1964 óta minden évben április 11-én, az idén 120 éve napvilágot látott József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Így mindenekelőtt rá emlékezve, és egyben az est vendégeit köszöntve emblematikus irodalmi poétánk Szállj költemény… című versét Jáger András, a Győri Nemzeti Színház színművész adta elő, majd Rónai Balázs Zoltán költő, az Országút művészeti és közéleti hetilap szépirodalmi szerkesztője, valamint beszélgetőtársa, Zsille Gábor József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Napló Kiadó szerkesztője foglaltak helyet a pódiumon.

Rónai Balázs Zoltán új kötete, az Egy középkori polgár eredettörténetének körülményeiről magától a szerzőtől tudhattuk meg, hogy „volt egy nap, amikor az égadta világon semmi nem jutott eszembe, viszont kellett volna írni valamit”. Így indult a dolog, majd egy középkori kisváros fantázia-ötletkezdeményéből – még nem „régieskedve” –, mintha csak ő maga egy odasétáló akkori polgár lenne, leírta, hogy mit gondol minderről. A megszülető versben megjelenő lelkület pedig remek lehetőséget (alkalmat) adott a mai szemforgató attitűdtől való eltávolodáshoz. Az „ál-középkorias hang”, a benne lévő műveltséggel, játékossággal, humorérzékkel Zsille Gábor biztatására további szerzeményekben folytatódott aztán, míg a végén megszületett belőle a most frissen megjelent kötet.

Adódott a kérdés, mennyire igényelt utánajárást a középkorias magyar nyelv, szókincs, grammatikai és egyéb stilisztikai megoldások megvalósítása, mire Rónai Balázs Zoltán úgy felelt: „A legnagyobb háttérmunkám az volt, hogy felcseperedtem, és közben sokat olvastam, abból építkeztem.” Nem is szeretett volna jobban elmélyülni a középkor nyelvezetében, „mert akkor odalett volna az egésznek a könnyedsége”. Úgyhogy ő megmaradt a „középkorias” kivitelezésnél, később pedig megjelentek bennük a kötött versformák is. Mindez összességben – ahogyan Zsille Gábor megjegyezte – kényelmes mozgásteret biztosított a költeményeknek.

A kötetben szereplő versek körbejárta kitalált, név nélküli városa abba az időszakba helyezhető el, „amikor az országot már erősen marcangolja a török”; oda még nem értek el a hódítók, de már majdnem meglegyinti őket a háború szele. „Sajátossága ennek az időszaknak, hogy másfelé, főleg nyugatabbra ez már a középkor vége, nálunk azonban még nagyon is középkori.” A könyvben 12 balladisztikus költemény szerepel, utána pedig egy „nótacsokor” versciklus zárja az alkotást. A sorokban Rónai Balázs Zoltán egy „komplett legendáriumot” teremtett meg babonákkal, ételekkel, szokásokkal, vajákolási módszerekkel… stb. A versszületés folyamata is szóba került, amely nála az azonnali megírásból, „pihentetésből”, utólagos változtatásokból áll.

Külön ékességként a kötetet Rónai Balázs Zoltán felesége, a festőművész Jakatics-Szabó Veronika fekete-fehér illusztrációi díszítik hangulatosan és gazdagon, méghozzá „a szövegeket továbbgondoló, továbblendítő módon”, ahogyan Zsille Gábor fogalmazott. A beszélgetés végén pedig még az is elhangzott a szerzőtől, hogy már folynak próbálkozások arra, hogy a „hangvétel és a középkorias szemlélet megtartásával ténylegesen mai témát írjon direktben”, de nem kizárt az sem, hogy a középkori polgártól újabb kalandok is szülessenek még.

A könyvbemutató után – mely közben rendre hangzottak el versek Jáger András interpretálásában – a Budapest Folk Duó fellépése következett: Szlama László (akivel itt beszélgettünk még a rendezvény előtt, többek között a kobozzal tett hűségesküjéről, valamint a Bordó Sárkány zenekarról) és Bergics András kettőse remek hangulatot varázsolt a közönségnek. Többféle hangszerrel (lant, portugál duda, hegedű, furulya) előadott repertoárjukon reneszánsz kori erdélyi népzene és moldvai csángó katonadal csakúgy szerepelt az est folyamán, mint gyimesi csángó népköltés, balkáni macedón dal vagy éppen speed folk. Igazi meglepetésként pedig még Rónai Balázs Zoltán kötetéből az egyik verset is megzenésítették Balassi Bálint dallamára.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: A költészet napja a győri könyvtárban

Szabó Béla fotói

26 kép