Miért választotta ezt a korszakot? Hogyan kötött ki ennél a témánál?

Korábbi munkáim során alakult ki az az érzésem, hogy ez a városunk életében fontos szerepet játszó időszak feldolgozása hiányos. Néhány éve, amikor a győri monográfia szerkesztőbizottsága megbeszélésre hívott össze több neves helytörténész mellett aktív helyi kutatókat is, a megbeszélés megerősítette a fenti véleményemet. A város vonatkozásában az 1850–1867 közti majdnem két évtized történetét részletesen még nem kutatta senki, maga az alapkutatás hiányzik. Ez motivált arra, hogy alaposabban foglalkozzam a témával.

Mi az oka annak, hogy ez a korszak mostohábban kezelt Győr esetében a kutatás szempontjából?

A történelmi közvélekedés szerint ezt a korszakot a politikai élet passzivitása jellemezte. Annyit mondunk gyakran leegyszerűsítve: egy „alkotmány nélküli” időszak, egy megszállt ország, sok sértéssel, nehézséggel. Ez egy keserű időszak volt. Az ilyen borús történelmi éra iránt talán kisebb az érdeklődés.

Források tekintetében mennyire gazdag ez az időszak?

Nem panaszkodhatunk, bőven akad forrás. A korabeli közigazgatást nagyrészt az osztrák hivatalnokok irányították, az egész ügymenetkezelés is osztrák mintára, a rájuk jellemző precizitással zajlott, így gazdag levéltári anyag áll a rendelkezésre.

Győr életére mennyire jellemző az országos tendencia? Vannak-e a keserűség mellett előremutató, biztató jelek, törekvések a város jövőjét illetően?

Győr és a megye lakossága is nagyon keserűen élte meg ezt a másfél évtizedet. Ahogy a kötet címe is sugallja, egy küzdelmes korszak volt, ugyanakkor egy a kereskedelem számára virágzó, kiteljesedő időszak. Tulajdonképpen 1848 előtt a gabonakereskedelem már jelentős fejlődést ért el. A vizsgált korszakban, a lehetőségek jó kihasználásával, a győri gabonakereskedelem volumene megelőzte Pest városát is, és az országban az első helyre került. Ehhez kellettek a helyi gabonakereskedők, kellett a város hozzáállása, kellett a kikötőnek az állandó jellegű fejlesztése, kellett a piacok fejlesztése. A sikerhez szükség volt arra, hogy a város befogadó legyen, és a helyiek aktivitását erősítendő Győrbe jöjjenek a délvidéki és a pesti kereskedők is. Hihetetlenül intenzívvé vált ez az ágazat, abszolút a fejlődés jellemezte a győri országos vásárokat. Ehhez járult hozzá a közlekedésben végbement forradalom. A gőzhajók elterjedése, a vasútvonal kiépülése eredményezte, hogy hajóval olcsóbban, vonattal gyorsabban szállították a gabonát. Ebben a fejlődésben nagy lehetőség rejlett, és a város, valamint a kereskedelem humán résztvevői jól használták ki a potenciált.

Az ezt követő korszakban Győrt már mint iparvárost említik, jellemzik. Mi ennek az oka?

Ezekről az okokról is írok a könyvben. Tulajdonképpen a gabonakereskedelem virágzása néhány évet jelentett, a vizsgált időszak végére már a hanyatlás jellemző. Talán nem is annyira hanyatlásról kellene beszélnünk, hanem a fejlődés megállásáról. Tulajdonképpen a geopolitikai adottságaink miatt állt be ez a megtorpanás. A főváros jobban fejlődött, Pest-Buda adottságai kedvezőbbek voltak ahhoz, hogy a gabonát az ottani Duna-parton felállított malmok segítségével megőröljék, vagyis nagyobb hozzáadott értéket tudtak elérni. A malmok felállításához Győrben is lett volna lehetőség, ha elegendő víz állt volna rendelkezésünkre. Tudom, paradoxonnak hangzik a három folyó városában a vízhiányra hivatkozni, de itt, Győrött a folyópartjainkat teljes egészében kihasználtuk, a három folyó belvárosi szakaszát elfoglalta a hajókikötő. Egyszerűen nem lehetett már oda malmot építeni. A városon kívül felépítendő malmokhoz pedig hiányzott a közút és a vasút. Tulajdonképpen ezzel tudta a főváros visszavenni a vezető szerepet. Ha a vasútvonalak kiépülése felől nézzük, Pest-Buda azért is került kedvezőbb helyzetbe, mert a kormányzat úgy fejlesztette a vasútvonalakat, hogy azokkal Bécs rovására Pest kerüljön jobb helyzetbe.

Ebből a nézőpontból – a fejlődési lehetőségeket tekintve – nem is tűnik olyan tragikusnak Győr akkori helyzete… Mennyire foglalkozik a „borongós” tényekkel a kötetben?

Természetesen nem csak a fejlődésre koncentrálok, úgy hamis képet kapnánk. A fejlődés bemutatása viszont rámutat, hogy mennyire ambivalens ez a korszak. A magyar történetírásban egy nagyon negatívan ábrázolt képet kapunk, de azért mindennek két oldala van. Így tulajdonképpen egy kicsit sikerül lerombolni a negatív sztereotípiát is. Szerepel a könyvben a városi municípiumoknak, az önrendelkezésnek, a megyei önállóságnak az elvesztése, a helyi közigazgatás kiüresítése, az adózás, a katonáskodás osztrák mintájú átalakítása, az 1850-es évek megtorlásai is, tehát a negatív oldal is bemutatásra kerül. Fontos megemlíteni, hogy a kereskedelmi fellendülés mellett még más jelentős fejlődésnek is tanúi lehettek az akkor élők. Látni kell ezt például az oktatásban, ahol olyan reformokat vezettek be (érettségi vizsga), amelyek máig érvényesek. Ekkor kezdeményezték a tárgyi emlékeink gyűjtését, a győri múzeum megalapítását is. Fontos változást jelentett az új iparrendtartás is, amely lehetőséget adott a feudális, patriarchális céhrendszerrel való szakítással. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyarokra kényszerített oktatási rendszer végül is előnyöket hozott, fejlődést jelentett, hiszen az osztrák oktatási rendszer előrébb járt, egy picivel fejlettebb nyugati kultúrát próbáltak itt megalapozni, igaz, ehhez anyagi segítséget nem adtak.

A kutatás során esetleg volt-e olyan, ami meglepte, ami újdonságot jelentett?

Nagy öröm a győri kereskedelem vezető mivoltáról beszélni, ugyanakkor azonban szóba kell hozni, hogy valós-e az, hogy ez mennyire volt csak közvetítő jellegű. Úgy gondolom, hogy erről a kereskedési formáról csak akkor beszélhetünk, ha valóban pusztán az áru átadásáról van szó, ha már valami értéket tesznek hozzá, akkor az fejlettebb kereskedési forma. A győriek sok magtárat építettek fel, ahol tárolták a gabonát, ezt pedig tekinthetjük hozzáadott értéknek, hiszen csak akkor nyitották meg a magtárakat, amikor emelkedett a gabonának az ára. Tehát ily módon ez nem egyszerűen közvetítő kereskedelem. A másik fontos fejlődés a városban a közlekedés, a vasúti szállítás elterjedésének egész Európa életére gyakorolt hatása.

A 96. Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok keretében Torma Attila Küzdelmes korszak és virágzó kereskedelem – Győr társadalma 1850–1867 között című, a győri könyvtár kiadásában megjelenő kötetéről többet is megtudhatnak 2025. június 14-én, szombaton, 16 órakor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében. A kötet szerzőjével kapcsolatos korábbi írásaink itt, itt, itt, itt, itt, itt, interjúnk pedig itt olvashatók magazinunk honlapján.

SzaSzi
Portréfotó: Vas Balázs

A cikkben (és a kötetben is) szereplő képeslapok elérhetők és letölthetők a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.