Egyrészt másodszor rendezett Párizs újkori olimpiát, másrészt a szervezőbizottság – túllépve az I. világháborús politika hullámain – a vesztes országokat is meghívta az olimpiára, szemben az 1920-as antwerpenivel, így az olimpiai zászló tényleg az öt kontinens békés versengését szimbolizálhatta.

A nyári olimpia labdarúgótornájára meghívásos alapon lehetett kijutni. A szervezőbizottság Magyarországot és Törökországot is meghívta. Németország – a Ruhr vidéki feszült helyzet miatt – visszautasította az invitálást, Anglia is távol maradt, a portugálok a torna kezdete előtt visszaléptek, ennek ellenére 22 együttes részt vett a megmérettetésen. Ez volt az első igazi futball világtorna, ahol Uruguay csapata bebizonyította, hogy Európán kívül is van már igazi labdarúgó-kultúra, holott azelőtt az öreg kontinensen alig sejtette valaki, hogy Dél-Amerikában egyáltalán létezik labdarúgás.

A verseny egyenes kieséses rendszerben zajlott, azaz a csapatokat párokba sorsolták, és a párharc győztese továbbjutott a következő körbe. Ha a mérkőzés a rendes játékidő végén döntetlenre állt, úgy következett egy kétszer tizenöt perces hosszabbítás. Amennyiben ez után sem született győztese a mérkőzésnek, a párharcot egy későbbi időpontban újrajátszották. A magyar labdarúgócsapattól sokat várt a hazai közvélemény. Kiss Gyula, a szövetségi kapitány által összeállított válogatottban egyaránt helyet kaptak az akkori magyar „amatőr” liga sztárjai, valamint a külföldön már profi (vagy legalábbis félprofi) körülmények között szereplő hivatásos focisták is.

Nem egyértelmű azonban, hogy a hazánkat képviselő labdarúgók neveit felsoroljuk, ugyanis némely tudósításban (és később a Magyarok az olimpiai játékokon című 2000-es kiadványban) a focisták hivatalos nevezési listája szerepel (Aczél József, Barna József, Biri János, Faludi György, Fogl II. Károly, Gárdos Béla, Hires Ferenc, Jeney Rudolf, Mándi Gyula, Ormai Gábor és Patai Zoltán), míg a Nemzeti Sport által közölt összeállítás szerint a Biri János, Fogl II. Károly, Mandl Gyula, Orth György, Guttmann II. Béla, Obitz Gábor, Braun József, Eisenhoffer József, Opata Zoltán, Hirzer Ferenc, Jeny Rudolf összetételű csapat állt fel. A labdarúgók többsége hivatalosan egy korábban, de zömmel (Mándi és Hires kivételével) később sem használt magyarosított néven vett részt a tornán, ami némileg megnehezítette azonosításukat az európai fociban amúgy képben lévő nézők és szakértők számára is. (Az azonosítást segítendő, a képen balról: Fogl II. Károly, Patai / Opata Zoltán, Hires / Hirzer Ferenc, Jeney / Jeny Rudolf, Aczél / Eisenhoffer József, Gárdos / Guttmann II. Béla, Mándi / Mandl Gyula, Ormai / Obitz Gábor, Barna / Braun József, Faludi / Orth György, Biri János (guggol), valamint Kiss Gyula szövetségi kapitány)

A magyar csapat mindenesetre nagy reményekkel érkezett Párizsba. A hazai sajtó biztosra vette a győzelmünket, azt írták, hogy „ezt a futball-tornát a magyaroknak találták ki”. Jól is indult a bajnokság, az első mérkőzésen, május 26-án a lengyelek ellen, a Bergeyre pályán: az első félidőben egy góllal vezettünk, Aczél / Eisenhoffer József egy, Jeney / Jeny Rudolf és Patai / Opata Zoltán két-két gólt szerzett, így alakult ki az 5:0-ás végeredmény.

A második mérkőzésen, május 29-én a magyar gárdát elérte az „egyiptomi csapás”. A Stade-Paris pályáján 3:0-ra kikaptunk az afrikai csapattól, és így csomagolhattunk is. Az egyiptomi csapat már az első félidőben 1:0-ás vezetést szerzett. A korabeli tudósítások és a visszaemlékezések szerint erőtlenül fociztak a magyarok, ráadásul az első félidőben megítélt 11-est Braun / Barna „Csibi” József a felső lécre bombázta. A meccs alatt összesen kilenc kapufát rúgtunk, de egyetlen gólt sem sikerült szereznünk. A második félidőben még két gólt kapva szenvedtünk megalázó, 3:0-ás vereséget. A külföldi lapok megemlítették, hogy még ezen a meccsen is kitűnt a magyarok nagyobb futballtudása és technikai képzettsége – csak éppen az egyiptomiak lelkesebbek, harcosabbak és leginkább gyorsabbak voltak, mint a mieink, valamint a szerencse sem nekünk kedvezett. A hazai sajtó nem volt ilyen kegyes, az egyiptomi csapatot esélytelenként tüntették fel, aki ellen még megalázóbb a vereség, ráadásul mértéken felül hangsúlyozták a faji-etnikai specifikumokat is, de támadták az edzőt és a játékosokat is. A reakciók nem véletlenek, hiszen ez volt az első igazán komoly külföldi kudarca a magyar focinak.

A képeslap és a folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Hírlap 1924. május 16-i lapszáma, valamint a győri pályaudvart ábrázoló képeslap megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom: Győri Hírlap, 1924. május 16. 2. o.; dr. Aján Tamás (Főszerk.): Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2016. Magyar Olimpiai Bizottság [Budapest], 2017. 76-85. o.; magyarnarancs.hu

A labdarúgó-válogatott képe a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.