A fődíjas mellett Kemény István, Szűcs Teri, Ács Pál, Sipos Lajos és Lányi András részesül elismerésben, négy különböző kategóriában. A díjakat május 12-én adják át a Magyar Zene Házában, a zenei Artisjus-díjakkal együtt – közölte az Artisjus Egyesület, amely 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díjról a szerzői egyesület vezetősége döntött. Az Artisjus-díjat alapítása óta eddig 95 költőnek és írónak ítélték oda.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat elnyerő Szilágyi Ákos egyetemi tanár, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és műfordító 1974-ben az ELTE magyar‒orosz szakán szerzett diplomát, 1976-ban doktorált. Több folyóirat alapító szerkesztője, számos könyve jelent meg az orosz művészet, történelem és politika, a politológia kérdéseiről. Költőként elő is adja verseit. Díjazott kötetéről Margócsy István méltatásában azt írja: megkoszorúzza az életművet. „E kötet világlátása végtelenül komor lenne – ha nem dalocskákban lenne megfogalmazva. Szilágyi nem traktátust ír a világ végéről, hanem – akármilyen paradoxul is hat – víg dalokat” – áll a laudációban.

Kemény István Lovag Dulcinea című verseskötetéért kapja az Artisjus-díjat költészet alkategóriában. Az író, költő Budapesten született 1961-ben, az ELTE magyar‒történelem szakán végzett 1990-ben. Kötetei 1984 óta jelennek meg. Eddig tizenegy könyve jelent meg külföldön. Díjazott kötetében Dulcinea de Tobosót teszi meg hősének. „Cervantes magába szívta az olasz lovagi eposz komoly és szatirikus változatának összes tanulságát; Kemény István pedig komolyan veszi, és egyúttal befejezettnek nyilvánítja a magyar irodalom posztmodernnek nevezett korszakát, és ezáltal bebizonyítja, hogy a magyar irodalom folytatható” – áll Szörényi László laudációjában.

Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia című kötetéért részesül az elismerésben, próza alkategóriában. Az író, kritikus, irodalomtörténész 1975-ben született Leningrádban, a Szovjetunióban. 2009-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE esztétika doktori programján. Foglalkozott a holokauszt irodalmával, magyar roma irodalommal, feminista és queer művészettel. Dolgozott többek közt az ELTE és a Corvinus Egyetem oktatójaként. Több mint egy évtizede otthongondozásban vesz részt. Grecsó Krisztián méltatása szerint a Visszatért hozzám az emlékezet az eközben írt esszék és naplók regénnyé összeálló gyűjteménye, „a leépülés érzékletes leírása, megrázó tanúságtétel”, ami a szerző leningrádi gyerekkorát, az ottani orosz, zsidó, szovjet identitások kusza szövedékét is kibontja.

Ács Pál Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt című kötetéért részesül a díjban, a tanulmányok kategóriában. A szerző 1954-ben született Budapesten, 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–orosz szakán, és szerzett diplomát a MÚOSZ Újságíró Iskoláján. 1978-tól a Kortárs szerkesztőségében dolgozott. 1986-től nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, 2019 óta a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója. Több egyetemen oktatott régi magyar irodalmat, számos nemzetközi tudományos projektben vett részt. Tudományos munkáinak tárgya többnyire a kora újkori magyar irodalom, történelem, vallástörténet és művelődéstörténet. Számos 16. századi irodalmi szöveget rendezett sajtó alá. Három tanulmánykötete jelent meg, angol nyelvű könyvét 2019-ben publikálta. A Hősök és hősénekek arról szól, hogy a 16. századi magyar költészet hogyan örökítette meg a kortárs hősöket és az elődöket. „Nemcsak rendkívül alapos történeti filológiai elemzéseket végez, hanem e hősi figurák, események máig nyúló emlékezetét is vizsgálja. Mély belátást nyújt arról, hogyan alakul és működik a történelemről való tudásunk és emlékezetünk” – írja méltatásában Margócsy István.

Sipos Lajos a Babits Mihály levelezését közreadó sorozat több kötetének szerkesztéséért, sajtó alá rendezéséért részesül a díjban. Az irodalomtörténész 1939-ben született Kassán, 1946 óta Budapesten él. Az ELTE-n szerzett diplomát orosz‒magyar szakon. 1983-tól az ELTE egyetemi docense, majd professzora, 2009‒2010 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, 2010 óta professzor emeritus. 1985-ben szervezte meg a Babits Kutatócsoportot, amely többek között elkészítette a prózai és drámai művek kritikai kiadását, majd elkezdődött a levelek sajtó alá rendezése és közreadása. A kötetek bő jegyzetanyaga bemutatja „a korszak minden fontos törekvését, a történelmi, társadalmi, művészeti élet rejtett dimenzióit”, és a feltárt új összefüggések a Babits-művek értelmezését is segítik – írja méltatásában Báger Gusztáv.

Lányi András Búcsú a tizenkilencedik századtól című kötetéért kapja a díjat esszé kategóriában. 1948-ban született, 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát, több játék- és dokumentumfilmet készített, majd érdeklődése az irodalom felé fordult. Az 1990-es években a Liget folyóirat főmunkatársa volt. Részt vett a dunai vízlépcsők elleni mozgalomban, az ökológiai gondolkodás hazai elterjesztésében játszott fontos szerepet. Habilitált egyetemi docens, az ELTE Humánökológia mesterszak alapítója. Több mint húsz könyve, számos tanulmánya jelent meg. Díjazott művében a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit elemzi. Nagy érzékenységgel ábrázolja vereségeiket és azt is, hogyan tudtak ezekből eredményeket kovácsolni, ha nem is életükben, legalább utókorukban – fogalmaz laudációjában Báthori Csaba.

Szilágyi Ákos kötetei kölcsönözhetők a győri könyvtár gyűjteményéből.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.