A révfalui híd helyéről az 1296-ban kiadott kiváltságlevél tesz említést, amely vámmentességet adott a Győrrel való közlekedésre, sőt megengedte saját gyalogrév használatát.

1873-ban 12 hajón nyugvó híd bonyolította le a gyalogosforgalmat, amelynek a középső része szétszedhető volt a vízi közlekedés megoldására. A tél beálltával a hidat szétszedték, és a Rábcára vontatták. A költséges hajóhíd fenntartása a várost arra késztette, hogy a századfordulót követően a győri Hets Testvérek ács munkavállalkozó cégét megbízzák egy állandó jellegű fahíd megépítésével a gyalogosforgalom számára.

1903-ban, a révfalui vízmű elkészültével, 300 milliméteres főnyomócsövet szereltek a hídra, így a vízmű 65000 Kr-val járult hozzá a hídépítés költségeihez. A cölöpjármok aránytalanul magasak voltak, ezért hívták „Kecskelábú” hídnak. Révfalu község és Győr város vezetői között egy állandó híd megépítésének gondolata már 1895-ben felmerült. Az építés azért maradt el, mert a költségekhez Révfalu nem a város által kívánt összeggel akart hozzájárulni. 1911-ben újra előkerültek az építési tervek, de a pénzügyi nehézségek és az első világháború kitörése miatt ismét nem készülhetett el a híd.

1925-ben a magyarországi városok külföldi kölcsönt kérhettek az országos költségvetéstől. Győr is kért a hitelből, és ebből a sok egyéb beruházás mellett az új révfalui vashíd is megvalósult. A kerületet a belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd létesítését közlekedési, demográfiai és városfejlesztési célok indokolták. Az építési munkálatok 1926 augusztusában kezdődtek, az elkészült hidat 1928 júliusának rekkenő hőségében adták át a forgalomnak. A hidat erre az alkalomra díszbe öltöztették. Mindkét hídfőnél két-két árbócon az ország és város színeiben zászlókat lengetett a szél. A Duna-hídnak 1928-ra való elkészülte Révfalu fejlődését szervesen Győrhöz kapcsolta.

A Dunántúli Hírlap nagy lelkesedéssel és reménnyel telve számolt be az új híd elkészültéről: „Révfalu bizony csak falu volt ezideig a városiaknak, de még a torony alatt is – valljuk be – a legutolsó évekig elég mostohán bántak vele. A csatornázás, vízműhálózat adta meg az első lépést a városrész újabb, igazán városias fejlődése felé. Most, a híd megnyitása után, bizonyosra vesszük, hogy ez a fejlődés újult erővel indul meg – legelsősorban talán az építkezések terén – ami azután magával hozza az élet minden vonatkozásában a haladást. Ezért örülünk ma a hídnak, ezért tekintünk karcsú íveire büszkén, reménységgel és szeretettel, mert oly sokat várunk tőle.”

A folyóirat és a képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Győri Hírlap 1928. május 26-i lapszáma megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom: Győri Hírlap, 1928. május 27. 12. o.; Galgóczi József, Mentes Zoltán: Győr‒Moson‒Sopron Megyei Hidak Története, Győr, 1993. 39‒41. o.; Dunántúli Hírlap, 36. évf., 161. sz., (1928. július 18.) 1. o.