Radosza Attila a kiállítás ünnepélyes megnyitásának felvezetéseként Pat Metheny egyik szerzeményének improvizációs átiratát adta elő gitáron, majd dr. Horváth Sándor Domonkos, a győri könyvtár igazgatója mondott köszöntőt, aki Arisztotelész etikája – melynek középpontjában a boldogság áll – és Csíkszentmihályi Mihály mentén ragadta meg a tárlatnak címet adó fogalom mibenlétét, miszerint amikor gondolataink és figyelmünk mind a célra irányul, annak a lelki harmóniának az állapota az áramlás. „A boldogság nem egyfajta klisé – zárta végül gondolatait dr. Horváth Sándor Domonkos ‒, hanem egy magasabb szinten megélt sajátos dolog, amely művészileg ugyancsak megjeleníthető, és Attila alkotásain végignézve – akár valós az észlelésem, akár szubjektívek a benyomásaim – itt mindez most tisztán megjelenik.”

A kiállítást Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg, aki beszédének fókuszát nem főként Radosza Attila eddigi életútjára és nem az itt kiállított alkotásaira helyezte, hanem „művészetét mint titokzatos jelenséget” vizsgálta. Említést tett ezzel kapcsolatban a műtárgyak elkészítésének előzményeiről, az alkotás tartalmi vonatkozásairól és magáról az alkotás processzusának vetületeiről. „Radosza Attila az önmagának feltett kérdések sokaságára valójában az anyag megformálása során keresi a válaszokat, műtárgyai így végül is a körülötte található anyagokkal történő aktív együttlétben öltenek testet.” A művész az elmúlt években saját alkotói hagyományait meg-megújítva többféle kompozíciós játékba kezdett (pl. akvatinta, hidegtű, szitanyomás), illetve különböző anyagokra készített képeket.

Mostani kiállításán plexilapokra festett vagy nyomtatott képek, grafikai alapállásból készített festmények, valamint tisztán grafikai alkotások láthatók. Szurcsik József több nézőpontból elemezte és magyarázta a hallgatóságnak Radosza Attila művészi munkáját, amely az alkotónál „egyfajta bizonyíték is a gondolkodásának ösztönösségére”. Grafikai munkái „az egyediséget képviselik, a megismételhetetlen önazonosságot”, művészete „mindemellett az alkotás processzusára mint élményforrásra világít rá”. Életművében az alkotások sok esetben kapcsolódnak egymáshoz, anyagi, gondolati, filozófiai síkokon egyaránt. Végezetül Szurcsik József arról beszélt, hogy Radosza Attila „minden egyes alkotásában erős izzású energiák halmozódtak fel, a művész számára az önazonosság erős inspiráló tényező, amely minden alkotói időszakára jellemző”.

Ezt követően Milu Milanovich Ildikó festőművész, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnázium és Kollégium művésztanára lépett a mikrofon mögé, hogy bejelentse, az Alkotó Rajztanárok Társasága által adományozott az „Év Alkotó Tanára” díjat idén Radosza Attila kapja meg.

A kiállítás mögött meghúzódó koncepciót, saját látásmódját és elképzeléseit, valamint magukat a most látható alkotásokat Radosza Attila így foglalja össze: „1927-ben, Koppenhágában természettudományos együttműködés eredményeként olyan elméletek és kísérletek születtek – például a kvantummechanika alapjai ‒, amelyek újfajta világszemléletet hoztak: nem az anyag az elsődleges, hanem annak elrendeződése, a rendszer maga. Ez a gondolat a művészeket is megérinti: van, aki az emberi létezésben, a társadalmi folyamatokban, mások a világmindenség szintjén keresik az összefüggéseket. A nonfiguratív művész számára a rendszerek racionális vagy spirituális megértése nem pusztán érdeklődés, hanem szenvedély.

Felmerül a kérdés: hogyan lehet a művészetben megmutatni a valóságot irányító rendszereket, kozmikus törvényeket? Talán úgy, hogy elhagyjuk mindazt – a szubjektumot, a részleteket, az esetlegességet –, amely zavarja vagy eltakarja a lényeget. Ezt a törekvést fogalmazza meg a geometrikus megoldással a konkrét kiáltvány, Ad Reinhardt 12 pontja és Fajó János Síkfestészet című könyve is.

Az én válaszom más: a mozgás. Számomra ez a láthatatlan szerkezetekben, az anyag legkisebb egységeiben is megvalósuló energia és dinamika. Ezt valahogy érzékelem, inkább megsejtem – és zsigeri, szimbolikus módon fejezem ki. Művészetem nem gesztusokon alapul, mint Jackson Pollocké vagy Nádler Istváné, hanem a mozgás a témája és szervező elve is.

Az Áramlás és észlelés című kiállításon az utóbbi néhány év termései láthatók. Az átlátszó, légies plexidoboz képeken és a vastag anyaggal épített festményeken kívül egy új lendületű grafikai anyagon kerül elő a mozgás jelensége. Akvatintát, rézkarcot vagy más grafikai eljárást ma már nem a sokszorosíthatóság miatt használok, azért érdemes ezek felé fordulni, mert olyan felületeket, rétegeket hozhatok létre, melyekre más médium nem képes.

A plexi képeim a 2010‒2020 közötti időszakra jellemzőek. A 2023-ban elkezdett grafikai sorozatom hosszú festői korszakot követ, és tartalmazza annak az eredményeit is. Az akvatinta technikáját frissítem más technikák laza használatával, a gesztusos felfestékezéssel, a monotípia részleges bevonásával, a hideg tű dinamikájával. A nyomatok egyediek, folyamatokat jeleznek, a változatok nem fázisok, hanem a képi gondolkodás játékai. A nemes régi technika megengedi a digitális beavatkozást is, például szövegekkel és valóságtöredékekkel, amelyek kortárs szennyeződésekként részesei az akvatinta által megvalósuló felületek egységének.”

Radosza Attila 1965-ben született Győrben. 1987-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán, mesterei Raszler Károly, Nagy Gábor és Kocsis Imre voltak. Ebben az évben Kondor Béla-díjat kapott. A mesterképzőn 1987-től 1989-ig vett részt. 1989 és 1992 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1998‒2001 között posztgraduális tanulmányokat folytatott a Pécsi Tudományegyetem festő szakán, ahol Keserü Ilona volt a mestere. Ezzel párhuzamosan a göteborgi egyetem művészeti kurzusait látogatta. DLA fokozatát 2003-ban, a Szabadság és korlátok a nonfiguratív festészetben című disszertációjával szerezte a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán.

1992 óta a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatának tanára, 2008 óta pedig a Széchenyi István Egyetem Építészeti és Épületszerkezettani Tanszékének docense. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Győri Grafikai Műhely Egyesület vezetőségének. 1998-ban a győri Raab-Art művészeti csoport egyik alapítója volt. 1987 óta szerepel rendszeresen hazai és külföldi önálló és csoportos kiállításokon. 2006-ban elnyerte az Art Flexum Symposium díját. Alkotásait többek között a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a kaposvári Somogyi Képtár őrzi.

A kiállítás 2025. április 30-ig tekinthető meg, hétköznapokon 13-tól 16 óráig (ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható).

Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Áramlás és észlelés – Radosza Attila kiállítása a győri könyvtárban

Szilvási Krisztián fotói

25 kép