Az utca eredeti neve Rábaszer volt, amelyet a Rába melletti fekvésétől kapta. 1910-ben vette fel Zechmeister Károly (1852‒1910) nevét, aki a város egykori polgármestereként jelentős szerepet játszott abban, hogy a 19. század végén Győr gazdasági életét a válságból kivezette, és az elvesztett gabonakereskedelem pótlására új utakat nyitott a nagyipari és gyáripari fejlődésben. A város közgyűlése 1948-ban Fürst Sándorról (1903‒1932), a magyar munkásmozgalom mártírjáról nevezte el az utcát, aki 1926-tól haláláig az illegális Kommunista Pártnak volt a tagja. 1990-ben kapta vissza a Zechmeister Károly nevet.

A korabeli képeslapok tanúsága szerint a 19. század végétől vasúti vágányok, álló tehervonatok, pöfékelő mozdonyok, raktárépületek és sínek uralták a Belváros ezen részét. Győr gabonakereskedelmének virágzása idején a hajók idáig hozták fel áruikat, és innen irányították, szállították tovább azokat. Ekkor az egész utca szinte csupán magtárházakból állt, és csak később, a századforduló táján kezdték azokat lakásokká átalakítani.

1836-ban kezdődtek meg a tárgyalások egy Bécset és Győrt összekötő vasútvonal építéséről. Emellett felmerült az is, hogy Győr kikerülésével Gönyűig építenének vasutat, ami akkor a Mosoni-Dunán a vízi kereskedelemben az utolsó biztonságos kikötőnek számított. Azonban a Bécs‒Győr vasút építése 1840-ben megakadt, 1846-ban csak a Bécs‒Bruck szakasz valósult meg. Csupán 1853-ban folytatódtak a munkálatok. 1855 karácsonyán adta át az Osztrák‒Magyar Államvasút-Társaság a Brucktól Győrig tartó szakaszt is a forgalomnak. Ez az időszak még a győri gabonakereskedelem fénykora volt, sorra épültek a magtárak a Mosoni-Duna mentén. A Dunán Győrig, esetleg a Rábán is szállított terményeket a kikötőkből, hajóállomástól szekerekre rakva továbbították a Vásártéren kialakított vasútállomáshoz, hogy ott tehervagonokra rakják őket.

Az 1860-as évektől a további vasútvonalak építésével Pest vette át a vezető szerepet a kereskedelemben, Győr fokozatosan hanyatlani kezdett. Az 1870-es évek elején a város támogatta a Győr‒Ebenfurti vasút létrehozását, melytől újabb piacot reméltek. Azonban 1874-ben mégsem engedélyezték az épülő vasút számára, hogy a belvárosban, a Gabonavásártér vagy a Honvéd liget területén állomást létesítsenek. Végül az államvasúttól másfél kilométerre, Nádorváros területén, a Kálvária út végén épült fel a GySEV pályaudvara. 1876-ban ezen a vonalon is megindult a forgalom, de a várva várt fellendülés mégis elmaradt.

Magánvállalkozóként Back Hermann malomtulajdonos 1885-ben kérte az általa létesítendő győri városi közúti vasút engedélyeztetését, melyet 1886-ban a város vezetősége elutasított, mivel a belváros szűk utcái ezt a terhelést nem viselték volna el, valamint állami pénzből tervezték a Mosoni-Duna partján a szárnyvasutat megvalósítani. Végül 1888 augusztusára épült meg a Duna-parti szárnyvasút, amelyet hamarosan át is adtak a forgalomnak.

A címlapon látható képeslapok és a folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a képeslapok (itt és itt), valamint Győri Közlöny 1891. május 14-i lapszáma megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom: Győri Közlöny, 1891. május 14. 4. o.; Tomaj Ferenc: Győr utcái és terei In.: Arrabona – Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967) 340. o.; Sáry István: Győr és a vasútak. In.: Győri Tanulmányok Füzetek 6. (Győr, 2001.) 5-16. o.