megrendezésre kerülő vonósnégyesek nemzetközi versenyére.

Kisalföld, 1957. augusztus 8.:

Kisalföld, 1957. május 26.:

106 mester indult a versenyen, és 36-an jutottak be a döntőbe, köztük Farkas Béla is. 1958 szeptemberére pedig meghívták az eredményhirdetésre, ahol a 3. díjat nyerte el.

Egyidőben foglalkozott a gondolattal, hogy iskolát nyit Győrben a hegedűkészítő tanulók számára, mert félt, hogy kihal Magyarországon a nagy múltra visszatekintő mesterség, de terve sajnos nem vált valóra.

Népszabadság, 1957. augusztus 31.:

1963-ban újabb megtisztelő felkérést kapott: a világhírű amerikai zsidó hegedűművész és karmester, Yehudi Menuhin számára készíthetett hegedűt.

Kisalföld, 1963. február 24.:

A mester a hegedű oldalát faragja (Magyar Hírek, 1963. április 15.):

Ekkor kereste fel őt Mándy Zoltán gratuláló levelével (Kisalföld, 1963. május 22.):

De mitől is váltak világhírűvé Farkas Béla mesterhegedűi? Hangszereinek jellemzője az aprólékos, szép famunka, a jellegzetes Farkas-féle fedlap és hátlap, a finoman kiugró perem kialakítása. Másik sajátossága a felhasított végű (szárnyas) gerenda, mellyel dúsabb és nagyobb hanghatást, valamint a húrok közötti kiegyenlítettebb hangzást lehetett elérni. Különleges volt a hangszerek színe is, amely a nemes sárga vöröses árnyalatainak színskáláján mozgott. És persze minden hangszerkészítő vallja, hogy a fának lelke van, amit meg kell találni…

Az 1957. december 10-i Esti Hírlapban olvashatjuk „A győri Stradivarius” című cikkben:

Farkas Béla 1944-ben készült hegedűje (a fotó tulajdonosa, jogkezelője a Zenetörténeti Múzeum):

Minden sikere ellenére Farkas Béla szegény maradt élete végéig. Csak akkor dolgozott, ha alkotókedve csábította rá. Ha valamelyik új művének hangja nem nyerte el a tetszését, azt inkább a tűzbe dobta. Ezzel magyarázható, hogy a Farkas-hangszerek majdnem mindig átlagon felül szóltak.

A mester érzékeny fülére jellemző, hogy hegedűinek hangját a rádióban hallva is tévedhetetlenül felismerte. Erről még anekdoták is keringtek.

Népszabadság, 1963. január 23.:

Dolgozott mind Stradivari-, mind Guarneri-formára, de saját, jellegzetes modellt is kikísérletezett, franciásan élesre felhúzott szélekkel, amelynek többek között Mészáros János hangszerkészítő lett a követője. Műveit az évszámon kívül opus-számmal is megjelölte.

Utolsó hegedűje 1969 októberében készült el, és Amerikába került. Farkas Béla 67 éves korában hunyt el, 1970. augusztus 14-én. Az általa készített hegedűk hangjainál helyezték örök nyugalomra a győr-újvárosi temetőben.

Kisalföld, 1970. augusztus 22.:

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Dr. Tímár András: A magyar hegedűkészítés története
Kelemen Miklós: Egy pálya vonzásában:”Én Farkas Béla maradok…”
Győri életrajzi lexikon (szerkesztették: Grábics Frigyes, dr. Horváth Sándor Domonkos és Kucska Ferenc)
Az újságcikkek az Arcanum Adatbázis folyóirat gyűjteményéből származnak. A címlapkép forrása: 
Kisalföld, 1957. május 26., Rigó János felvétele

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.