Korán elköteleződött Thália szentélye iránt?

Igen, édesapám, Karácsony Szilveszter a Győri Nemzeti Színház főügyelője, így egészen kiskoromtól állandó vendég voltam a teátrumban, szorgalmas látogatója Kszel Attila népszerű ifjúsági darabjainak. De jól emlékszem a nagy sikerrel játszott musicalekre, A nyomorultakra vagy a Miss Saigonra, amelyek gyerekként is mély hatást gyakoroltak rám. Kilencévesen statisztáltam először az Ács János által rendezett Lear királyban, és ahogy a rendezői instrukciók alapján a színészek előadták, elkezdtem érteni Shakespeare gondolatait. Azt hiszem, valahol akkor és ott dőlt el, hogy a színészi pályát választom hivatásomul…

De ahhoz még hátravoltak a kemény egyetemi évek. Hogyan emlékszik vissza a tanulásra?

A Krúdy Gimnáziumban érettségiztem 2015-ben, utána felvettek az akkori nevén Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművészeti szakára. Cserhalmi György volt az osztályfőnököm, az irányítása alatt tanultak ma is meghatározói a pályámnak. Ahogy a magyar nyelvet használtatta velünk, az nekem a mai napig fogódzót jelent. Mondok egy példát: ha egy mondatban egy szóban dupla l betű van, csak ki kell mondani, máris hangsúlyosabb a gondolat. Gondolkodó színészeknek nevelt bennünket, és hogy nem hiába, arra bizonyíték pályán maradó minden osztálytársam.

A nagybetűs élet azután hazai pályán, Győrben kezdődött el…

Öt évvel ezelőttől egészen 2023 nyaráig szerződött tagja lettem a Győri Nemzeti Színháznak. Első szerepemként Tom Sawyer alakítását kaptam a rendező Hegedűs Ildikótól, egy számomra rendkívül sűrű időszakban, köztük néhány mástól átvett szereppel. A későbbiekben nagyon meghatározónak bizonyult az Oliver című musicalben a Nagy Svindlikirályt eljátszani, és nagyon szerettem Fabriziót, a fogadó pincérét a Mirandolinából. A Padlásszínház húsz év utáni megnyitásának pedig részese lehettem, azzal a bizonyos 152 lépés Auschwitz felé című monodrámával, amelyet már három évvel korábban játszottam, az ország több pontján is.

Hogyan esett éppen erre az előadásra a választása?

Még Kaposváron történt, hogy kimaradtam egy egyetemi vizsgadarabból, ezért közben megkérdeztem Cserhalmi Györgyöt, volna-e kedve velem külön foglalkozni. Volt, azzal a feltétellel, hogy válasszak hozzá megfelelő darabot. Ez lett Robert Merle 1952-es világhírű alkotása, a Mesterségem a halál. Két hónapig dolgoztunk rajta, de még csak tanulási célzattal. Később, amikor adódott a lehetőség, hogy monodrámában próbáljam ki magam, megkértem Nagy Márkot – aki egyben barátom is ‒, hogy rendezze meg. Vele már dolgoztunk együtt, Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című művét vittük színre, én formáltam meg benne Aljosát. Nekikezdtünk Merle művének adaptálásához, végül a könyv alapjául szolgáló, Rudolf Höss-féle emlékiratokból és különböző történelmi beszámolókból gyúrtuk össze ezt a száztíz perces anyagot.

Amelynek előadásait azóta is osztatlan siker övezi. Minek tulajdonítja?

A 2019-es bemutató után a győri színház 2022-ben tűzte műsorára, mostani munkahelyemen, a budapesti Karinthy Színházban áprilistól fut, tehát jelenleg két színház is műsoron tartásra érdemesnek ítéli az előadást. A siker egyik oka talán a forma, a hirtelen váltások. Megpróbáltunk valahogy alkalmazkodni a gyorsuló világhoz, és más szempontból elgondolkodtatni az embereket a történelem legmegbotránkoztatóbb tragédiájának egy fontos részletéről, hogy miként lesz náci tömeggyilkossá egy ötgyermekes családapa. A hat év alatt mi is fejlődtünk, változtattunk a darabon, színházi tapasztalataink alapján tovább formáltuk. Fontos körülmény a termek sajátossága is, helyszínektől függően más és más követelményeket támaszt a távolság az előadó és a nézők között.

Közhely, de megkerülhetetlen kérdés: milyen tervei vannak a jövőt illetően?

Tíz futó előadásunkból hétben főszereplő vagyok, ez mondatja velem, hogy jelenleg a Karinthy Színház társulatával együtt lélegzek. A jövőbe pedig nyitottan nézek. A legfontosabb, hogy közösségben, a mához szólva még jobb történetmesélővé váljak.

Mohay Gábor

Fotógaléria: Karácsony Gergely szerepeiből

5 kép