A kurátorok a Néprajzi Múzeum saját, gazdag, több mint háromezer darabos Kárpát-medencei és nemzetközi hangszergyűjteményéből válogattak, amely a világ minden tájáról származó zeneszerszámok találhatók. Ebből kb. 1300 származik a Kárpát-medencéből, amelyben cirka 150 citerát számlálnak.

A kiállítás fő hangsúlya a magyar nyelvterületen használt citerák megismertetése, de találunk itt indonéz sasandót, afrikai botciterát, finn kantelét is, mindez jól mutatja a hangszer sokféleségét és számtalan előfordulási formáját a világban. Mi lehet e húros hangszer népszerűségének, elterjedtségének a titka? Talán az, hogy egyszerű felépítése miatt az ügyes kezű falusi emberek is el tudták készíteni, hagyományos közösségek zenei életében pedig gyakran kísérte a házi mulatságokat, közösségi munkaalkalmakat. Hazai terjedését segítették az 1950-es években induló szakköri és később az újjáéledő népzenei mozgalmak, illetve az 1990-es évektől szerveződő népzeneoktatás, amelynek köszönhetően napjainkban ismét virágkorát éli. Ma a legszélesebb körben oktatott népi hangszerünk. Viszonylag könnyű megtanulni játszani rajta, bár komolyabb tudás ez esetben is sok gyakorlással érhető el. A citerazene alkalmas tánc alá vagy csak otthoni borozgatáshoz is, hiszen olyan gazdag hangzást nyújt, mint egy „minizenekar”. Füleljünk, és hallhatjuk, hogy a dallam mellett a vendéghúrok miatt rögtön egy egyszerű kíséret is megszólal. Peng és zeng egyszerre!

A kiállításból kiderül, hogy a citera nem csupán egy hangszertípus, hanem egy egész hangszercsalád, amelynek szerkezeti felépítéséről, hangolásáról is képet kapunk. Neves hangszerkészítők és a gyűjteményt alakító néprajzkutatók előtt is tisztelegnek a szervezők. Xántus János néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum elődjének, a Magyar Néprajzi Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója 1869–70-es kelet-délkelet-ázsiai gyűjtésének anyagában például 90 hangszer, illetve hangszer alkatrész szerepel. Az 1960-as években Sárosi Bálint kezdte el ennek a zeneszerszámnak a szisztematikus kutatását és járult hozzá leginkább a hangszergyűjtemény fejlődéséhez. A kutató születésének 2025 januárjában volt a 100. évfordulója. Később Birinyi József vagy Páva István is igazán értékes darabokkal bővítették a kollekciót. A hangszerek mellett hangzóanyagok is gazdagítják a Néprajzi Múzeum kincsestárát. Itt őrzik például azt a fonográfhengert, amelyre Kodály Zoltán a legelső citerafelvételt készítette, akkor még tambura néven. A közel 90 hangszer mellett nagy élmény a hangfelvételekbe (közel 20) belehallgatni, vagy kisfilmeken (3 vetítő) találkozni például az egyik legismertebb hangszerkészítő mesterrel, Gáts Tiborral, aki a citerakészítés rejtelmeibe avat be bennünket.

A muzsikusok és gyűjtők megismerése mellett a zenészekre is fókuszálnak a kurátorok. Arra vállalkoztak, hogy feltérképezzék a „citerások” jelenlegi számát. Felhívásukra a magyar nyelvterületen működő, a hangszerhez értő muzsikus vagy zenekar felkerült egy digitális térképre, amelyhez egy gombnyomással csatolható bemutatkozásuk, vagy egy-egy róluk készült felvétel. A felmérés azért is értékes, mert akár további kutatások kiindulópontja lehet, például, hogy hány zenész köszönhető a hagyományőrzésnek és mennyi az oktatásnak, vagy más hasonló kérdésekben.

A projekt ezzel nem ért véget, mert a szervezők nem titkolt szándéka az, hogy a kiállítás egyfajta közösségi projektté növekedjen. Közösségi oldalt hoztak létre, Zenés szombatok elnevezéssel pedig 21 hétvégén a zenészek lehetőséget kapnak, hogy a Néprajzi Múzeum falai között bemutatkozzanak és továbbadják a citerazene szeretetét. Ott jártunkkor a Vas megyei Répcelakról származó Németh Veronika és Biczó Gábor (20–23. képen) húzta a „táncalávalót” és a borozgatás mellé illőt. Igazolva a jó muzsika, az élő zeneszó mágneses erejét, félszáz látogatót vonzottak a kiállítás saját színpada elé.

A pengetéshez kedvet érzők egyébként ki is próbálhatják magukat a teremben elhelyezett két nyűstölhető hangszeren, és a kütyübűvölőknek is készültek meglepetéssel. Az EthnoFusion online alkalmazás segít, hogy a modern zenei alapokat, effekteket eredeti népi hangszerek – citera, furulya, tekerő, duda, cimbalom, brácsa, sakuhacsi, kotó – hangjaival keverjük, a mixet pedig el is küldhetjük magunknak a telefonunkra.

A gyűjteményre épülő friss, kreatív alkotóerő a citerakiállítás egészére jellemző.

A kiállítás különlegessége még az az elkülönített anyag, amely a Csungkingi Kínai Három Szurdok Múzeum válogatásából látható. A bemutatón Kína ősi hangszerét, a kucsint ismerteti meg a magyar közönséggel.

A Vígan zengjetek, citerák! hangszerkiállítás a Néprajzi Múzeumban 2025. június 29-ig látogatható.

SzaSzi

Fotógaléria: Vígan zengjetek, citerák – Hangszerkiállítás a Néprajzi Múzeumban

SzaSzi fotói

35 kép