A kötet a Magyar Mikrokozmosz sorozatban látott napvilágot, a széria célkitűzése szerint a Kárpát-medencei és a világ bármely pontján élő magyarság számára nyit fórumot saját világuk szépirodalmi műveken, szociográfiákon, emlékezéseken, autobiográfiákon, esszéken, történeti és tudományos műveken át kifejeződő felmutatására.

A csend napjai története szerint egy a szerzővel egykorú, hasonló foglalkozású (műfordító) férfi leutazik a hétvégi házába, ahol oly sok órát töltött együtt néhai feleségével. Az egykor kissé csapodár ember időskorára sok mindent megbánt, hogy most átgondolhassa életét, elsősorban a szerelmeit. A maga módján aztán – immár elvi síkon csupán – szerelembe esik a csinos, fiatal szomszéd lánnyal, mielőtt még végleg legördülne számára a lét függönye. „Az emlékek velünk élnek tovább. Ferenc már évek óta velük tölti az éjszakáit. Éjfél után jönnek, a pirkadattal felerősödnek, és ő várja őket. Hajnali ébredéskor, amikor felmerül valami a múltból, mint valami memoritert, megpróbálja rögzíteni. És ha éppen csak egy mozzanat bukkan fel, azt is megragadja, mélyíti, szélesíti. Életben akar tartani mindent, ami volt. Embereket, tájakat, utcákat, egy fasort, egy kertet, az öreg körtefák alatt a hullott gyümölcsöket, amiket már kikezdtek a darazsak, csillagos augusztusi estéket, a pelék éjszakai futkosásának dobaját a padlás deszkáin… És a nőket. Akiket szeretett, és akik szerették.”

Szakonyi Károly a kötetről korábban elmondta, hogy a koronavírus-járvány első szakaszában írta, és hogy a bezártság segített neki elmélyedni a múltban. „Az én koromban az ember amúgy is örökké a régi emlékekkel foglalkozik, szinte újraéli az életét.” Úgy gondolja, az az igazán fontos a számára, hogy megírhatta A csend napjait, hogy kinyomtatták, „és majd rátalálnak. Most vagy valamikor.” A Nemzet Művésze címmel kitüntetett szerző már korán tudta magáról, hogy írni akar, és arra is hamar rájött, nem a költészet az útja, neki sokkal inkább a „leírás” a sajátja. „A költő hamar teremt, úgy is mondhatnám, hogy a költészet vertikális dolog, az lentről, bentről jön. A próza inkább horizontális: ahhoz tapasztalat kell.”

Az 1931-ben, Németh Károly néven született Szakonyi Károly novellistaként indult, de aztán elbeszélései, regényei mellett sorra mutatták be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzottak el rádiójátékai, és az 1970-es évektől kibontakozott gazdag tárcaírói munkássága. Tevékenyen részt vett az irodalmi élet szervezésében is, többek közt a Kortárs, az Új Idő és a Lyukasóra szerkesztőbizottságában. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia Színházi Tagozatának alapítója (2013 elején kilépett a szervezetből).

Szakonyi Károly A csend napjai című kötete kölcsönözhető a győri könyvtár gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, magyarnemzet.hu, fidelio.hu, Wikipédia