Győr zsidó lakóinak aránya a trianoni területek többi törvényhatósági jogú városához képest magasnak mondható: Budapesten kívül csak Miskolcnak és Komáromnak volt nagyobb arányú zsidó lakossága. A városban neológ és ortodox hitközség is működött, a neológok rabbija 1935-től Róth Emil, az ortodox hitközséget Synders Bernát vezette.

A zsidóknak minősítettek jogegyenlősége már a zsidótörvényekkel megszűnt, de helyzetük Magyarország 1944. március 19-es megszállásával változott meg drasztikusan. 1944. április elejétől május közepéig több összeírást is elrendeltek, számos szakma gyakorlásától eltiltották őket, és 1944. március 29-én elfogadták a zsidók megkülönböztetését szolgáló rendeletet. Március 31-én meg is jelent. A Győri Nemzeti Hírlap április 2-án címlapon közli a hírt: a zsidók kötelesek 10x10 centis, kanárisárga, hatágú Dávid-csillagot viselni, amit nem lehet boltban vásárolni, hanem az érintetteknek kell elkészíteniük és felvarrniuk. Az újság április 4-i száma közli az újabb rendeletet, miszerint bevezetik az egységes csillagot, de ez csak később készül el, ezért 5-től mindenkinek saját készítésű csillagot kell hordania. Szintén március 29-én rendelték el a távbeszélő készülékek és a rádiók összeírását és beszolgáltatását. Később korlátozták az utazásukat is.

A zsidók gettóba zárására 1944. április 28-án adtak ki nyilvános rendeletet, amely kimondta, hogy a 10.000 főnél nagyobb lélekszámú településeken a zsidóknak a számukra kijelölt házakba vagy utcákba kellett költözniük. De hová telepíthetnénk Győrött a zsidóságot? ‒ tette fel a kérdést a Győri Nemzeti Hírlap május 4-i száma. Több megoldás is kínálkozott. A cikk szerzője például felvetette, hogy katonai célpontok közelébe kellene őket telepíteni, hátha megvédenék őket az ellenségtől. Ennél reálisabb tervek is születtek.

Koller Jenő polgármester a leghumánusabb megoldást választotta, úgynevezett zsidóházakat hozott létre a belső és a szigeti városrészben lévő házak és utcák átcsoportosításával. Budapesthez hasonlóan háromféle módon lakott házak alakulnak ki: csak zsidók, csak nem zsidók által lakott és vegyesen lakott épületek. A május 9-re keltezett rendelet utasításai szerint a zsidók kötelesek voltak kiköltözni a főútvonalakról és néhány más utcából, hogy ezek a területek teljesen zsidómentesek legyenek. A zsidó lakosságnak el kellett hagynia a Kossuth Lajos, a Szent István, a Baross, a Weisz Jenő (ma Bartók Béla), a Simor, a Kazinczy, az Árpád, a Megyeház (ma Liszt Ferenc), az Erzsébet (ma Bécsi kapu), a Jedlik, az Iskola, a Munkácsy, az Újkapu, az Újvilág, a Varga, a Vörösmarty, az Attila, a Csaba, a Zrínyi utcákat és a Széchenyi teret, illetve az említett utcák házait. Győrszigetbe telepítik őket, ahol amúgy is magas a zsidók aránya. 570 körüli szoba állt így rendelkezésre, vagyis egy szobára átlag 4 ember jutott. A költözést május 15-én, a reggeli órákban végre kellett hajtani, és 12 óráig a kiürítést jelenteni a Teleki utca 38-as lakáshivatalban. Május 23-án jelent meg a belvárosi zsidó házak listája. Javában folyt a költözködés, amikor Jaross Andor belügyminiszter bejelentette, hogy a győri megoldás nem megfelelő, és elrendelte a gettó felállítását.

A szigeti városrész Duna, Rábca és Bercsényi liget által határolt területét jelölték ki gettónak. Május 31-én, 20 órai hatállyal minden sárga csillag viselésére kötelezett zsidó köteles nemre, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül a már meglévő zsidóházakba vagy zsidó iskolába és imaházba költözni, aki nem tartja be a határidőt, azt internálják. Mentességet kaptak a keresztény házasok, a megkeresztelkedettek, a súlyos rokkantak, valamint a harctéri és kommün elleni harcok hősei. A gettóba kb. 5000 főnek kellett tömörülnie, személyenként 50 kg-os csomagot vihettek magukkal. 430 szobában eddig is 12.000 fő lakott, és még további 3500-at kellett elhelyezni, vagyis minden szobára 10 ember jutott.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Nemzeti Hírlap 1944. május 24-i lapszáma megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Bartha Annamária

Forrás: Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 24. 2. o.; Nagy István: Quiritatio Sikoly. A Győri zsidóság tragédiája (1938‒1945).

A kép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző / tulajdonos megnevezésével itt található: FORTEPAN / Fortepan.